mutecall.

!!

2011-11-16T10:22:00.003+01:00

Sajnos most is egy novemberi breakdown van, ugyanúgy, mint tavaly. Viszont hamarosan lesznek új posztok, ígérem.

Addig is 1-2 újdonság az utolsó posztokkal kapcsolatban:

Kijött a kanadai Mahria új albuma, ami mellesleg kazettán jelenik még, és hát csak azt tudom mondani, hogy wow!

Továbbá a turné után letölthetővé vált a nálunk is megfordult We Came Out Like Tigers új 4 számos kiadványa, és a Ravachol-lal közös split is, mindkettő megéri a letöltést.

Mahria-Self_Titled-2011

VA-Ravachol-We_Came_Out_Like_Tigers-2011

We_Came_Out_Like_Tigers-Self_Titled-2011

(Illetve kijavítottam a linkeket a Cease Upon The Capitol-posztban, így most már az összes lemezt le tudjátok tölteni)

Ten Thousand Leagues

2011-11-01T12:47:00.000+01:00

Remélem még nincs elege senkinek a már-már tipikus, dallamos-káosz amcsi szkrímóból, mert nekem úgy néz ki, hogy sosem lesz, vagyis egyhamar biztosan nem. Éppen ezért ajánlanám nektek ezt a Los Angeles-i bandát, akik eddig egy nagyon erős demo-val és egy split-tel rendelkeznek, az új számokat pedig éppen most írják. Remélhetőleg minél hamarabb végeznek, mert ha tudják folytatni és kicsit fejleszteni az eddigi vonalat, akkor nagyon ütni fog ez a zenekar.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Loma Prieta, Matsuri, Touche Amore, We Were Skeletons

honlap

Demo - 2010
Split with John Cota - 2011

Beszámoló: We Came Out Like Tigers (UK), Ravachol (UK) @ Budapest, Óbudai Próbatermek

2011-10-30T21:15:00.000+01:00

A tegnapelőtti pénteket eléggé vártam, hiszen 3 hónap után végre újra játszottunk, no meg fellépett két (még az emo bandákhoz képest is) kevésbé ismert, de annál királyabb angol zenekar. Az estét a dUNA kezdte kb. 9 óra magasságában. Nem tudom miért, de sajnos nem tudtam annyira élvezni a srácok zenéjét, mint mondjuk múlt héten a Birds In Row előtt. Pedig a próbaterem adottságai pont, hogy elősegítették azt az atmoszférát, amit egy dUNA koncertnek teremtenie kell, ráadásul még jól is szóltak. Egyszerűen csak nem voltam aznap dunás hangulatban. Azért a szett első fele, amit még megnéztem így is tetszett.

Aztán jöttünk mi a Wolf Shaped Clouds-zal. A többiek szerint jó volt, de szerintem annyira nem. Eléggé zavart, hogy nem hallok magamból semmit, az elején még a gitárfej is elszállt, nah mindegy. Legközelebb már remélhetőleg fogunk játszani új számokat, amik szerintem sokkal királyabbak mind az eddigiek.

Az angolok közül először a Ravachol játszott. Korábban posztoltam is, hátha sikerül másnak is megszeretnie a zenéjüket, mert nálam a koncert előtt már naponta többször is lement a debüt EP, úgyhogy nagyon vártam őket. Egyébként kicsit fura volt elsőre a teljes angol brigád, ezt amiatt mondom, mert mind úgy néztek ki, mintha 8-9 tumblr-post életre kelt volna, de aztán természetesen kiderült, hogy nagyon jófejek és közvetlenek voltak. És még a koncertjük is nagyon jó volt, élőben is átjött ez a hiperdallamos, táncikálós emó, amit a lány és a 3 fiú tol. Mondjuk a gitáros néha már túlzásba vitte az ugri-bugrit, de még ezt leszámítva is aranyosak volt.

Végül a liverpooli We Came Out Like Tigers jött, akik sokkal tipikusabb screamo-t játszottak. A kiállások nagyon jól hatottak élőben, a darák is rendben voltak, a hegedűvel meg sikerült azt a bizonyos pluszt is hozzáadniuk. Mondjuk én örültem volna, ha kicsivel több hegedűs rész van. Az meg kifejezetten szimpatikus volt, hogy még a turné vége felé is ennyire tudják élvezni a zenekarok egymás koncertjét, mert mindketten végigbulizták a másik előadását. Sőt, talán ők élvezték a legjobban az egész estét.

És én is nagyon jól éreztem magam, köszönjük a szervezést, meg hogy játszhattunk. Lehetne több ilyen emós buli :)

Koncertnaptár: November/2011

2011-10-26T18:05:00.002+02:00

Nov. 2. 19:00 - Budapest, Szféra - 800 Ft - fb-event
CARA BETH SATALINO (USA) - folk/indie/acoustic
THE MORON BROTHERS (SKPUNX ACOUSTIC) - acoustic/punk
LITTLE GREY CELLS - acoustic

Nov. 3. 19:00! - Budapest, Szféra - 800 Ft - fb-event
YOUR NEIGHBOUR THE LIAR (SCO) - emo/indie/post-rock
BAIL (D) - emo/(post-)punk
ROSA PARKS - math/post-rock
(mutecall & cep & bka)

Nov. 7. 20:00 - Szeged, Garaboncziás - 700 Ft - fb-event
TALBOT (EST) - doom
TORN FROM EARTH - sludge

Nov. 8. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 800 Ft - fb-event
TALBOT (EST) - doom
TORN FROM EARTH - sludge
KARST - "extreme rock"
(bálványvér)

Nov. 12. 20:00 - Balatonalmádi, Méj'Víz - ??? -
HUMAN ERROR - crust/grind
KRAMPÜS - grind
LARRY KUBIAC - hardcore

Nov. 14. 20:00 - Budapest, Sazabad Az Á - 1000 Ft - fb-event
MIDAS FALL (SCO) - post-rock
KÉPZELT VÁROS - post-rock
(bálványvér)

Nov. 19. 19:00 - Balatonalmádi, Méj'Víz - 500 Ft - fb-event
TŰRÉSHATÁR - punk/hardcore
POSITIVE MIND - punk/hardcore
KÁDEREK - punk
PFA - punk
TRAGÉDIA - punk

Nov. 20. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1200 Ft - fb-event
MINUS TREE (ITA) - melodic hardcore/metal
GO BACK HOME (ITA) - hardcore
NEW DEAD PROJECT - hardcore/punk
LEVEL UP! - hardcore/punk
(tukker)

Nov. 21. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 800 Ft - fb-event
CRITICAL POINT (POR) - youth crew
CRIPPLED FOX - thrashcore
DANCE OR DIE!!! - punk

Nov. 21. 20:00 - Pécs, Zion - ??? - fb-event
MINUS TREE (ITA) - melodic hardcore/metal
GO BACK HOME (ITA) - hardcore
CVLT OF GRACE - "pop/occult black metal"
THE TALKING HORSE - "stonedcore"
(bchc)

Nov. 22. 20:00 - Budapest, Szféra - 1000 Ft - fb-event
GODS & QUEENS (USA) - post-hardcore/noise rock/punk
THE TARTUFFE PLAN - emo/punk/indie
(dzsukhell & mutecall)

Nov. 22. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1500 Ft - fb-event
SAVIOURS (USA) - stoner/metal
IGOR - stoner
THE HILLLS - doom
(tukker)

Nov. 25. 20:00 - Eger, Egrix - BECSÜLETKASSZA - fb-event
SOEY (A) - pop-punk/hardcore
DANCE OR DIE!!! - punk
LOOK, IT'S A GIRAFFEE! - indie/emo
MITE DE CIMETIÉRE - screamo
WOLF SHAPED CLOUDS - screamo
(emptiness)

Nov. 25. 20:00 - Budapest, Óbudai Próbatermek - 1000 Ft - fb-event
HOLY MAN'S GLORY - hardcore
SLICE AND DICE - hardcore
ROSA PARKS - post-rock/math
RIVERS RUN DRY - neocrust
WHO SOWS VIOLENCE REAPS STORM - hardcore/punk

Nov. 26. 20:00 - Budapest, Dürer-kert - 1000 Ft - fb-event
MARIONETTE ID - post-rock/indie
dUNA - káoszpop/screamo

Nov. 26. 20:00 - Budapest, Óbudai Próbatermek - 1000 Ft - fb-event
SOEY (A) - pop-punk/hardcore
TEKKEN - punk
ANGSTFILLED - punk

Nov. 26. 20:00 - Hajdúszoboszló, Rock Café - INGYENES - fb-event
TÉVESZME - pop-punk
SZÜKSÉGÁLLAPOT - pop-punk
HANOI - hardcore/punk
ÖT PERCÜNK MARADT - screamo

Mahria

2011-10-18T11:15:00.001+02:00

Úgy néz ki, hogy a kanadai screamo színtér is kezd magára találni, ennek egy ékes bizonyítéka az edmontoni négyes. Az alig 1 éves zenekar eddig egyetlen kiadvánnyal rendelkezik, ami egy split 10" a szintén kanadai, Murakami-mániás post-rock screamo Todos Caerán-nal. Zenéjük gyors, kaotikus, nyers, érzelmes, és ezeket mind csak tetőzi a vokál, amire talán a legjobb jelző a frusztrált. Először elég furcsa volt az énekes csaj hangja, de minél több hallgatja az ember, annál inkább érzi, hogy ez csak erőssége a zenekarnak. Ráadásul már felvették a nagylemezt is, remélem, hogy minél hamarabb meg is osztják velünk.
UPDATE: Az említett "nagylemez" már meg is jelent kazettán, és az itt szereplő 7 számban már kicsit visszavettek a káoszból, és inkább a fogós, technikás és hiperdallamos témák lettek a fő jellemzői az albumnak. Az év egyik legjobb új formációja ez a banda.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Loma Prieta, Suffix, Bare Arms, Beau Navire, L'antietam

facebook

Split with Todos Caerán - 2011
Self-Titled-2011

Cara Beth Satalino

2011-10-14T19:05:00.004+02:00

Cara a Witches nevű indie rock formáció frontembere, de emellett jut ideje arra is, hogy saját projektjével is foglalkozzon. Szerencsére. Eddig 2 lemeze jelent meg, az első számomra kevésbé érdekes, alapvetően indie számok zongorabetétekkel és a már megszokott folk elemekkel. A 2008-ban megjelent The Good Ones viszont már egy borúsabb, ámde a korábbi elemeket nem mellőző, csak éppen jobban felhasználó dalcsokor. Ősz közepére talán nehéz is ennél megfelelőbb zenét találni.

facebook

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Laura Stevenson And The Cans, Julie Doiron, Tara Jane O'neil, Scout Niblett, Diane Cluck

Crowded Mouth - 2006
The Good Ones - 2008

Your Neighbour The Liar

2011-10-10T18:49:00.005+02:00

Ugyan az emo revival révén főleg az USA területén éledtek fel a '90-es/'00-es évek érzelmeit újraélő zenekarok, a skót YNTL a példa rá, hogy Európában is vannak még múltidéző (vagy inkább igéző) fiatalok. Az Edinburgh-i négyes zenéjükkel főleg az American Football/The Appleseed Cast rajongókat foghatják meg édes-bús és mégis technikás dallamaikkal. A srácok pedig az összes felvételüket ingyenesen letölthetővé teszik bandcamp oldalukon. Aki pedig kihagyta a tavalyi Empire! Empire! (IWALE)-bulit, annak november 3-án itt a lehetőség, hogy bepótolja az emo megcsodálását élőben.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: American Football, The Appleseed Cast, Empire! Empire! (IWALE), Midwest Pen Pals, Castevet/CSTVT

facebook

LETÖLTÉSEK MOST KIVÉTELESEN A BANDCAMP-EN!

We Came Out Like Tigers

2011-10-03T13:40:00.002+02:00

A fiatal Liverpool-i bandát itt-ott az angol I Would Set Myself On Fire For You-ként említik. Ez leginkább annak tudható be, hogy előszeretettel használják a számok kiállásáiban a hegedűt, illetve az 5-7 percesre nyúlt dalok dúskálnak a '90-es, '00-es screamo hatásokban. Eddig egy EP-jük jelent meg, amely egy jól sikerült debütálás, remélhetőleg innen elindulva képesek lesznek továbbfejlődni és még jobban megidézni ezt az elszállós, de nem "unalomba fulladós" hangulatot.

UPDATE: Azóta megjelent az európai turné apropóján egy a Ravachol-lal közös split és egy 4-számos kiadvány. Mindkettőn érezhető a fejlődés a srácok zenéjében, az énekesük elmondta, hogy az első lemez számait már nem is játsszák. Káosz és szép kiállások, itt-ott hegedűvel és mesemondással megspékelve.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: I Would Set Myself On Fire For You, Serena Joy, Portrait, Sinking Steps...Rising Eyes, The Sea, The Sea

blog

There Is Good Hope, Thou Will Seest Thy Friends - 2010 (scene)
Split with Ravachol - 2011
Self-Titled - 2011

Ravachol

2011-09-30T11:05:00.002+02:00

Az önmagát egy francia anarchistáról elnevező angol négyes egy egészen friss formáció, bemutatkozó EP-jük nemrég jelent meg. Indie-s, emós dallamokkal kacérkodó szkrímóról van szó, ráadásul egy hölgyénekessel büszkélkednek, úgyhogy a színtéren való siker garantált. Remélhetőleg nagylemeznyi hosszúságon is képesek lesznek majd fenntartani az ember érdeklődését, mert noha a debüt bizakodásra adhat okot, ezzel a zenével ez nem lesz könnyű feladat.
UPDATE: Azóta megjelent az európai turné apropóján a WCOLT-zel közös split. Ezzel a két számmal a dallamosság mellett még a '90-es évekhez is sikerült kicsit visszanyúlniuk.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Suffix, Suis La Lune, La Quiete, Petethepiratesquid, Bare Arms

blog

Great Moments In The Void - 2011
Split with We Came Out Like Tigers - 2011

Neil On Impression

2011-09-28T10:41:00.000+02:00

A tavalyi Bye Horus koncert után minden korábbi a post-rock iránti lelkesedésem elszállt. Egyszerűen már nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy a gitáros srác harmadszorra is előkap egy csavarhúzót, 2 delay-pedált bekapcsol, majd megy rajta a sikálás. Számomra itt elveszett a kreativitás.

Ezek után, ha egy post-rock igazán banda be akar jönni nekem, akkor mindenképp valami átlagon felülivel és/vagy egyéb érdekességgel kell szolgálnia. Nos, az olasz, Raein/La Quiete-tagot is magába foglaló Neil On Impression pedig egy tökéletes példa erre. Nagyszerűen pedzegetik a műfaj határait, ebben olyan plusz hangszerek vannak segítségükre, mint a trombita, vonósok, ügyesen használt szintetizátor. Kár, hogy csak 3 évente jelentkeznek új anyaggal, de ha folytatják a tendenciát, akkor hamarosan talán új dalokat is hallhatunk tőlük.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Yndi Halda, Gifts From Enola, Eno, Les Fragments De La Nuit, September Malevolence

myspace

For New Grammar Of Feelings - 2003 (scene)
The Perfect Tango - 2006 (scene)
L'oceano Delle Onde Che Restano Onde Per Sempre - 2009 (scene)

Koncertnaptár: Október/2011

2011-09-25T16:00:00.001+02:00

Okt. 1. 20:00 - Budapest, Tündérgyár - 1200 Ft - fb-event
RVIVR (USA) - pop-punk
FORMYFRIENDS - pop-punk/hardcore
KEMÉNY HENRIK - punk/indie/post-hc
ANGSTFILLED - punk

Okt. 1. 20:30 - Budapest, Trafik - 1000 Ft - fb-event
TEMPLE OF THE SMOKE (SRB) - pszichedelikus rock
STARFUNK SIMPLE - post-rock
(bálványvér)

Okt. 4. 19:00 - Ajka, Rakéta Presszó - 600 Ft
LAST LEGION ALIVE (FR) - crust
KRAMPÜS - grindcore
LARRY KUBIAC - hardcore
(zsolesz)

Okt. 5. 20:00 - Budapest, Blog - 1000 Ft - fb-event
1000MODS (GR) - stoner
THE SHAKING SENSATIONS (DEN) - post-rock
TWIN COBRA - stoner
(bálványvér)

Okt. 5. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 800 Ft - fb-event
HUMAN ERROR - grind/crust
DANCE OR DIE!!! - youthcrust/punk

ICAROS - neocrust

Okt. 6. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1000 Ft - fb-event
COINS AS PORTRAITS (RO) - grindcore
I STARED INTO THE FOREST (RO) - chaotic hardcore/screamo
EL CABARET (RO) - noise
FUSEISM - punk/surf
(tukker)

Okt. 7. 20:00 - Budapest, Óbudai Próbatermek - 1000 Ft - fb-event
BLANK PAGES (D) - punk rock
MODERN PETS (D) - punk rock
FUSEISM - punk/surf
THE TARTUFFE PLAN - emo/indie/punk

Okt. 12. 20:30 - Budapest, Szabad Az Á - 1000 Ft - fb-event
SOFY MAJOR (FR) - post-metal/noise-rock
BEATING A DEAD HORSE - doom/sludge
(bálványvér & itai itai)

Okt 12. 20:00 - Budapest, A38 - 3900/4500/4900 Ft - fb-event
THE GET UP KIDS (USA) - emo
(skalar)

Okt. 13. 20:30 - Budapest, Blog - 800 Ft - fb-event
KHUDA (UK) - post-rock/noise
ROSA PARKS - math/post-rock
(bálványvér)

Okt. 14. 19:30 - Eger, Egrix - becsületkassza - fb-event
BUSINESS AS USUAL (D) - hardcore/punk
ÖT PERCÜNK MARADT - screamo
HANOI - hardcore/punk
PFA - punk
PLAN BEER - punk
WOLF SHAPED CLOUDS - screamo
(emptiness)

Okt. 15. 19:30 - Debrecen, HNO3 - 500 Ft - fb-event
THE WORDS I NEVER SAID (ITA) - hardcore
21 GUN SALUTE (NED) - hardcore
PFA - punk
PLAN BEER - punk
HANOI - hardcore/punk
WOLF SHAPED CLOUDS - screamo

ÖT PERCÜNK MARADT - screamo
(this is bihar)

Okt. 15. 19:00 - Ajka, Rakéta Presszó - 800 Ft
CARESSE CARNAGE (FR) - powerviolence
ATOMIC TANGO (FR) - hardcore/punk
LEVEL UP! - hardcore/punk
SUICIDE PRIDE - hardcore
DO YOU THINK I CARE? - crust punk
(zsolesz)

Okt. 16. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 800 - fb-event
THE WORDS I NEVER SAID (ITA) - hardcore
21 GUN SALUTE (NED) - hardcore
ONE REASON TO KISS - hardcore/metal
(tukker & the new fury)

Okt. 16. 20:00 - Budapest, Óbudai Próbatermek - 1000 Ft - fb-event
DOWNFALL OF GAIA (D) - neocrust
RÁKOSI - punk
RIVERS RUN DRY - neocrust
(dzsukhell)

Okt. 20. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1500 Ft - fb-event
THIS GIFT IS A CURSE (SWE) - sludge
CURSE THIS OCEAN (ITA) - hardcore
LA CASA FANTOM (NOR) - stoner/punk duó
TORN FROM EARTH - sludge
(tukker & dr slayer)

Okt. 19. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1000 Ft - fb-event
BIRDS IN ROW (FR) - post-hardcore/dark hardcore
dUNA - káoszpop/screamo
(itai itai)

Okt. 23. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1000 Ft - fb-event
12XU (FR) - melodic punk/emo
OLD GROWTH (USA) - post-punk/rock
MARIONETTE ID - indie/post-rock
(itai itai & bka)

Okt. 26. 20:00 - Budapest, TBA - - fb-event
BEARTRAP (USA) - powerviolence

WITCH CULT (UK) - powerviolence

YOUTH VIOLENCE - hardcore punk/powerviolence

Okt. 28. 20:00 - Budapest, Óbudai Próbatermek - 1000 Ft - fb-event
RAVACHOL (UK) - screamo
WE CAME OUT LIKE TIGERS (UK) - screamo
dUNA - káoszpop/screamo
WOLF SHAPED CLOUDS - screamo
TYRELL'S OWL - neocrust

Okt 31. 20:00 - Budapest, Óbudai Próbatermek - becsületkassza - fb-event
BRAT PACK (NED) - punk/hardcore
PFA - punk
LEVEL UP! - punk/hardcore
HANOI - hardcore/punk
ALLDEAD - punk

Downfall Of Gaia

2011-09-25T12:25:00.000+02:00

A német Downfall Of Gaia egyike azon bandáknak, akik a néhány évvel ezelőtt felvirágzó neocrust hullámot képesek voltak meglovagolni, és azóta is egyre érdekesebben prezentálni ezt a sötét masszát. Ráadásul ahogy telnek az évek egyre jobban építik be a különböző post-rock/metal, screamo, sludge elemeket, a legutolsó spliten pedig még post-black-es darák is hallhatók. Véleményem szerint a műfajt az elmúlt x évben már szinte teljesen kimerítették a zenekarok, de a DOG egyike azon bandáknak, akiket még mindig izgalommal végig lehet hallgatni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Fall Of Efrafa, Vestiges, Alpinist, Ekkaia, Amenra

facebook

Salvation In Darkness: Tour CD - 2009 (scene)
Split with Kazan - 2009 (scene)
Epos - 2010 (scene)
Split with In The Hearts Of Emperors - 2011 (scene)

Seeing Means More

2011-09-21T10:30:00.003+02:00

A San Fransisco-i bandára a Loma Prieta similar-jei között bukkantam, azt hiszem ezzel kb. definiáltam is zenéjüket. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy a kezdeti tradicionális szkrímó szárnybontogatás után a srácok elkezdtek metal(core?) elemeket csempészni a zenéjükbe, ezért hallhatunk mélyebb "hörgéseket", illetve vicces, de még jól eltalált breakdown-okat is. Az utókortól emiatt kapnak is hideget-meleget, bár még inkább az osztja meg az embereket, hogy a banda után egyikőjük a Fight Fair-ben kötött ki... Egyébként a srác csinálja a legnagyobb screamo-fórumot, a CMHWAK-ot. A regisztrációt mindenképp érdemes csekkolni, nem lövöm le, hogy miért... :D

(A Discography "album" valójában csak a srácok által összegyűjtött korai demo-k és egyéb élő felvételek összesége, úgyhogy én mindenképp a két valódi megjelenést is megélt kiadványt ajánlanám elsőre.)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Loma Prieta, Beau Navire, Joshua Fit For Battle, Mikoto, Takaru

myspace

Clouds Obscured To Hearts - 2006 (scene)
Split with Efra - 2006 (scene)

Discography

Adobe Homes

2011-09-17T10:45:00.001+02:00

A mostani amerikai screamo-ra jellemző megoldások mind megtalálhatók ennek az új-mexikói négyesnek a zenéjében, tehát kapunk káoszt, dallamosságot, egy kis matekot és néhol egészen beteg dalszerkezeti megoldásokat. Ugyan elsőre elég fura volt, de a Ristra számai egyre inkább kezdenek benn ragadni a lejátszómban. Legalább az "adobe"-ról most már nem csak a Reader fog eszünkbe jutni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Matsuri, мища, Suffix, We Were Skeletons

facebook

Demo - 2008
Split with Growing Pains - 2009 (?)
Ristra - 2010 (scene)
Split with Beau Navire - 2011 (scene)

Beszámoló: Szept. 11-15.

2011-09-16T20:30:00.001+02:00

Sajnos, ahogy az várható volt, a hosszú egyetemi napok után jelentkező fáradtság legyőzi a blog folyamatos írására vonatkozó szándékaimat, ezért is nincs több, mint 1 hete poszt, és ezért is fogok most 3 külön beszámoló helyett egybe besűríteni az elmúlt 1 hét eseményeit.

Szept. 11. Budapest, Szabad Az Á - Radare (GER), Slates (CAN)

Ez volt az ősz első igazán nagyon várt koncertje részemről, részben természetesen azért, mert részt vettem a szervezésben, de leginkább, mert mindkét fellépő koncertjére nagyon kíváncsi voltam. Persze a kettő között egyértelmű az összefüggés, mert csak olyan koncerteket szoktam szervezni, ahol a zenekarokat szeretem. Ebben az esetben ez inkább csak a Radare-ra vonatkozott, az utolsó hetekben az estéhez csapódott Slates-et még nem sikerült annyira megszeretnem, de erről majd később. Szóval, elég korán megérkeztek a bandák, volt idejük rendesen megkajálni, a soundcheck-re is elég sok idő jutott, és még így is időben voltunk, tehát fél 9 körül majdnem minden készen állt a pontos kezdésre. A "majdnem" az az emberek hiánya miatt áll ott, de hamar rájöttünk, hogy a már jelenlévőkön kívül sajnos nem igen fognak mások érkezni, így háromnegyed körül kezdett is a kanadai négyes. A srácok dallamos punk rock-ban utaznak, hatásaik között biztosan első helyen szerepel a Hot Water Music, a Hüsker Du, vagy éppen a Replacements, de aki a flyer-t tanulmányozta, ezt már biztosan tudta róluk. A legújabb, Prairie Fires című lemezüket hallgatva igazából csak annyi jött le, hogy ez egy király nyári zene, és hogy milyen jó lenne, ha az MTV-ben a sok szarság helyett ilyen bandákon nőne fel a sok hülyegyerek. Élőben viszont sikerült teljesen elvarázsolniuk, látszott rajtuk is, hogy nagyon élvezik (főleg a beugró basszgitáros Lee-n) a "kevés" ember ellenére. Jó érzés 30 percen keresztül király slágerekre sörrel a kézben, széles mosollyal bólogatni, és magamban énekelni, hogy "You know and i know we're living this moment. Dirty black summer, dirty black summer!".
A "kevés ember" egyébként valójában nem jelenti, hogy 5-en jöttek volna, hanem csak a pesti átlagot, amit csak két okból nem értettünk: 1, a két zenekar teljesen más közönséget vonzana normális esetben, így azt reméltük, hogy ha ezek összeadódnak, akkor azért az több embert fog jelenteni; 2, azért az ember mégis csak reménykedik benne, hogy a különböző közösségi oldalakon bejelölt embermennyiségnek a többsége valóban eljön a koncertre. Nah a vasárnap egy újabb példa volt, hogy ennek nem szabad hinni. Azért a Radare-ra már kicsit többen jöttek le, és lehettek részesei annak a képzeletbeli, sötét utazásnak, amelyhez a német srácok játszották az aláfestést. Legalábbis én így éltem meg. Ahogy már azt egyszer korábban említettem, a Szabad Az Á koncerttermét nem az ilyen elszállósabb zenékhez tervezték, de nekem így is sikerült teljesen beleélnem magam ebbe a lehúzó, mély és depresszív atmoszférába. Mekkora lenne, ha egyszer ez a banda a Toldi moziban léphetne fel?... A srácok amúgy eljátszották az ebben a hónapban megjelenő és a turnén már árusított új lemez, a Hyrule két számát, illetve a tavalyi debütről a nyitótételt, a Morast-ot. Így a tavalyi 2 szám után most 3-at játszottak, mondtam neki, hogy legközelebb remélem 4 számból fog állni a szett (vagy ha esetleg a fibonacci-sorozatot tűzték ki célnak, akkor lehet 5 is, haha). A játékidő így is túllépte a 40 percet, így nem lehetett okunk panaszra. Fél 11-re sikerült lezavarnunk az estét, úgyhogy a másnap munkába/iskolába igyekvők is elégedettek lehetnek szerintem. Én mindenesetre nagyon jól éreztem magam, bár ebben valószínűleg közrejátszik, hogy a bandákkal való otthoni pálinkázás után fél 5-kor kerültem ágyba (az már mellékes, hogy nem tudom, hogyan).

Szept. 12.

Ezek után természetesen nem sikerült olyan korán felkelnie senkinek, hogy mindenkivel bemenjünk a városba. A németek Prágába igyekeztek, a Slates-es fiúknak viszont szabadnapjuk volt, úgyhogy a búcsúzkodás után nyakunkba kaptuk a várost. Talán ez volt az eddigi bandás városnézésem, mondjuk most volt idő elég, a szokásos látnivalók megtekintése mellett simán belefért egy kis kávézás, régi lemezek vásárlása és egy ebéd/uzsonna is a Gorillában. Este pedig a srácok szerették volna megnézni a La Prospettiva-t, akikkel egy korábbi turnéállomáson haverkodtak össze, így újra a Szabad Az Á-ban kötöttünk ki. Itt viszont annyira fáradt lettem hirtelen, hogy kb. ülve elaludtam az asztalnál, úgyhogy az I. Magyar-Talján Punktalálkozón csak a Pay My Milk! koncertjét néztem meg. Őket még nem láttam élőben és kíváncsi voltam, élőben hogy szólaltatják meg a tökös és mégis rádióbarát punkslágereiket. Elég fura volt a hangzás, nekem az ének nagyon elnyomta a zenét, és ez elég zavaró volt nekem legalább is. Pedig tényleg királyak a dallamok és a helyenként kissé nyersebb dalok is feldobják a szettet, viszont szerintem nagyon hosszúra nyúlt a játékidő. Hétfő este egy 5 zenekaros koncerten a 3. előzenekarnak szerintem nem kéne ennyit játszania, bár lehet, hogy csak szimplán túl fáradt voltam a dologhoz. Egyszer kíváncsi lennék rájuk úgy is, hogy én is élem a bulit, amit az olaszok látszólag nagyon éltek. Ezt elég szimpatikus volt látni, hogy nem csak lejöttek lenyomni a koncertjüket, hanem az egész estének részesei voltak. Még akkor is, ha néha azért féltettem az törött ujjamat miattuk.

Szept. 13.

Reggel elbúcsúztam a Slates-től, akik este Győrben játszottak. Nagyon barátságos figurák voltak mind, jó volt ezt a 2 napot velük tölteni, úgyhogy ha másért nem is, de legalább azért csekkold őket, ha még nem tetted volna, mert ilyen KIRÁLYARCOK. Ezután én is tartottam egy day-off-ot...

Szept. 14. - Budapest, Vízraktér - Enter The Void (filmvetítés)

Ugyan ez nem koncert, de beveszem a hét kulturális kimozdulásaim közé. A Magyarhangya Filmklub által szervezett vetítés a nemrég a Tűzraktér hamvaiból újjáéledt Vízraktér kerthelyiségében került megrendezésre. A helyszín maga egy nagyon jó ötlet, de látszik még, hogy nagyon az elején járnak. Ez igaz a vetítésre is, ami szintén első alkalommal volt megejtve, ezáltal egy gondosabb szervezéssel könnyedén kiköszörülhető hibák sorozatának bő 1 órás csúszás lett a végeredménye... A legviccesebb az volt, amikor 9 körül kiderült, hogy nem fog működni a hangcucc, így választhatott a már egész szép számban összegyűlt közönség, hogy visszakéri a jegyért kifizetett 300 forintot és hazamegy, vagy pedig ráront a 40 (működő) fejhallgató egyikére. Ha már ennyit vártunk, akkor gyorsan szereztünk magunknak füleseket és indulhatott az utazás a ürességbe. Egyébként ez talán jobb is volt, mert így még a wc-ben is nyomon tudtam követni a cselekményt hugyozás közben, ráadásul be tudtam állítani magamnak a hangerősséget úgy, hogy mindent tisztán halljak, viszont ne fossak be a hirtelen hangeffekteknél. A film Gaspar Noé legújabb alkotása, az Enter The Void volt. A sztori röviden az, hogy miután megölnek egy drogdílert, visszatér szellemként, hogy a húgára vigyázzon. A film első fele zseniális volt, viszont a közepe körül lévő váltás után nagyon belassul és a végére már talán unalmassá is válik, mondjuk én nem csak ezért vártam már nagyon a végét, hanem mert a vetítés a kerthelyiségben volt, én meg rövid gatya-póló szerelésben már nagyon fáztam. Vizuálisan nagyon nagy élmény a film, a szellem látásmódját megvalósító megoldások nagyon ügyesek, de a vége felé már ezek sem nagyon mentik meg a filmet. Hozzáteszem, Ian Curtis már a főcím alatt meghalt volna egy epilepsziás rohamban. Sajnos a csúszás miatt az utolsó metrót sem sikerült elérni, így már majd megfagytam mire hazaértem. Szóval legközelebb jó lenne, ha pontosabb lenne a szervezést, mert amúgy 300 forintot simán megért. Vagy vinni kell takarót.

Szept. 15. - Budapest, Szféra - Radio Maquis (FR), Mediocracy (RO) + Tamás Slabéczi photo/art exhibition (kizárólag angolul :) )

Tegnap pedig a Szférába látogattam, leginkább azért, hogy meglessem Tomi barátom kiállítását. Ugyan ezeket a képeket és grafikákat már mindnyájan láthattuk az interneten, azért mégis király ezeket élőben is csekkolni. Ráadásul elég király egy punkkoncerten kiállítást szervezni, legalábbis szerintem. Egyébként Fefi is kapott egy falat, hogy néhány rajzát bemutassa, remélhetőleg egyszer ő is összedob egy nagyobb volumenű bemutatót. A kiállított dolgokat meg lehet tekinteni még egy jó darabig a klub/kocsma középső helyiségében, úgyhogy van lehetőséged, akkor hajrá, ha nincs, akkor csekkold a srácokat az interneten:

http://www.flickr.com/photos/xtamasx/
http://untilthestarsfall.tumblr.com/

Azért, ha már ott voltam, gondoltam belenézek a bandákba is. Úgy számoltam, hogy megnézem a Dance Or Die-t és a Mediocracy-t. A harmadik banda annyira nem jött be, hogy rajtuk is maradjak. A sorrend viszont teljesen fordítva volt, így először a francia Radio Maquis foglalta be a meglehetősen kicsi koncertterem felét. Mondjuk szerintem nem baj, hogy ilyen kicsi a hely, a kisebb bulikon legalább olyan, mintha sokan lennének. A zene viszont borzalmas volt. Nem akarok megbántani senkit, főleg nem a zenekart, de zeneileg ez tényleg nagyon rossz volt. Vagy ha diplomatikus akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy messze állt tőlem. Béna Comeback Kid + Attack! Attack! (najó, talán túlzás), még leírva is rosszul hangzik, élőben meg aztán végképp. Egyébként a tagokon látszott, hogy élik, meg őszintének tűntek, úgyhogy a bandát nem bántanám, de a zene tényleg szörnyű volt. Ráadásul nem is szólt jól, a gitár nagyon halk volt.
A bukaresti Mediocracy-nak sem sikerült sokkal jobb hangzást kicsikarni a technika adta lehetőségekből. Ők crust-nak voltak hirdetve, és a myspace-en hallgatott 2 szám alapján is annak tűntek, viszont élőben eléggé más volt. A tuka-tuka rendben volt, viszont voltak benne ilyen dallamos témák-szólók, néha meg királyul belassult. Zeneileg ez sokkal jobb volt, mint a "makik", azonban nem sikerült annyira meggyőzniük, hogy végig maradjak.

Szóval így nézett ki a hetem, ezért sem volt a héten új poszt, de ígérem, lesz. Úgyhogy továbbra is ugorjatok fel ide néha, hátha van valami király újdonság.

Me And Him Call It Us

2011-09-07T10:50:00.000+02:00

Újabb sajnos már feloszlott bandáról lesz szó, már 4 éve, hogy az atlantai csapat bedobta a törölközőt. Pedig ők tényleg képesek voltak valami igazán egyedit összehozni, vagy ha valaki százával tudja sorolni az eszement grindcore témákat szkrímó és borús atmoszférateremtő post-rock témákkal, zajokkal keverő zenekarokat, akkor ne habozzon! Merthogy itt erről van szó, ráadásul legfontosabb kiadványukon a Loss-on elsütik az egyik legkirályabb Love Will Tear Us Apart "feldolgozást", haha. Sajnos a zenekar magját adó duó, már nem tudott kiegyezni a folytatás irányában, így most ahelyett, hogy új MAHCIU lemezeket hallgathatnánk, ők inkább egyéb - szerintem jóval gyengébb - bandákban valósítják meg beteg zenei ötleteiket.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Phoenix Bodies, A Fine Boat That Coffin!, Tower Of Rome, Bucket Full Of Teeth, Ed Gein

myspace

The (C:) Drive Of Love Stories (Demo) - 2004 (scene)
Loss - 2006 (scene)
Split with The Blue Letter - 2007 (scene)

Comadre

2011-09-04T11:05:00.000+02:00

Úgy hiszem, elég nagy alapvetés a kaliforniai ötös, akik pörgős szkrímó-inkább-hardcore hibridjükkel gyűjtötték össze rajongóikat szerte a világon. 3 nagylemez, csomó egyéb kiadvány, a világ nagy részét átölelő turnék, őrült és pozitív energiával fűtött fellépések, plusz minden egyéb buzisnak ható dolog, amit erről a bandáról el tudnék mondani. Ha még nem ismerted őket, akkor mindenképp pótold!

Külön meg kell említenem, hogy a srácok elindítottak egy mixtape-sorozatot is, amelyeken a következők találhatók:

1 - Talán leghíresebb számuk, a Hit Me Up On My Celly Cell minden sávja külön-külön, és egyéb remixek.

2 - Különböző, a banda által kedvelt zenekarok dalait gondolták újra itt. (Van Paul Baribeau "cover" is!)

3 - Ez egy igazi mixtape, 19 előadó dalait válogatták össze (L'antietam, Hour Of The Wolf, Dangers, stb.), kiegészítve egy zseniális crunk intróval. Én egy csomó korábban számomra ismeretlen király bandára bukkantam itt.

4 - Vendégelőadók (Atlas, P.O.S., Ghostlimb, Broadway Calls, Glasses, Dead To Me, Trainwreck) segítségével próbálják ki magukat más műfajokban, mint például hip-hop, folk, pop/punk, stb.

5 - Ez pedig a legújabb gyűjtemény, amelyet a japán földrengés áldozatainak megsegítésére csináltak, és rajtuk kívül még további király zenekarok (Punch, Loma Prieta, Trainwreck,...) jelentkeznek rajta új (egyesek esetében a megjelenéskor még újnak számító) számmal.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Dangers, Ghostlimb, Trainwreck, Zann

blog

The Youth - 2004 (scene)
Songs About The Man - 2005 (scene)
More Songs About The Man - 2005
Burn Your Bones - 2006 (scene)
Split with Trainwreck - 2007 (scene)
A Wolf Ticket - 2009 (scene)
Split with Glasses - 2010 (scene)

Mixtape Vol.1
Mixtape Vol.2
Mixtape Vol.3
Mixtape Vol.4
Mixtape Vol.5

Animal Faces

2011-09-01T11:15:00.002+02:00

Egy újabb Kidcrash-kistestvér, akik Toronto-ból szállítják a matekos riffeket és a pánkos hangulatot, aminek köszönhetően a számok átlagos játékideje nem emelkedik 2,5 perc felé, ami még egy plusz pont. Egyébként minden tiszteletem az övék, mert 1 gitárral nagyon nehéz jól játszani ezt a fajta zenét, de nekik sikerül. Egyelőre csak ez az 5 számos EP-jük van, ami most ősszel fog lemezen is napvilágot látni, de én nagyon remélem, hogy hamarosan jön egy hosszabb kiadvány.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Kidcrash, Carrion Spring, We Were Skeletons, Logs, Age Sixteen

facebook

Analytical Dreaming - 2010

мища

2011-08-29T10:50:00.002+02:00

Egyre kevésbé divat a nagyon sikítós screamo, amiről az embereknek általában a legendás Jeromes Dream énekesének orgánuma szokott eszébe jutni. Ennek a "szuperhisztis", orosz neve ellenére Baltimore-i triónak azonban ez a fő védjegye, és ezzel is tudták a leginkább felhívni magukra a figyelmet. Viszont ahogy jönnek a kiadványok, egyre kiforrottabbak a számok és érettebbek az instrumentális részek, az ének pedig (szerencsére) mit sem változott. A rengeteg split után most már remélhetőleg érkezik lassan egy rendes lemez is, én már nagyon várom.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Iwrotehaikus..., Beau Navire, Jeromes Dream, Age Sixteen, Suis La Lune

myspace

Self-Titled EP - 2009 (scene)
Not For Ears EP - 2009 (scene)
Split with Broken Chords Can Sing A Little - 2009 (scene)
Split with Oppenheimer Limit - 2010
5-way Split with DEERS!, ColorChromatic, Pansori and Animal Lover - 2010 (scene)

Discography So Far CD - 2010 (scene)

Split with We Were Skeletons - 2011 (scene)
Split with Innards - 2011

The Discord Of A Forgotten Sketch

2011-08-27T11:20:00.000+02:00

Ahogy már meséltem, Alaskan-ék jól elláttak minket új TDOAFS kazikkal, aminek köszönhetően újra elővettem a bandát, mert hogy őszinte legyek, elsőre elment a fülem mellett. De kezdjük az elejéről: 4 kanadai srác még a 2000-es évek elején kitalálta, hogy ilyen Heavy Heavy Low Low-féle kamumathcore-t fog játszani itt-ott jazzes negmozdulásokkal. 2 éve azonban egy tagkiválásnak köszönhetően (szerencsére) 180°-os fordulatot vett az így most már csak trióként zenélő társaság zenéje. Az új, pankos-dallamos-szkrímós egyveleget talán úgy tudnám jellemezni, mintha egy lebutított, egyszerűbb Daniel Striped Tiger-t hallgatnánk. Azért a múltból meghagytak egy-két jazzesen disszonáns akkordot, és az elég gyakran feltűnő együtténeklések szintén sokat dobnak a hangulaton.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daniel Striped Tiger, L'antietam, We Were Skeletons, Stop It!, Off Minor

facebook

Self-Titled EP - 2003
Self-Titled LP - 2006 (scene)
(eddig mathcore)
Demo - 2009
4-way Split with Beau Navire, Carrion Spring and Te Lloraría Un Puto Río - 2010 (scene)
Don't Pay More Than 5$ - 2011

1994!

2011-08-25T19:20:00.000+02:00

Technikás dob-gitár duó a pennsylvaniai Lancaster-ből, akik a tipikus emo bandákhoz képest nem elég lágyak, viszont a matekos screamo vonalhoz meg nem elég zajosak, így ők kis szigetet alkotva boldogulnak a kettő között. Ráadásul néhol annyira borultnak érezhető a zenei felfogásuk, hogy én kitüntetném őket az "emo revival Joan Of Arc-ja" címmel. Elég nagy az esélye, hogy elsőre nem fog bejönni (én is így voltam velük), viszont mindenképp megérdemlik a próbálkozásokat!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: We Were Skeletons, Kidcrash, Joan Of Arc, Snowing, L'antietam

website

Thank You Arms And Fingers - 2009 (scene)
Split with Spires - 2009 (scene)
FCKYRHD - 2010
Most Deaf - 2011 (scene)
4-way Split with Algernon Cadwallader, Snowing and Boys & Sex

Koncertnaptár: Szeptember/2011

2011-08-25T19:15:00.001+02:00

Szept. 1. 20:00 - Budapest, Óbudai Próbatermek - 800 Ft - fb-event
IN-SANE (SLO) - melodic punk/hc
ANOTHER WAY - emogrindcore/fastcore
ROSA PARKS - math/post-rock
TEKKEN - punk debüt
(breakthesilence)

Szept. 2. 20:30 - Budapest, Szféra - INGYENES! - fb-event
KOKOMO (D) - post-rock
SILENCE - post-rock
(bálványvér)

Szept. 3. 21:00 - Csepel, Black Machine - 1200 Ft
URINAL TRIBUNAL (D) - grindcore
CSIHÁS BENŐ (SRB) - powerviolence
PFA - punk
URSUS (ESP) - neocrust
DANCE OR DIE - punk
(fuckyourpride)

Szept. 5. 21:00 - Szeged, Garaboncziás - 700 Ft - fb-event
RADARE (D) - post-metal/doomjazz
(betonkeverő & borderline entertainment)

Szept. 7. 21:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1000 Ft - fb-event
HUMAN COMPOST (FR) - crust
PARTIYA (BY) - crust
LARRY KUBIAC - hardcore
(fuckyourpride)

Szept. 8. 20:00 - Budapest, Óbudai Próbatermek - 1000 Ft - fb event
ASTPAI (A) - melodic punk
BRACKETS CLOSED (A) - melodic punk
TYRANNICIDE (NL) - hardcore/neocrust
RIVERS RUN DRY - dark & heavy neocrust
NEW DEAD PROJECT - hardcore/punk

Szept. 9. 20:30 - Jánossomorja, Patkó - 800 Ft
REFLECTIONS OF INTERNAL RAIN (SRB) - neocrust
SUICIDE PRIDE - hardcore
AS YOU CAN - metal
YOUTH VIOLENCE - hardcore punk/powerviolence
ESDEAR - metal
FUCK LIKE BUNNIES ACOUSTIC HOLOCAUST - punk/hardcore

Szept. 11. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1000 Ft - fb-event
RADARE (D) - post-metal/doomjazz
SLATES (CAN) - melodic & bittersweet punk
(cep & mutecall)

Szept. 12. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 800 Ft - fb-event
LA PROSPETTIVA (I) - hardcore/punk
PAY MY MILK! - punk/rock
FORMYFRIENDS - pop-punk/hardcore
POULSUNK - raw punk
TEKKEN - punk

Szept. 13. 19:00 - Győr, titkos helyszín - becsületkassza
SLATES (CAN) - melodic & bittersweet punk
WATCHMYBAG - punk/hardcore
FUCKLIKEBUNNIES - punk/hardcore

Szept. 15. 20:00 - Budapest, Szféra - 1000 Ft - fb-event
RADIO MAQUIS (FR) - melodic hardcore/punk
MEDIOCRACY (RO) - hardcore/crust
DANCE OR DIE!!! - punk
(itai itai & bka)

Szept. 18. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1000 Ft - fb-event
DUSTY KATE (CZ) - pop-punk/hardcore
FORMYFRIENDS - pop-punk/hardcore
WASTED STRUGGLE - dark hardcore/metal
DEAD BY DAWN - metal
(tukker)

Szept. 20. 19:00 - Ajka, Rakéta Presszó - 600 Ft
ZE REVENGERS (FR) - (hegedű/bass/dob trió!) punk/rock
HOMBRE MALO (N) - doom/sludge

Szept. 21. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1500 Ft - fb-event
BARN BURNER (CAN) - stoner/metal
ALMOST FAILED (A) - melodic hardcore/metalcore
PETTYBONE (UK) - hardcore punk/riot grrrl
OCTAHEAD - metal/hardcore
(tukker)

Szept. 22. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1500 Ft - fb-event
WORMROT (SGP) - grindcore
MARUTA (USA) - grindcore
YOUTH VIOLENCE - hardcore punk/powerviolence
(tukker)

(Barn Burner/Wormrot kétnapos jegy: 2500 Ft)

Szept. 23. 20:00 - Győr, TBA - becsületkassza (Rosa Parks-turné támogató!) - fb-event
ROSA PARKS - math/post-rock
WATCHMYBAG - punk/hardcore

Szept. 24. 18:00 (koncertek 21:30-tól) - Budapest, Szabad Az Á - 400 Ft + vegan kaja - fb-event
SARABANTE (GR) - crust/dark hardcore
PFA - punk
PLAN BEER - punk
MARADÉK - punk
(antifa_budapest)

Szept. 27. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 800 Ft - fb-event
TRUST (DK) - progressive rock
TOWN PORTAL (DK) - math-rock
ROSA PARKS - math/post-rock
(bálványvér)

Szept. 28. 20:00 - Budapest, Szabad Az Á - 1200 Ft - fb-event
NAILBITER (UK) - hardcore punk
DISCARDED (UK) hardcore punk/d-beat
TŰRÉSHATÁR - punk/hardcore
POULSUNK - raw punk
(tukker)

!

2011-08-25T19:14:00.000+02:00

Visszatér a koncertnaptár funkció, havi bontásban, és remélhetőleg a hónapot megelőző 25-én lesz kinn.

Beszámoló: Defekt Weekend Part I. @ Zamárdi, Közösségi ház

2011-08-22T12:40:00.000+02:00

Pénteken volt az első napja a szintén kétnapos Defekt Weekend-nek, ami másodszorra került megrendezésre a tavalyi év után. A helyszín nagyon király volt, éjfélig nyitva tartó CBA 2 percre, Balaton 5 percre, (az átlagos bulikhoz viszonyítva) rengeteg ember és természetesen király zenekarok. Egy ilyen eseményen pedig sajnos lehetetlenség minden bandát megnézni, úgyhogy tényleg csak azokról írnék, akik alatt a koncertteremben tartózkodtam.

The Tartuffe Plan: Ahogy várható volt sajnos, az 5 órás kezdésre még nem igazán érkezett meg senki, vagy nem akart bejönni, így kb tized magammal néztük meg Fefiék második koncertjét. Pedig mindenki sajnálhatja, mert nagyon, de nagyon jó volt, és most nem a menedzseri elfogultság beszél belőlem, haha. De most komolyan, ha többet koncerteznek (és próbálnak), illetve néhol kicsit változatosabbá faragják az egyébként remek, itthon meg aztán tényleg egyedüli témákat, akkor az ország legjobb INDIE bandája lehetnek. Meg persze, ha Fefi megtanul a mikrofonba énekelni :)

Plan Beer: Sajnos az első két számról lekéstünk, így lemaradtam a személyes kedvenc Sétáról. A többi szám király volt, egyébként csodálkoztam az ő korai kezdésükön, gondolom másnap hazai pályán sokkal nagyobb megőrülés volt rájuk. Kár, hogy ilyen keveset játszanak amúgy, és akkor is főleg csak otthon.

Tyrell's Owl: Nekik is a második koncertjük volt, és amíg múltkor a Raein előtt nekem kicsit szétesőnek tűnt, most iszonyatosan egyben volt az egész. Ebben nagy szerepe volt a hangzásnak, pont olyan hangos és a terem adottságai miatt megfelelően visszhangos volt, amit nekem találtak ki. Igaz, hogy ez például náluk egy kicsit az ének rovására ment, de azt meg bele lehetett azért hallani. Nagyon profi produkció volt, nálam az már mindenképp dicséretes, ha egy neocrust zenekar nem unok meg 2 szám alatt, hogy ennyire tetsszen, arra meg én sem számítottam.

Szexhead: Tőlük bevallom őszintén többet vártam, mind a Szextank-os nyitástól, mind a Lömbihead-től. Kicsit fáradtnak tűnt a dolog, hiányoltam a nihilt, amit vártam. Bár ebben közrejátszott az is, hogy nekem megtörte a felénél bekövetkezett bandaváltás a dolgot, illetve a Szextank alatt a technika is kibabrált a zenekarral.

Kemény Henrik: A múltkori szegedi koncertjük hatására most az ő koncertjüket vártam a leginkább. Igazából ugyanazt a faszaságot kaptam, mint akkor, talán az a múltkori kicsit erőteljesebb volt, de most sem csalódtam. Várom már nagyon a hanganyagot.

Dance Or Die: A DoD bulikon szokásos őrületből kiindulva arra számítottam, hogy itt fokozottan nagy buli lesz a bandára, de sajnos ez most elmaradt, nem is értem, miért. Így csak egy simán okés koncert volt, remélem azért másnap Tapolcán jobban megmozgatták a népet.

A második napra sajnos nem sikerült eljutnom, úgy látszik, hogy ezeknek a kétnapos megmozdulásoknak csak az első napjára tudok eljutni, jövőre remélhetőleg pótolom.

Beszámoló: Kultfest '11 - 1. nap @ Budapest, Dürer kert

2011-08-22T12:39:00.001+02:00

A Tukkerbooking Crew és a Chromechoes Promotion hívta életre az alábbi fesztivált, ami tulajdonképp 2 buli összemosásából keletkezett. A nyitó Torn From Earth-öt lekéstük, így az első zenekar akit megnéztük a Wasted Struggle volt. Számomra okés volt, kezdésnek mindenképp. Egyébként ebből a fajta sötét hardcore-ból nekem inkább a kaotikusabb, mint ez a fajta metálosabb áll közelebb a szívemhez. A hangzás, ami egyébként a Dürerben szerintem nem igazán szokott jó lenni, most sem volt igazán jól belőve, ráadásul még a gitárcuccal is voltak problémák néhol. Talán ami nem volt szimpatikus számomra, az a szerintem sokszor már túlzásba vitt mikrofoncsapkodás volt.

Aztán jött a Tombs, akiknek a zenéjükbe sajnos lusta voltam mélyebben beleásni magam, így csak azt tudtam, hogy mire számíthatok. Viszont, ami pozitív, hogy 100%-ig azt is kaptam, és ha már az előbb kritizáltam a hangosítást, akkor most viszont megjegyezném, hogy ők tökéletesen voltak hangosítva. Nagyon masszív, zajos, az arányokra figyelve, és még a tiszták is úgy szólaltak meg, ahogy kell. Így tényleg minden súlyával volt képes a zenekar hatni az egyébként egész szép számban összegyűlt közönségre. Ahogy várható volt, inkább az újabb, sludge-osabb témák kerültek előtérbe, a régebbi, black-esebb vonallal szemben. Viszont egy idő után sajnos számomra unalomba fulladt a produkció, így kb. 2 számmal a vége előtt elhagytam a koncerttermet, de tényleg nem számítottam arra, hogy ennyire tetszeni fog.

Végül a már itt is bemutatott The Secret lépett színpadra. Tőlük sajnos többre számítottam, nagyon fáradtnak hatott az előadás, bár a turné vége felé jártak már, tehát érthető. Főleg az új album számai szóltak, én nem is nagyon vettem észre régebbi dalt, mondjuk azokat nem is igazán ismerem. Egyébként nem vagyok egy nagy moshwarrior, de talán jót tett volna a bulinak, ha van egy kis mozgás, mert így ez sajnos tényleg nagyon nyugdíjasra sikeredett. Az hogy ilyen sokan lejöttek viszont mindenképp pozitívum, és terveztem menni a másnapi folytatásra is, de sajnos a fáradtság legyőzött.

Bare Arms

2011-08-17T15:21:00.000+02:00

Egy újabb szerintem elég ismeretlen banda, pedig csajénekkel tolják, ráadásul még ausztrálok is (persze lehet, hogy csak nekem van ausztrál screamo fétisem). Sajnos csak két címtelen EP-t jelentettek meg (én az elsőt ajánlanám inkább), összesen 9 számmal. Zenéjük többnyire dallamos, ahol kell ott pedig kellően koszossá válik. A csajnak nagyon jól megy a hangja a zenéhez.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Suffix, We Were Skeletons, Beau Navire, L'antietam, Age Sixteen

myspace

Self-Titled EP (1) - 2009
Self-Titled EP (2) - 2010

Beszámoló: Isaïah (BEL), Geraniüm (FR) @ Szabad Az Á, Budapest

2011-08-15T14:24:00.000+02:00

Tegnap a bekecsi búcsúból visszaérve siettem a Szabad Az Á-ba, azonban a nyitó és visszatérő Think Again-nek így is csak az utolsó két számára értem be. Ezek alapján csak annyit tudtam levonni, hogy jobban tetszett élőben, mint lemezen, de azért még mindig nem az én zeném.

Most direkt ügyeltünk fenn arra, hogy hiába nem hallani semmit, mégse késsük le a Rosa Parks-ot. Az egyébként sajnos csekély létszámú közönség centrumában állva szinte tökéletesen szóltak a győri srácok, a tiszták mindenesetre tényleg nagyon jól be voltak lőve, viszont a váltásoknál a torzított részek kicsit erőtlennek tűntek. Egyébként jó volt látni, hogy a tegnapi hangosító srác tényleg a munkáját végezte, látszott rajta, hogy nem szarja le a dolgot és rak Darth Vader-effektet az énekre unalmában, mint ahogy már volt rá példa. Az Only The Lights volt szerintem megint a szett csúcsa, persze a többi EP-s szám is nagyon jó volt, most már kíváncsi leszek az új számokra. Ezzel kapcsolatban pedig olvassátok a zenekar blogját, ahol a jövőbeli kiadványok mellett az őszi naptárukat is, mert annyi koncertjük lesz, hogy kb. "hivatásos zenész" módba fognak kapcsolni a srácok.

Utánuk a francia Geraniüm következett. Csak kicsit hallgattam bele a koncert előtt a zenéjükbe, de azt leszűrtem, hogy ez az a fajta neocrust lesz, amit nem unok meg 1 szám után. És ez így is lett, magam is meglepődtem, hogy milyen lelkesen bólogatok. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy nem a d-beat-es részek voltak többségben, vagy legalábbis egyensúlyban voltak a belassulósabb részekkel. Egyébként tele volt az egész tipikus francia riffekkel, 3 ének volt, így nem vált monotonná a mély crust-hörgés, néhol pedig kifejezetten szkrímós volt az összhatás. Azért a szett 3/4-énél már nem igazán bírtam a meleget, amit a fények ontottak magukból. Mellesleg szerintem a Szabad Az Á egyetlen (na jó nem, de az egyetlen igazán zavaró) gyengesége a fény, ami szerintem sokszor megöli a hangulatot, főleg az elszállósabb zenekaroknál.

Végül a belga Isaïah rendezkedett be a színpad elé a dobos kivételével. Nem volt basszer, viszont két gitár volt, örülök, hogy legalább ennyire sikerült összeszedniük a felállást azok után, hogy mint már említettem, tavaly majdnem feloszlottak a taghiány miatt. Amíg a franciáknál kicsit gyengébben szólalt meg a produkció, ez most kifejezetten hangos volt, aminek nagyon örültem, mert a lemezeikből készült rip-ek viszont kifejezett halkak és rossz minőségűek, ezáltal nem is jön át annyira a zene. Tegnap pedig mindent lehetett hallani és érteni szerencsére. Egyébként teljesen evidens screamo-t játszottak, oktávozós káosz részek és reverb-delay pedálokkal segített post-rockos dallamok váltakoztak, sokszor mikrofon nélkül énekléssel, ami szerintem sokat dob ilyenkor. Élőben megértettem, hogy miért June Paik-rajongóknak ajánlják zenéjüket, néhol tényleg túl német volt. De ez nem jelenti azt, hogy rossz lett volna, sőt, nagyon is élveztem az előadásukat, szerencsére nem is játszottak túl sokat, vasárnap estére tökéletes volt. Kár, hogy ilyen kevesen voltak.

Köszi a buliért az Itai Itai-nak, akitől vegyetek lemezeket!

Videók a koncertekről itt!

I Had Plans

2011-08-14T10:18:00.001+02:00

Úgy látszik, a portugál underground az anyatejjel együtt szívta magába az At The Drive-In diszkográfiát. Az Adorno tago(ka)t is magába foglaló I Had Plans még 2008-ban jelentkezett első felvételével, amin a komplexitás és a lendület volt az elsődleges jellemző, természetesen a már kötelező mesemondós énekkel. Az 5 számos demo-n egyetlen unalmas pillanat sem volt, éppen ezért nem csoda, hogy nagy várakozás előzte meg az idén már végre megjelent nagylemezt, amely a The Perception of Beauty Is a Moral Test címet kapta. Ezen a srácok már kicsit visszavettek a tempóból, a statikusabb dalokban a komplexitás helyett a progresszivitás lépett előre. A már említett ATD-I, természetesen Adorno és The Fall Of Troy rajongóknak kötelező!

Azoknak, akik szeretk az alábbiakat: At The Drive-In, Adorno, The Fall Of Troy, Kidcrash, Hot Cross

facebook

Demo - 2008 (scene)
The Perception Of Beauty Is A Moral Test - 2011 (scene)

Lumber Lung

2011-08-12T11:03:00.000+02:00

A múltidézés a színtéren belül szerintem mindig nagy sikernek fog örvendeni, épp ezért már azt is hihetnénk, hogy ez a legkönnyebb recept, amit egy banda bevethet. Pedig valójában ez nem így van, hiszen hogy a dolog tényleg működjön, nagyon jól kell csinálni. A Santa Barbara-ról származó Lumber Lung szerencsére nagyon is jól csinálja, hiszen úgy képes megidézni a 80'-as évek végére, 90'-es évek elejére-közepére jellemző emo - amit, ma már inkább csak dallamos punk-nak neveznénk -, hogy az egyáltalán nem válik unalmas, és a sajátos témáknak és hangzásnak hála még réginek sem tűnik. Mindehhez még csak hozzátesz a női ének. Az év egyik legjobb debütje (mintha ezt már mondtam volna, de akkor is igaz).

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: 1905, The Pine, Radio Burroughs, The Hated, Anomie

blog / bandcamp

Self-Titled - 2011

Isaïah

2011-08-10T17:16:00.002+02:00

Az alábbi banda az egyike a néhánynak, akik tesznek arról, hogy Belgium se maradjon le a screamotérképről. Pedig szegények már vagy kétszer majdnem feloszlottak különböző tagproblémák miatt, de szerencsére mindig talpra álltak. Elszállós, dallamos részekkel keverik az egyébként jellemzően európai screamo-t, a szövegek pedig franciául vannak. Töltés!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: June Paik, Daitro, Welcome The Plague Year, Mihai Edrisch, I Not Dance

facebook

Demo - 2007 (scene)
Tour CD - 2008 (scene)
Ils Consomment, Prient et Tuent Mais Ne Pensent Pas - 2009 (scene)
Split with The Bride Of Changes - 2009 (scene)
Connections II: 6-way Split with Adorno, The Saddest Landscape, Suis La Lune, Kias Fansuri and Captain, Your Ship Is Sinking - 2010 (scene)

Beszámoló: Alaskan (CAN) @ Szabad Az Á, Budapest

2011-08-10T16:20:00.003+02:00

Szokás szerint 2 hetes késéssel, de ígéretem szerint íme a beszámoló a július 25-i buliról, amit a kanadaiak jófejsége miatt tényleg muszáj megírnom. Pedig az elején úgy tűnt, hogy nem is lesz koncert (mármint a magyar zenekarok részéről), hála egy félreértésnek és a svédek dobosának. Ugyanis hiába volt lebeszélve, hogy a szokásokhoz híven a turnézó zenekarok kölcsönadják nekünk az alapokat, mert mint kiderült, ez csak a turnémenedzser ígérete volt, aki meg elfelejtette erről tájékoztatni a bandákat. Érdekes, hogy mégis csak a dobos volt, aki ezen felháborodott, nekem például simán kölcsönadta a gitárosuk a ládát és még készségesen segített összerakni is.

Nemsokára megoldódott a dobkérdés szerencsére, mi 8-kor készen is álltunk a kezdésre, ekkor azonban az emberek hiánya volt a probléma. Végül aztán többszöri nekikezdés után háromnegyed kilenckor tényleg bele is kezdtünk a szűk húsz perces szettünkbe a Wolf Shaped Clouds-zal, és szerencsére néhányan már a színpad elé is megérkeztek. Egyébként sikerült mindenütt, ahol csak lehetett elrontanunk a számokat, bár azért az Illness-es bulit nem sikerült alulmúlni. Én még így is örülök, hogy játszhattunk, főleg, hogy majdnem le is kellett mondanunk a bulit betegség miatt. Ezután még szinte el sem kezdtünk lepakolni a színpadról, mikor az Alaskan dobosa már felugrott hozzánk, hogy mindenképpen cserélnünk kell velük az egyébként frissen elkészült demokazinkból. Nah ennek nagyon megörültem, hogy még ilyen szar produkció után is van, aki értékeli a zenénket, haha.

Utánunk jött az Icaros, akiknek nemrég jött ki a tavalyi demo után az első EP-jük. Az átszerelés alatt felmentem dumálni, aminek az lett a vége, hogy sajnos csak a szett végére értem vissza (mondjuk ebben közrejátszott a becsukott teremajtó is, ami miatt nem hallottam, hogy elkezdődött a koncert). Amit láttam az király volt, az emberek is többen voltak, a hangosítás nem volt a legjobb sajnos. Majd legközelebb pótolom a szett első felét is.

A svéd Galvano-ról már nem véletlenül maradtam le, bár a beszámolók alapján nem veszítettem sokat. Mondjuk aki éli a motoros riffekkel telerakott sludge-t, az csekkolja őket.

Végül jött az Alaskan, akik Kanadából, Ottawa-ból származnak. Ez volt az első EU-turnéjuk, az idén megjelent Adversity; Woe lemezt jöttek népszerűsíteni. Mint már említettem, ők inkább az egyszerűbb, de keményebb vonalas post-metalt képviselik, ami lemezen tényleg működik is, de élőben sajnos néhol igencsak butának hatott az egész. Ez nem az jelenti, hogy rossz volt, de sajnos nem volt sem elég atmoszférikus, sem pedig olyan kemény, mint amilyen kellett volna, hogy legyen. Lehet, hogy ebben a hangzás is közrejátszott. Ettől függetlenül jár a srácoknak a pacsi, mert még így is jó volt hallani a számokat, ráadásul nem is nyújtották el annyira a dolgot, hogy unalmas legyen. Egyébként szerintem ismét jól reprezentálja a svéd dobos hozzáállását, hogy az utolsó előtti szám során bekövetkezett pergőbőrszakadás után is ahelyett, hogy ő segített volna, mi adtuk kölcsön a pergőnket.

Aztán dumálgattunk még a kanadaiakkal, megejtettük a cserét is, aminek eredményeképp megkaptuk az ő kazikiadójuk által készített új thedischordofaforgottensketch album próbapéldányait. Amin meg a leginkább meglepődtem, hogy mikor megtudták, hogy mi, mint helyi előzenekar nem kapunk pénzt - ami egyáltalán nem meglepő és nem is baj -, az ő bevételükből akartak nekünk pénzt adni, hogy támogassanak minket. Nah ilyenben még tényleg nem volt részem. Szóval, ha nem is voltál ott, legalább tényleg hallgass bele a zenéjükbe.

Beszámoló: Ghostpoet (UK) @ Gödör, Budapest

2011-07-24T22:47:00.003+02:00

Még nem írtam beszámolót, ahol az élmény még ilyen friss és ropogós, úgyhogy ez most kuriózum, haha. Szóval... Mostanság kezdek elmélyedni egy kicsit a hip-hopban, így amikor múlt héten láttam ezt az eseményt hirdetve, gondoltam, ingyen simán megéri, bár akkor még nem sokat tudtam az előadóról, de igyekeztem az elmúlt napok során pótolni ezt a hiányosságot. Ghostpoet eredetileg ilyen belassúlós, minimális elektronikával játszadozó hip-hopot játszik, legalábbis albumon mindenképp. A koncert egyébként a meghirdetett 9 órakor el is kezdődött, a színpad előtti tér is megtelt. Hozott magával egy dobost és egy gitárost is, akik viszont teljesen átírták a forgatókönyvet, mert csak nyomokban hasonlított a zene az albumon hallhatókkal. Sokkal dinamikusabb és pörgősebb - partisabb - lett az egész, ami nyilván nem baj, mert élőben (főleg a Gödörben) ez jobban eladható, de azért örültem volna, ha azt a hangulatot kapom vissza, ami megfogott a Peanut Butter Blues & Melancholy Jam hallgatása közben. Volt olyan szám, amiben olyan érzésem volt, mintha Maps & Atlases-re rappelne rá a srác. Persze ez tényleg nem volt olyan vészes. Számomra így a produkció azt a fajta hipster zene benyomását keltette, ami tényleg jó. Játszották a fő slágereket, mint a Survive It, az Us Against Whatever (ez a személyes kedvencem) vagy a Finished I Ain't, de voltak számomra ismeretlen, feltehetőleg új számok is. Ghostpoet egyébként végig nagyon jófej volt, a számok közötti részeket kitöltendő közönségbuzdító beszólások egyáltalán nem hatottak erőltetettnek, látszott, hogy ők is élvezik, tehát teljesen szimpatikus volt a trió. Körülbelül 40 perc és 1 szám ráadás után el is köszöntek a közönségtől és átadták a terepet valami DJ-nek.

Összefoglalva, egészen élvezetes kis koncert volt, ami viszont sokkal-sokkal jobb is lehetett volna, ha a Gödörben nincs ilyen KIBASZOTT KURVA MELEG. Ez tényleg elviselhetetlen volt, a szett felénél majdnem elindultam haza, de szerencsére maradtam. Mondjuk így szerencse, hogy tényleg nem volt olyan hosszú. Továbbá persze király lett volna, ha más lett volna a helyszín, vagy legalábbis a közönség, de hát úgy néz ki, nekem ez állandó problémám marad. Persze lehet, hogy néhány sör ezt a problémát orvosolta volna, de most már mindegy, Ghostpoet megér egy hallgatást és kész.

With Horses In Her Eyes / Histories

2011-07-21T10:11:00.001+02:00

Egy újabb rövid életű zenekar, akik sajnos csak néhány számot hagytak ránk. Zenéjük magán hordozza az összes nélkülözhetetlen screamo elemet. Leginkább a Prologue EP-t záró akusztikus tétel révén ugrik fel általában a nevük, de az EP-n található másik 4 tétel is mind remek alkotás. Később nevet váltottak, pedig a szokásosan agyament (egy Love Like... Electrocution szám alapján választott) With Horses In Her Eyes név szerintem jobb, mint a kissé jellegtelen Histories, de biztos volt valami ok a csere mögött. Még felvettek 3 számot, zeneileg a korábbi EP vonalát folytatva, de 1 év fennállás után 2007-ben feloszlottak. Kár.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Sailboats, Loma Prieta, I Wrote Haikus..., Beau Navire, Suis La Lune

myspace

Prologue - 2006 (scene)

Histories - 2007

I Wrote Haikus About Cannabalism In Your Yearbook

2011-07-19T11:16:00.000+02:00

Nekem mindig fura volt, hogy az alábbi kaliforniai bandát a legnagyobb nevek között szokták említeni. Ebben valószínűleg közrejátszott minden idők talán legelcseszettebb/furább/bugyutább zenekarneve, de még inkább az a szenvedély, ami áthatja zenéjüket. A frusztráltság és a káosz nem úgy jelenik meg a számokban, mint amihez hozzászokhattunk, hanem egy fajta rendszertelenség jellemzi a legjobban őket. Mindehhez még hozzáadódnak a - jelen esetben tényleg használhatjuk ezt a jelzőt - jó értelemben vett emós szövegek, természetesen kb sírva előadva. Inkább nem szaporítom a szót, hallgassátok meg. Ha már másért nem is, de azért mindenképp megérdemlik, mert olyan bandákat hagytak az utókorra, mint a Punch, a ...Who Calls So Loud és a Beau Navire.

Mindkét "albumot" érdemes leszedni, mert ugyan a Discography-n főleg a kultikus S/T számai találhatók, de kicsit átalakítva.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Neil Perry, I Hate Myself, The Kodan Armada, Suis La Lune

myspace

Self-Titled - 2006 (scene)
Discography - 2010 (scene)

Polemarch

2011-07-16T12:35:00.000+02:00

Szerencsére a jobbnál jobb (Nightwish, Korpiklaani, Ensiferum, inkább nem is folytatom) metal produkciók mellett Finnországban is találhatók olyan remek zenekarok is, mint az Enstand, az idén télen nálunk járt Lighthouse Project vagy épp a Polemarch. A Tampere-ből származó ötös zenéjükben ötvözi a dallamos hardcore és a klasszikus screamo elemeket, ennek eredményét pedig minden Touché Amoré kopizenekar megirigyelné. Eddig két EP-jük jelent meg, én a korábbit preferálom jobban, nemcsak azért mert hosszabb, hanem mert a zárótételben megszólaló delay-ezett fúvós gyönyörű. Mellesleg most készül az első nagylemez.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Caravels, Amber Daybreak, Hot Cross, Age Sixteen

myspace

La Fiesta De Disfraces - 2008 (scene)
A Static Future - 2009 (scene)

Dolcim

2011-07-14T12:22:00.000+02:00

...ezek után a társaság két felé oszlott, így megszületett a neocrust-szerűségben utazó Sanctions (róluk lusta vagyok külön is írni, nyomjatok a névre és szedjétek le a lemezeket, ha kíváncsiak vagytok) és jelen poszt tárgya, azaz a Dolcim. Ők pedig ott folytatták, ahol a CUTC abbahagyta, sőt, talán még energikusabban sikerült megidézniük a már említett hangulatot. Személyes kedvencem is a zenekar egyébként, a Guillotine Ride az utóbbi néhány év legjobb lemeze a műfajon belül. Élőben is sikerült őket elcsípnem tavaly, és ledöbbentem, hogy mindössze egy delay pedált használtak. Mondjuk korábban azon is meglepődtem, hogy csak 1 gitár van a bandában. A lemezt hallgatva többre gondoltam, persze nyilván több sávot vettek fel.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cease Upon The Capitol, Men As Trees, Loma Prieta, Battle Of Wölf 359, Caravels

myspace

I Am Casper (Demo) - 2008 (scene)
Guillotine Ride - 2009 (scene)
We Carry The Fire - 2010 (scene)
Split with Hammers - 2010 (scene)
4-way Split with Men As Trees, Le Pre Ou Je Suis Mort and Dying In Motion - 2010 (scene)

Cease Upon The Capitol

2011-07-13T16:50:00.001+02:00

A Nashville-ből származó trió a már jól bejáratott úton kezdte pályafutását az előző évtized közepén, ez a "szokásos" kaotikus, de dallamokban is bővelkedő amcsi screamo-t jelenti. Aztán a vége felé rátaláltak a delay pedálra. Szerencsére nem kell azonban 7-8 perces epikus felvezetőkre gondolni, sőt a számok csak rövidebbek és még velősebbek lettek, ráadásul a második Self-Titled (szokás szerint természetesen a legjobb kiadványból nincs meg a scene rip) lemezükön képesek voltak olyan atmoszférát teremteni, amiről a legtöbb post-rock banda csak álmodni mer. Sajnos pont a csúcson fejezték be, de...

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Dolcim, Funeral Diner, June Paik, Men As Trees, Raein

myspace

The End Of History - 2004 (scene)
Demo - 2005
Self-Titled (I) - 2006 (scene)
Single Series - 2006 (scene)
Split with Silbato - 2006 (scene)
Self-Titled (II) - 2007
Split with Trikorona - 2008 (scene)

Beszámoló: 2 nap a Punch-csal

2011-07-11T20:48:00.024+02:00

Már több, mint egy fél éve írtam beszámolót, pedig már csak azóta is, mióta "újraéledt" a blog jobbnál jobb koncertekről maradt el mese. Kimaradt az isteni, de nagyon rövid Beau Navire koncert méltatása vagy épp a "közönség" által számomra elcseszett Raein elmarasztalása, a jobbnál jobb színtérbulikról már nem is beszélve. De beszámolni a Punch-csal töltött két napról nem vagyok hajlandó megfeledkezni, még ha 1 hét elteltével nem is olyan friss az élmény.

2011. 07. 05. Budapest, Szabad Az Á

Tehát múlt hét kedden Dömével közösen szerveztük le a San Fransisco-i ötöst. Még itt az elején emlékezzünk meg még egyszer arról, hogy eredetileg a "testvérbanda" Loma Prieta-val közösen jöttek volna, de a mindkét bandában tevénykedő dobos egyetemi záróvizsgái miatt ők csak néhány fellépés tudtak végül vállalni. Jó magyar szokás szerint - najó ez az általánosítás túlzás - nem sikerült a hirdetett időpontban elkezdeni a koncertet, de végül minden és mindenki megérkezett, és fél 9-kor a Boz Cordolla nyitotta az nyár általam legjobban várt estéjét. A frappáns névvel rendelkező banda Human Error, Another Way, Wasted Struggle, Harvester, stb. tagokból áll, így habár zeneileg eléggé messze állok a brigádtól, de nem véletlen a nagyon jól összerakott grindmészárlás, amire itt-ott heavy metal-os énektémákkal segítenek rá. Múltkor Győrben jobban oda tudtam figyelni és ezáltal jobban is élveztem a produkciót, ami főleg a frontember érdeme, aki szerintem úgy képes vicces lenni, hogy nem lesz nevetség tárgya. Legalábbis nekem nagyon bejön ez a marhulás, amivel feldobja a koncertet. Valószínűleg, ha teljes, metálos komorság adnák elő a számok, nem lennék képes végig odafigyelni, de szerintem ez így volt király és kész. Mindez részemről inkább a győri koncertre igaz, mert legutóbb csak hátulról füleltem, de emlékeim szerint hasonlóan ugyanaz játszódott le, mint két héttel korábban.

Utánuk a PFA következett, sajnos rajtuk sem voltam benn túl sokat, de amennyit láttam az a szokásos királyság volt.

Harmadiknak mi játszottunk a Wolf Shaped Clouds-zal. Belülről korrektnek tűnt, talán túl hosszú volt, de most egyszer csak megengedhettük magunknak a "maratoni" szettet. A színpadról jut eszembe, hogy ugyan a diszkófényéket sikerült lekapcsoltatni, de még így is nagyon meleg volt a teremben, talán csak ez volt az egész este negatívuma.

A Dance Or Die is a tőlük megszokott színvonalat hozta, bár sajnos itt sem tudtam végig benn maradni, hogy stílusosan fejezzem ki magam, az járt végig a fejemben, hogy "Levegőt! Levegőt!", haha.

Végül aztán színpadra lépett a Punch. Szerencsére egyből ment rá a mozgás, féltem, hogy túlságosan is "karbatett kezes" buli lesz, nem lett az. A srácok egy kifejezetten gyors setlist-tel készültek, körülbelül hasonló arányban szólaltak meg dalok minden kiadványról. Elől, ahol mi mindent a gitárcuccokból hallottunk nagyon kemény szólalt meg az egész. Ahogy hallottam, hátrébb a hangfalakból már nem ugyanazt

hallhatták a többiek, a buli után a hangosító meg is jegyezte Dan-nek, az egyik gitárosnak, hogy ő volt az eddigi leghangosabb gitáros, akivel dolga volt, és hogy 20 dB-lel lejjebb kellett vegye az ő gitárját... A koncert előtt pont a hangosítókról panaszkodtak, sajnos itt sem sikerült olyan zajosnak és hangosnak lenniük, amennyire szerettek volna, de szerintem itt még konszolidáltabb volt a helyzet, mint a korábbi állomásokon, már persze azok alapján, amiket meséltek. A magyar közönség megtapasztalhatta azt is, hogy milyen kegyetlen hangja van Meghan-nak. A dobok mögött egyébként az ő testvére ült, aki többek közt az ON!-ban, a Ceremony-ban és a Devotion-ben is dobolt/dobol. A visszatapsolás után pedig még egy saját számmal és a Minor Threat Seeing Red-jével tértek vissza és fejezték be ezt a szerintem nagyon jól sikerült pesti bulit.

A koncert után még kilátogattunk a Hősök terére, ahol a Városligeti tóra elhelyezett konstellációk és a Vajdahunyad vára megcsodálása mellett megtudtuk, hogy a másik gitáros, Keith vámpírmániás és mindent tud Dracula-ról és Bathory-ról, továbbá szembesítenünk kellett Dan-t, hogy nem lehet 100%-ig biztos a magyar tudásában, hiszen a szinte tökéletes kiejtéssel elmondott "hello, mi van magyar picsák?" az ő szótárában a "hello, what's up friend?"-et jelentette, volt is nagy nevetés, amikor megtudták a valódi jelentést.

Másnap az előttük álló rövid útnak hála újra kimehettünk a városba, még ha nem is úgy sikerült ahogy terveztük, mert amíg a társaság egyik felével körbejártuk a Parlamentet, addig a többiek szervízbe vitték a turnébuszt. Mint kiderült, szerencsére nem volt semmi baja a járgánynak, így a várban már újra együtt volt a teljes csapat. 1 óra alatt letudtuk a kötelező látnivalókat, a teljes tagság kihasználta a lehetőséget, hogy új Facebook profilképet lőjön. Fél 5 körül aztán el is indultunk Szegedre, a közel 2 órás utat pedig a sofőrlány kivételével mindenki alvásra használta.

2011. 07. 06. Szeged, Garaboncziás

Az előző nappal ellentétben itt sikerült betartani a kb. 9 órás kezdést, így mi nyitottunk a néhány érdeklődőnek egy rövidítettebb dalcsokorral. Szerintem körülbelül ugyanazt nyújtottuk, mint Pesten, de persze ezt csak belülről tudom mondani. Illetve annyiban jobb volt a helyzet, hogy itt sokkal jobban szólt a kölcsönkapott gitárcucc, mint a sajátom, ezért ezúton is köszönet.

Utánunk a helyi Kemény Henrik következett, akik noha állításuk szerint nem voltak toppon, engem mindenképp meggyőztek. Remélem minél hamarabb lesz valami hanganyag, mert ezt mindenkinek hallania kell, hiányzott már egy ilyen dallamosabb, de mégis tökös zenekar itthonról. Tudom, hogy főleg a Hot Snakes-t emlegetik a bandával kapcsolatban - nem hiába a feldolgozás is -, de nekem inkább a Haram jutott eszembe róluk, ami meg ugyebár csak jót jelent.

Aztán újra DoD állt a színpad elé, ők is egy az előző naphoz képest rövidebb szettel készültek. Sajnos a hangzás nem volt a legjobb, a gitárok kicsit halkak voltak, de ettől függetlenül hozták a kötelezőt. Egyébként szerencsére megérkeztek közben az emberek, és már a KH alatt is egész szép számú emberből állt a bandák előtt félkörben a közönség.

Itt nem volt hangosító, aminek az lett az eredménye, hogy a Punch olyan kikúrt hangos tudott lenni, amilyen szeretett volna, bár sajnos ez az ének hallhatóságának rovására ment, de azt meg oda tudtuk képzelni szerencsére. Ahogy belekezdtek a Stay Afloat-ba szerintem mindenki azt hitte, hogy ez valami beállás, de nem ez már a megváltozott szett része volt. Kérdeztem is tőlük viccesen, hogy minden este más számokkal és sorrenddel készülnek, és valóban, van egy csomó variáció és a koncert előtt kvázi húznak egyet. Ennek így utólag nagyon örülök, mert sokkal több szám volt a Push, Pull-ról és a Self-Titled-ről is a jobb számok voltak, így többek közt felcsendült a személyes kedvenc Let Me Forget, a sláger Not So Posi After All, illetve ráadásként Fefinek kérhettem a Positively God Free-t is. Ahogy említettem, a hangzás nagyon bika volt, a számok is királyabbak voltak, így talán még azt is mondanám, hogy egy hajszálnyival, de jobb volt a szegedi produkció.

A koncertek után pedig bömbölt az All Shall Perish, a Pantera, a Madball a zenegépből, közben pedig jól szarrá vertek minket csocsóban Punch-ék... A Loma/Beau Navire gitáros Sean-nal pedig nem sikerült megkóstoltatni a punksört, de igaza is van, hehe. A szállásunk ugyanaz volt, így a búcsúzkodás reggelre tolódott a közös görögdinnyézés és személyes kontaktcserék utánra.
Összefoglalva, én nagyon örültem ennek a két napnak, és ahogy rajtuk láttam ők is. Remélem, hogy minél hamarabb visszatérnek felénk, és remélhetőleg most nem hagyják otthon a Loma-t.

ui: Egyébként szegények 3 különböző határátkelőhelyen sem tudtak átjutni Horvátországba, így másnap Szlovéniában day-offoztak.

Videók a pesti koncertről
Képek Pestről/városnézésről/Szegedről
Képek a pesti koncertről

Gods And Queens

2011-07-03T10:06:00.000+02:00

A philadelphiai trió (vagyis valójában duó, akikhez mindig csatlakozik egy besegítő dobos) főbb hatásai között említi a Lungfish, az Unwound, a Hoover, az Angels Of Light és a Guided By Voices munkásságát. Ezeket olvasva pedig nem is meglepő ez a Dischord-os post-hardcore, zajosabb post-punk és garázs-feelinget idéző keverék. Ráadásul, ahogy haladnak az évek a rendszeresen Untitled címre keresztelt korongok is egyre egységesebbek és érdekesebbek. A még idén megjelenő két újabb kiadvány reméljük, tartani fogja ezt a tendenciát.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Young Widows, Haram, Malady, These Arms Are Snakes, Burning Love

blog

Untitled I - 2008 (scene)
Untitled II - 2010 (scene)
Untitled III - 2011 (scene)

Ghostlimb

2011-06-30T12:14:00.000+02:00

Leginkább a Graf Orlock mellékágaként ismert az alábbi banda. A Ghostlimb azonban sokkal több, mint egy sima side project, ezt idén egy újabb nagylemezzel és nyári EU-turnéval bizonyítják a srácok. Zenéjükben egymást váltják a dühös, dallamos, itt-ott mocskosan rock'n roll-os részek, és nem értem, hogy a harmadrangú öcsimosh-hácé bandák miért tudnak sokkal nagyobb ismertségnek örvendeni, mint ők... Zárásképp pedig a legjobb last.fm tag-jüket osztanám meg veletek: "UNREASONABLY MAD".

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Glasses, Dangers, Comadre, Coliseum, Graf Orlock

myspace

Self-Titled - 2007
4-way Split with Zann, Perth Express and Trainwreck - 2008 (scene)
Bearing And Distance - 2008
Split with Fischer - 2009
Alea Iacta Est: Discography Tape - 2010 (scene)
Infrastructure - 2011

Ruined Families

2011-06-28T11:19:00.000+02:00

A görög banda tavaly nyáron járt nálunk, kíváncsi voltam milyen is egy olyan formáció, akik black metal/indie-ként vannak hirdetve. Hát a stílusmegjelölés végül megtévesztőnek bizonyult, a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek és hype-nak örvendő dark hardcore megfelelőbb lett volna. Első lemezük, a Four Wall Freedom dalai pedig bizonyítják, hogy a jövőben helye lehet a színtéren (vagy akár még a Deathwish istállójában is) az ötösnek. Remélem, hogy az éppen masterelés alatt álló új dalok pedig az utolsó mondatomat fogják igazolni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cursed, Rise & Fall, Hierophant, New Lows, Birds In Row

myspace

Four Wall Freedom - 2010 (scene)

Anomie

2011-06-26T12:34:00.001+02:00

Ha már a visszatéréseknél tartunk, gondolom időszerű megfogadnom, hogy ezentúl én is fogok rendszeresen ide posztokat írni, ahogy eddig még nem igazán tettem. Azt hiszem Geri már felvázolta a kortárs francia emo-színteret (sajnos nem :D - geri), vagy legalább annak krémjét a posztjaiban, úgyhogy gondoltam majd én megmutatom a Daitro és az Amanda Woodward bájos nagynénikéjét, az Anomie-t. Na jó, talán ez így egy kicsit túlzás, de a hatások nyilvánvalóan érződnek, az utódok tipikus vonásai pedig már az 1994-ben alakult zenekarnál is megjelennek, amit csak még izgalmasabbá tesz a női énekes jelenléte. Ez a félig beszélő, félig kiabáló ének amúgy is a kedvencem az ilyen zenében, úgyhogy ez már csak hab a tortán a feszes tempók és a "franciás" riffek mellett. A lényeg, hogy ha egy seggfej zenekritikus okostojás lennék, azt mondanám "kultikus" zenekarról beszélünk, de szerencsére nem vagyok, így csak azt mondom, hogy az Anomie klasszabb, mint amennyire ismert, és bár a három éves fennállásuk a kilencvenes évek kellős közepén volt, simán megérdemelték volna a nagyobb figyelmet. Küldjétek!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daitro, Jasemine, Sed Non Satiata, Amanda Woodward, Belle Epoque

Discography (scene)
Split with Peu Etre - 1995 (scene)

Alaskan

2011-06-24T09:43:00.000+02:00

Neve alapján talán meglepetés, hogy a trió Ottawa-ból, azaz Kanadából származik. A hó és a hideg pedig nemcsak az utakat fagasztotta be, hanem a srácok szívét is, hiszen a poszt-metalban utazó banda számai hűvös, sötét és kegyetlen atmoszférát képesek teremteni még itt a rohadt meleg szobámban is. A műfajnak kevésbé a kisérletezős, inkább az egyszerűbb, de keményebb vonalát képviselik. A 2010-es lemez egyébként a mindenki kedvenc helyszínelőjét (David Caruso) felvonultató Session 9 című horror-ból tartalmaz betéteket, ezzel is borzolva idegeinket, és a lemezcím pedig egyenesen a film zárómondatából származik: "I live in the weak and the wounded, Doc."

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cult Of Luna, Neurosis, Vestiges, Radare, Amenra

bandcamp

Self-Titled - 2009
The Weak And The Wounded - 2010
Adversity; Woe - 2011

Algernon Cadwallader

2011-06-21T09:24:00.000+02:00

Úgy hiszem, hogy nem sok értelme van emo revival-ról beszélni az egyik legbugyutább, de mindazonáltal vicces zenekarnévvel rendelkező Algernon Cadwallader nélkül. Lehet, hogy nem ők voltak az újraélesztők között az elsők, lehet, hogy nem ők a legjobbak, de mégis csak ők a legismertebbek (már, ha a last.fm adatokat mérvadónak tekintjük). A néhány évvel ezelőtt több kisebb sikerekett elért banda (Halfway To Holland, D'amore) poraiból felbukkanó srácok a 2008-as debütálásukkal magasra tették a mércét, a Some Kind Of Cadwallader egy hihetetlenül szerethető korong, mind a Cap'n Jazz-t és a Kinsella-tesókat idéző gitártémák, mind a hangosan együtt éneklős sorok és persze maguk a dalok hangulata miatt is. Ezután a Fun egy kicsit kisérletezősebb irányba ment el, de az idén megjelent Parrot Flies-zal szerencsére sikerült visszatalálniuk a bulisabb irányba. Nyáron kötelező, élőben is az lehetett volna, de sajnos a 1994!-ral közös EU-turné elkerüli Magyarországot.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Snowing, Grown Ups, Cap'n Jazz, Castevet, Merchant Ships

myspace

Self-Titled - 2008 (scene)
Some Kind Of Cadwallader - 2008 (scene)
Fun - 2009 (scene)
Summer Singles: 4-way Split with Snowing, Boys & Sex and 1994! - 2011
Parrot Flies - 2011

What It Is
Live On WKDU
Live On KPSU

Hierophant

2011-06-18T15:26:00.000+02:00

A már korábban bemutatott The Secret ők is olyan taljánok, akik zenéjükkel igyekeznek elvenni minden életkedvünket. Ehhez hívják a sötétség és a black metal erőit, hogy a hardcore-ral és a sludge-dzsal fúziónálva teremtsék meg ezt a zenei szörnyeteget. Ugyancsak egy remek képviselői a már többször említett dark hardcore-nak.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: The Secret, Amenra, Throats, Black Freighter, Celeste

myspace

Self-Titled - 2010 (scene)

Koncertajánló: Óbudai PÁNK koncert!

2011-06-16T17:32:00.003+02:00

Holnap este 8-tól újra egy jó buli várható az óbudai próbatermekben, melynek fő apropója, hogy a győri WatchMyBag először játszik a fővárosban lemezük megjelenése óta. Fellép még a pesti Poulsunk, és mi is játszunk a Wolf Shaped Clouds-zal egy keveset. A The Tartuffe Plan sajnos egy malőr miatt kénytelen volt lemondani az estét, de helyettük lesz még egy zenekar, akiknek a kiléte még számomra is meglepetés. Gyertek sokan, lesz vegan büfé és a flyer szerint még JÓKEDV is.

2011.06.17. 20h - Budapest, Óbudai Próbatermek

WatchMyBag
Poulsunk
Wolf Shaped Clouds
+1 zenekar

Belépő: talán 600 Ft

Facebook event

http://myspace.com/watchmybag
http://myspace.com/poulsunkquartett
http://wolfshapedclouds.bandcamp.com

Suffix

2011-06-16T09:13:00.000+02:00

A hardcore bármelyik szegmensében, ezáltal a screamo-ban is ritkaság, ha egy bandának női énekese van. Nem csoda, hogy az ember nagyobb kiváncsisággal fülel bele az adott zenekarba, ha látja a "female vocalist" jelzőt. A Chicago-ból származó Suffix első lemezére én is ezért lettem figyelmes, és hogy őszinte legyek elsőre eléggé csalódott is voltam, nem igazán tudtam hova rakni a bandát. Ez a mai napig így van, de hozzászoktam, sőt megszerettem az azóta az amcsi színtéren egyre nagyobb népszerűségnek örvendő zenekart. Az itt-ott felbukkanó matekosnak ható témák és a dallamosan kaotikusabb részek között nehéz megszokni az átmeneteket (illetve azok hiányát), és azt hogy a banda sem ilyen, sem olyan, de lehet, hogy épp ez a varázsa bandának, tehát egy (vagy a saját tapasztalatomból indulva inkább kettő) próbát mindenképp megér.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: We Were Skeletons, Bare Arms, Beau Navire, Logs, L'antietam

bandcamp

No Matter How Fast We Run - 2010 (scene)
Split with Beau Navire - 2011

Koncertajánló: Beau Navire (USA), Reflections Of Internal Rain (SRB) @ Szabad Az Á, Budapest

2011-06-15T20:31:00.005+02:00

Vasárnap nagy eséllyel az év screamo koncertjén találhatjuk magunkat, ha lenézünk a Szabad Az Á-ba. Ugyan még messze az év vége és bármi megtörténhet, de 2011 mindenképp a Beau Navire éve. Ezt nem nehéz belátni, elég ha leszeded az oldalon is kirakott 2 idei albumot, melyek dalaiból árad az energia és a szenvedély. Az Hours tökéletesen összerakott dalaiban a káosz és a dallamok olyan harmóniát alkotnak, akár Jin és Jang. Élőben is biztosan lehengerlőek lesznek a srácok.

Az esthez még csatlakozott a hozzánk már szinte hazajáró Reflections Of Internal Rain. Ők is biztosan kitesznek majd magukért, főleg, hogy itt zárják a június eleje óta tartó európai turnéjukat.

Hazai részről pedig jönnek Zugló legjobb káoszpopperei, a dUNA, és hosszú hallgatás után pedig Debrecenből érkezik a Choose Your Path-utód Document OF Forgotten Smiles.

2011.06.19. 20h - Budapest, Szabad Az Á

Beau Navire (USA)
Reflections Of Internal Rain (SRB)
dUNA
Document Of Forgotten Smiles

belépő: 1000/1200 Ft

http://www.myspace.com/lifemovesmusic
http://www.myspace.com/reflectionsofinternalrain
http://www.myspace.com/dunaparty
http://www.myspace.com/documentofforgottensmiles

Carrion Spring

2011-06-14T17:11:00.000+02:00

Amikor mindenki egy műfaj haláláról (jelen esetben a screamo) beszél, akkor igazán jó érzés ilyen kiváló új zenekarokra bukkani. Az igaz, hogy a virágkort nem lehet visszaidézni, véleményem szerint nem is kell, viszont az igen is fontos és örülni kell neki, hogy vannak, akik követik a hagyományokat, és akik által olyanok is rátalálhatnak egy műfajra, akik anno nem voltak vagy - még inkább - nem lehettek ott.

Zeneileg pedig még jót is tett szerintem a változás és "hanyatlás" a műfajjal. Így visszatérésképp ezért is választottam az alábbi portlandi brigádot. A hometown-t olvasva nem is csodálkozhatunk, hogy az egyik fő hatást a 2000-es évek óta talán a legfontosabb matekos screamo/post-hardcore Kidcrash jelenti a srácoknak, ami valóban érződik is a zenéjükön, de szerencsére a Kidcrash-re jellemző tökéletes szerkesztettség helyett felszabadultabb és ezáltal elsöprőbb dalokat kapunk, tele dallamokkal. Az idén télen megjelent debütöt hallgatva még könnyedén beugorhat a Caravels neve, vagy akár a Dark Mountain-es Loma Prieta. Eddig az év egyik legjobb bemutatkozása!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Kidcrash, Caravels, Amber Daybreak, Loma Prieta, We Were Skeletons

bandcamp

4 Songs - 2010
4-way Split with Te Lloraria Un Puto Rio, Carrion Spring and The Discord Of A Forgotten Sketch - 2010 (scene)
A Short History Of Decay - 2011

A nagy visszatérő poszt

2011-06-14T17:10:00.001+02:00

A blog új lendülettel - és inkább egy okosabb posztolási taktikával - visszatér. Igyekszem az elmúlt 3,5 hónapban kimaradt megjelenéseket pótolni, visszahozni a koncertnaptárt, mivel a nyár nagyon erős lesz ilyen téren, és legfőképp folytatni a jobb és jobb bandák bemutatását.

Egyből hadd legyek olyan pofátlan, hogy így a visszatérés segítségével számoljak be arról, hogy megjelent a Wolf Shaped Clouds Demo és a The Tartuffe Plan is új EP-vel rendelkezik.

És azért arról is beszámolnék, hogy az április mutecall.-os Birds In Row-buli is nagyon jól sikerült. Aki nem hiszi, nézzen bele!

Beau Navire

2011-02-28T21:37:00.006+01:00

IWROTEHAIKUSABOUTCANNABALISMINYOURYEARBOOK, Loma Prieta és Spectres tagokból álló - talán szabad ilyen kijelentést tenni - szkrímó szupergrupp. Ráadásul ilyen picit vissza a gyökerekhez féle, mert amíg mostanság mindenki próbálja a műfajt így-úgy csavarni, addig ők megidézik a múlt évtized elejét és király dallamokra sikítoznak vagy majdhogynem sírnak. Azért itt-ott egy kis matekozás is megjelenik, illetve ha már My Bloody Valentine hardcore-nak aposztrofálják magukat, akkor néha bedobnak 1-1 delay pedállal segített gitártémát. Ezidáig inkább side projektként működött a formáció, de idén kezd beindulni a szekér, lesz nagylemez is, és már most megjelent egy 12", amin korábbi dalok vannak újraértelmezve, illetve van rajta 2 új szám is.
UPDATE: A nyári EU-turnéra el is készült az Hours, amely már most az év egyik legjobbja, sőt az utóbbi néhány év egyik legjobbja stíluson belül. Továbbá végre megjelent a Suffix-szal közös split is.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Age Sixteen, Suis La Lune, Iwrotehaikus..., Loma Prieta, Matsuri

myspace

Demo - 2009 (scene)
4-way Split with Te Lloraria Un Puto Rio, Carrion Spring and The Discord Of A Forgotten Sketch - 2010 (scene)
Split with Adobe Homes - 2011
Life Moves - 2011
Hours - 2011
Split with Suffix - 2011

!

2011-02-25T16:37:00.002+01:00

Mint látjátok nem igen van mostanság időm a rendszeres posztolásra, és sajnos úgy érzem, hogy nem is lesz. Ettől függetlenül néha kukkantsatok fel, hátha mégis van valami.

Éppen ezért arra gondoltam, hogy ha esetleg valakinek van kedve posztokar írogatni, az nyugodtan jelentkezzen, megdumáljuk. Bár kétlem, hogy akadna ilyen...

Továbbá még annyi, hogy a zenekarommal csináltunk új oldalakat a myspace helyett/mellett, lájkoljátok, ha szeretnétek minket a sztárságig repíteni. Ráadásul a bandcampünkön még egy kis próbatermi ízelítőt is kaphattok.

Daniel Striped Tiger

2011-02-25T16:01:00.001+01:00

A "nagy" amerikai screamohullám éppen lecsengőben volt, amikor 2003-ban 4 massachusettsi srác bandát alapított és azt egy igen hosszú életű gyermekműsor egyik karakteréről nevezte el. A dátum alapján nem is meglepő, hogy a srácokra igen nagy hatással volt az Ebullition-hangzás, amit saját zenéjükben szerencsére továbbfejlesztettek, főleg a komplexebb, jazzes-matekos beütésű gitártémák és dalszerkezetek segítségével. Ráadásul számomra az egésznek van egy olyan jó értelemben garázs hangulata, ami még több pluszt visz a számokba. 4 év után először jelent meg újra nagylemezük, ami ugyan hosszú idő, de a No Difference-t hallgatva rájövünk, hogy a srácok hiába lógtak ki zeneileg 7-8 évvel ezelőtt és hiába lógnak ki ma is zeneileg a színtér fővonalától, kiérdemelték, hogy a legjobbak között legyen említve a nevük.

A letöltések között van egy DVD is, amit 2 Harvard-tanuló készített félévi projektként. Céljuk az volt, hogy bemutassák a DIY fogalmát és az ehhez tartozó színteret a zenekar által, így követték őket a munkájuktól kezdve a hálószobájukig. Természetesen sok élő felvétel is készült. Véleményem szerint annyira nem lett informatív az anyag, mint amit a leírások alapján vártam, viszont fergeteges hangulata van, 14 percnyi figyelmet simán megér.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Life At These Speeds, Sinaloa, We Were Skeletons, A Day In Black And White, Off Minor

myspace

Condition - 2005 (scene)
4-way Split with Ampere, Death To Tyrants and Wasteland - 2006 (scene)
Capital Cities - 2007 (scene)
Split with Sinaloa - 2008 (scene)
The Desert Bird - 2009 (scene)
Certain Stuff - 2009 (scene)
Split with Teenage Cool Kids - 2010 (scene)
No Difference - 2011

It Was DVD - 2008 (scene)

Malady

2011-02-04T10:14:00.003+01:00

Lassan tényleg végzek az utódzenekarokkal, és akkor már tényleg kénytelen leszek Virginia legendás zenekarairól írni. De most még itt a Malady, akik kronológiailag az első banda voltak a már múltkor említett sorban a pg.99-City Of Caterpillar feloszlása után. A zenére meg mi mást mondhatnék, hogy szokásukhoz híven iszonyat király, a srácok grunge imádata talán itt jelenik meg legeredményesebben, emellett az indie és punk hatások segítségével valami szenzációs, besorolhatatlan egyveleget hoztak létre. Chris Taylor hangja pedig zseniálisan passzol a zenéhez. Nagy kár, hogy csak ezt az egy albumot hozták össze, de a vájtfülűek egyes gitártémákból simán kihallhatják, hogy miből is lett a már szintén bemutatott Verse En Coma.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Haram, Verse En Coma, A Day In Black And White, This Machine Kills, Life At These Speeds

myspace

Self-Titled - 2004 (scene)

Új Adorno/The Black Heart Rebellion split!

2011-02-04T10:04:00.003+01:00

A portugál skacoknak is jelent meg új kislemeze, még pedig a belga post-rock/screamo zenekarral.

Adorno-The_Black_Heart_Rebellion-Split-7inch-Vinyl-2011-FiH

mutecall. hírek!

2011-02-01T17:55:00.003+01:00

Remélem, hogy az emberek többsége már innen-onnan értesült ezekről, de azért szerepeljen itt is, hogy 2 - szerintem - iszonyat király koncert lesz Pesten, amiben benne van a kezem.

Áprilisban az Itai Itai Records-zal közösen elhozzuk nektek a francia Birds In Row-t, nyáron pedig úgy szervezzétek a nyaralást, hogy július elején a Döme booking-gal pedig visszahozzuk a tavaly már itt járt Loma Prieta-t, ráadásul jön velük a testvérbanda Punch is!

2011. 04. 19. 20:00 @ Budapest, Szabad Az Á
Birds In Row (FR)
Rivers Run Dry
Wolf Shaped Clouds
belépő: 1000 HUF

2011. 07. 05. 20:00 @ Budapest, Szabad Az Á
Punch (USA)
Loma Prieta (USA)
Dance Or Die!!
Wolf Shaped Clouds

Mindhárom külföldi zenekar kiadványait megtalálod a jobboldali menü segítségével.

Újdonságok

2011-02-01T17:40:00.003+01:00

Íme pár lemez, van köztük új is és olyan is, ami csak anno kimaradt.

Sugartown_Cabaret-Beyond_Foams-2010
End_of_a_Year-The_Sorrowful_and_Immaculate_Heart_of_Emanuela_Orlandi-EP-Vinyl-2011-GRAVEWISH
To_The_North-Lustre-2011
Vaccine-Crimes_In_Blood-2011

I Would Set Myself On Fire For You

2011-01-27T10:38:00.005+01:00

Ha a feltörekvő post-rock bandák, akik két delay pedál bedobása után úgy érzik, hogy experimental jelzővel kell illetni zenéjüket a különböző bandaprofilokon, akkor bátran jelentem ki, hogy az IWSMOFFY kibaszottul EXPERIMENTÁLIS. Ha csak a 2003-as S/T látott volna napvilágot, valószínűleg már akkor is jószívvel emlékezne minden szkrímó rajongó a bandára, hiszen a hegedű használata ha nem is újdonság, de akkor is ritka számba menő a műfajon belül. Ha mindehhez hozzávesszük a 90-es évek végére jellemző emo/screamo gitárhangzást és a már itt is megmutatkozó itt-ott elrejtett okos gitártémákat kiegészítésként, máris megvan a nosztalgiára szomjazók egyik kedvenc zenekara.
De a lényeg, hogy 2006-ban megjelent a Believes In Patterns, ami egy olyan szintű remekmű, hogy remélhetőleg soha nem felejtik el az igazán emósra sikeredett bandanevet. Sokkal letisztultabbak lettek a screamo-hatások ezen a lemezen, és teret kapott a folk, a jazz, a noise, a szaxofon vagy épp a flamenco-ra hajazó gitárjáték. Az énektémák pedig olyan megindítóak, hogy az ember a könnyeivel küszködik egy-egy hirtelen bevágott tiszta ének/singalong-nál. Iszonyatosan kár, hogy a megjelenés után nem sokkal a banda fel is oszlott, de lehet, hogy jól is jártak, mert a BIP-nél jobb albumot, aligha tudtak volna csinálni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Portrait, Circle Takes The Square, I Hate Myself, 1905, Saetia

myspace

Self-Titled - 2003 (scene)
We Are Fucking Monsters - 2005 (scene)
Believes In Patterns - 2006 (scene)

Serena Joy

2011-01-23T12:11:00.001+01:00

Egy újabb ma már nem aktív, mindössze 4 számot megjelentető csoda... Pedig ez a banda sokkal többre lett volna hivatott, az EP az első pillanattól az utolsóig katarzis, amiről többek között női ének, közös éneklések, instrumentális betétek és hirtelen kirobbanások gondoskodnak. Tökéletes példa, hogy a screamo megszünteti a határokat hardcore, indie, post-rock és maga screamo között.
Személyes hozzáfűznivalóm, hogy mikor legelőször hallgattam, nem tudtam eldönteni, hogy az albumot lezáró acapella singalong során most elsírják vagy elnevetik magukat, szerencsére nem akkora pózerek, hogy sírjanak. :)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Mesa Verde, I Create, Dancing On Debris, Captain Your Ship Is Sinking, Men As Trees

myspace

Ours Will Be A Lonely Battle - 2007 (scene)

Pygmy Lush

2011-01-22T12:05:00.000+01:00

Ki merem jelenteni, hogy az alábbi a legérdekesebb az összes - pedig van, nem is kevés (Ghastly City Sleep, Malady, Haram, Pygmy Lush, Verse En Coma, A Papier Mache Monster, Tideland, Pizza) - pg. 99 utódzenekar közül. A 2007-es Bitter River még az útkeresést mutatja, ahol egyaránt szerepelnek a kaotikus-grunge témákből építkező dalok, illetve - szerintem - a zenekar igazi erősségét mutató hihetetlen hangulatú folk balladák. A Mount Hope-ra szerencsére csak ilyenek kerültek, ez a lemez kibaszott király és kész. Az ember tényleg elképzeli, hogy ott van a nagy USA egy eldugott kisvárosában, megy le a nap, kezében a sör és a felhőkarcolók helyett a nagy semmit látja, akármerre is néz. Szinte már addiktív ez a mélabús-depresszív fíling, amit ez az album áraszt. A Turboslut-os spliten újra felbukkanak a már említett grunge-os szösszenetek, de itt található a legjobb PL-dal is, aminek a felvételét KÖTELEZŐ! megnézned lejjebb görgetve.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Reaching Away, Ghastly City Sleep, Des Ark, Engine Down, Ida

myspace

Bitter River - 2007 (scene)
Mount Hope - 2008 (scene)
Split with Turboslut - 2009 (scene)

The Brass

2011-01-21T09:41:00.000+01:00

2010-ben aki igazán menő punk zenekarban akart játszani, mindenképp szerezni kellett legalább egy Latterman tagot (RVIVR, Iron Chic, Bridge & Tunnel). Így tett a The Brass is, azonban lefogadom, hogy róluk hallottak a legkevesebben. Pedig még a megboldogult On The Might Of Princes-ből is volt benne tag. Zenéjükben lelkiismeretfurdalás nélkül dobálták össze a különböző indie, punk, emo, post-hardcore témákat és olyan szkrímósan-kaotikusan jól összebasszták az egészet, számomra pont ettől lesz életteli. Egy próbát mindenképp megér, főleg hogy nem is jelent meg sok számuk, és már nem is fog, mert tavaly bedobták a törülközőt.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Malady, Wolves, Stop It!, L'Antietam, We Were Skeletons, Mouthbreather

myspace

Demo - 2008 (scene)
Homosapien - 2009 (scene)
Split with Her Breath On Glass - 2009 (scene)

Quiet Steps

2011-01-14T10:54:00.001+01:00

Ha már úgyis tövig vagyok az ausztrálok seggében, akkor már plusz egy banda nem oszt, nem szoroz... Tehát itt ez a (To The North taggal is rendelkező!) brisbane-i trió, akik 2007-ben kiadtak egy 4 számos EP, amin ilyen csilingelős, néhol matekos, mélabús indie-screamo-t játszottak. Aztán tavaly megjelent a nagylemez, és itt a srácok minimalisztikusabbra vették a figurát a gitártémák terén, mégis sokkal dinamikusabbak lettek az új számok. Végig az az érzésem volt, hogy ez nagyon király, de túlságosan is hasonlít valamire, aztán a 3. hallgatásnál végre rájöttem, hogy a srácok azért elég csúnyán nyúlják a Sinaloa-témákat, de szerintem felesleges ezzel foglalkozni. Ez egy nagyon király album és kész. Ráadásul amikor néha bedobnak tiszta ének témákat, akkor egyből elfelejtem a kopizást.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Sinaloa, To The North, Me And Goliath, Serena Joy, Dying In Motion

myspace

Self-Titled - 2007 (scene)
Think Aloud - 2010

Quebec

2011-01-09T10:22:00.000+01:00

Szaxofonos screamo? Jah, bocs. A Level-Plane fénykorát idéző hangzás, kiegészülve jazzbandákat megszégyenítő, beteg, jazz kiállásokkal? Nah, ne már... Kezdem azt hinni, hogy az auszik nem tudnak hibázni. Mondjuk a rájuk jellemző matekos hozzáállással ez nem csoda. Csak kár, hogy olyan kibaszott messze vannak és sosem tudnak eljönni idáig. Amúgy a 7" felvételeit az Off Minor-ból és a Saetia-ból ismerős Steve Roche segítségével készítették, így nem véletlenül fedezhetünk fel főleg az előbbire hajazó témákat. És 2008-ban feloszlottak? A picsába.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Off Minor, Hot Cross, To The North, Daniel Striped Tiger, Quiet Steps

myspace

Primary - 2006
National Thorn - 2007 (scene)
Together We Have Grown, Together We Shall Bloom - 2007 (scene)

Yamon Yamon

2011-01-07T09:24:00.000+01:00

Két éve a Kuplungba volt hirdetve egy Mikulás-party, ahol a főzenekar ez a svéd csoda lett volna, azonban ha jól emlékszem végül inkább Szlovéniában játszottak aznap... Mindenesetre leszedtem anno az EP-t, ami nagyon megtetszett, így elég nagy csalódás volt számomra, hogy elmaradt a buli. Tavaly megjelent a nagylemez is, amit nem igazán tudtam hova tenni, úgyhogy már le is mondtam a bandáról. 3 napja azonban annyira elkapott a This Wilderlessness, hogy szinte csak az megy a lejátszókban. Az egyik első ilyen matekközeli banda volt, akiket megismertem, lehet ezért is volt furcsa az LP egyszerűbb, még pop-osabb dallamvilága. Szokás szerint inkább ellopom a promoszöveget: "Képzeld el az összes kedvenc Chicago-i bandádat, keverd össze a svédekre jellemző popzenéhez való hozzáállásukkal, majd kombináld ezt a két faktort könnyed, de jazzes akkordmenetekkel". Hát ha kicsit sandít is ez a duma (és a fordítás is), akkor is óriási dicséret ennek a bandának, akik olyan mesebeli és varázslatos dallamvilágot teremtenek, amiből nem lehet menekülni, és úgy hoznak az American Football-féle lassabb matek indie, illetve a tipikus éneklős svéd post-rock zenekaroktól témákat, hogy mégsem lehet rájuk sütni, hogy lopnának.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: American Football, Immanu El, Jeniferever, Sharks Keep Moving, Look Mexico

myspace

Days Like Television EP - 2007 (scene)
This Wilderlessness - 2010 (scene)
The Darker Place (Single) - 2010

Paul Baribeau

2011-01-04T14:28:00.000+01:00

Nagy a kontraszt a mai posztok között, hiszen a CR mocska után most bemutatnám nektek a folk(-punk) színtér legeredetibb és legőszintébb figuráját. Paul pedig nem csinált mást csak előkap egy gitárt, fogja a legalapvetőbb akkordokat, amik az amerikai folkhoz kellenek, kicsit gyorsít a tempón és olyan szívfacsaróan énekel-kiabál-beszél, hogy az embert nem érdekli, mennyire hamiskás, hanem pont egyszerűsége és emberközelisége miatt egyből rabjává válik ennek a szakállas fickónak. Másik nagy erőssége a szövegei, amelyekben általában személyes jellegű dolgokról énekel köntörfalak nélkül. Így 2-3 album alatt megismerhetjük az egész, amúgy sajnálatosan nem túl boldog életét. A Never Get To Know-t hallgatva aki nem kezdi el őszintén, szívéből sajnálni a srácot, annak nincsen lelke. És így könnyen megértjük, miért is választotta a straight edge-et.

Ha még mindig nem hiszel nekem, csekkold ezt a videót!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Eric Ayotte, Ghost Mice, Andrew Jackson Jihad, Defiance Ohio, Nana Grizol

myspace

Self-Titled - 2005
25 - 2006
Split with Ginger Alford (Bruce Springsteen covers) - 2006
Split with Ghost Mice - 2006
Split with Your Heart Breaks - 2007
Grand Ledge - 2007
Demo Tape - 2009
Unbearable - 2010 (scene)

Cult Ritual

2011-01-04T14:26:00.000+01:00

A manapság népszerű hardcore zenekarok két fő erénye amellyel ekkora tömegeket tudnak megmozgatni véleményem szerint a dallamosság és a pozitív, reményteljes mondanivaló. Nem csoda, hogy fiatalok tucatjai lesznek a hardcore szerelmesei, hiszen itt egy olyan közösségben érezhetik magukat, ahol mindenki egy jobb, szebb világért küzd.
Azonban vannak olyanok, akik zenéjükkel pontosan olyan mocskosnak, kaotikusnak és szarnak állítják be a világot, amilyen talán valójában az. Nos ilyen a Cult Ritual legénysége is, vagyis inkább csak ilyen volt, mert mindössze 2007-2009. működött aktívan a banda. Ezalatt kidobtak pár demo-t, pár EP-t és egy "nagylemezt", ráadásul a legendás Youth Attack jóvoltából. A zene pedig, mint ahogy írtam is, kaotikus, powerviolence hatásokkal fűtött hardcore punk.

Mellesleg hozzátartozik az ismertetőhöz, hogy az énekes jelenleg rács mögött ül. Elvileg kleptomániás, már többször meggyűlt a baja a rendőrséggel, és legutóbb már nem nézték el neki, hogy megszegte próbaidő alatt a törvényt.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Vaccine, Punch, Aerosols, Raw Nerve, Failures

myspace

Demo I - 2007
1st EP - 2007
Demo II - 2008
2nd EP - 2008
3rd EP - 2008
1st LP - 2009

Collection (nem diszkográfia, ez valami kazi)

Beszámoló: Heaven In Her Arms (JP), Aussitot Mort (F) @ Szabad Az Á

2011-01-02T17:09:00.001+01:00

Jó régen írtam beszámolót, úgyhogy mindenképp megemlékeznék a tegnapi estéről, legalább elsütöm gyorsan az év első posztját.

Szóval megnyitott az új Szabad Az Á, ennek nyomát látni is lehetett, mert még eléggé félkész állapotban volt a hely, mindenesetre kiváncsi vagyok milyen lesz, ha teljesen elkészül. Mondjuk itt a "régi" hellyel ellentétben a pánkoknak nem kellett rosszul érezniük magukat a csilivili környezet miatt. De most már elég a helyről, még annyi, hogy drága a sör, de ehhez már szinte úgyis mindig hozzá kell szokni.

A két főzenekar szerencsésen eltévedett, és eleve is késésben voltak, tehát jókora csúszással kezdődött a buli, amit a Dance Or Die nyitott. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy 2011-gyel talán elszállt a varázs, hiszen amíg tavaly a DOD szerintem az év legjobb magyar punk bandája volt, tegnap átéltem az eddig "leggyengébb" előadásukat. Persze ezt most csak viccből mondtam, majd a PFA-val közös splittel és a jó bulikkal rám cáfolnak, de tegnap tényleg nem éreztem annyira át a koncertjüket. Mondjuk itt nekem elég furcsa volt a hangosítás, szerintem egyébként ez volt a probléma, mert szerintem jobb lett volna egy zajos-elcseszett-de tökös hangzás, mint ez a félig profi-félig elcseszett megszólalás, nah mindegy.

Human Error-on már hátrébb álltam és mivel nem igazán az én zeném, nem is koncentráltam 100%-ig oda, helyette a számok között Geri Hendrix-szel dumáltunk főleg az új Rosa Parks lemezről (amiről lesz rendesen poszt is, még hozzá egy csúcsszupi új rovaton belül, de szedd le, ha már linkeltem). És a lényeg, hogy így viszont tökre bejött a HE, ráadásul hátrébb a hangzás is király volt, tehát végül is azt mondhatom, hogy most tetszettek nekem eddig a legjobban.

Az I Want You Dead-ről inkább kimentünk, hogy ne kelljen itt most rosszat írnom, tehát nem is teszem.

Következett az Aussitot Mort, akikkel úgy voltam a buli kihirdetésekor, hogy oké, élőben biztos király lesz, de azért a HIHA a lényeg. Viszont hogy a buli miatt újra elővettem a Montuega-t, azon kaptam magam az elmúlt két hétben, hogy egyre inkább jobban várom őket, mint a japánokat, így aztán már közel éjfélhez én is elfoglaltam a helyem az első sorokban egy marék konfettivel a kezemben. Szerencsére azt kaptam, amit vártam, főleg a Montuega dalai szólaltak meg, illetve ahogy észrevettem volt(ak) új dal(ok) is, ráadásul a hangzás is atom volt. Azonban szerintem kb a szett 60%-nál elbaszódott valami az egyik gitáros effektsorában, amit többszöri próbálkozás után sem sikerült kijavítani, így végül abba kellett hagyniuk, amit nagyon sajnálok, de még így is nagyon bejött. Ráadásul volt olcsó pulcsijuk is, úgyhogy este hazafele már nem is fáztam duplapulcsiban, haha.

Végül a Heaven In Her Arms lépett színpadra, akikről nem kezdenék el újra mesélni, már korábban megtettem. Az átszerelést eléggé elnyújtották, a krásztik hisztiztek is, hogy ennyi idő alatt az ő kedvenc bandájuk már lenyomta volna a szettet (talán még egy diszkográfia is lement volna). Mondjuk jogos volt a felháborodás, engem is zavart, hogy 1-kor ennyit kell még tökölni, de aztán ez hamar elszállt belőlem, mert kibaszott gyönyörűen és keményen szólalt meg végül a cucc. Az elején - sajnos - inkább a régi számokat erőltették, így hallhattunk a Duplex Coated Obstruction fő slágereit, de játszottak az Erosion Of The Black Speckle-ről is (az albumnyitó Manifesto+Filled Up With A Bruise-t biztosan). Hozzáteszem, élőben szerencsére nem fulladtak unalomba a széteffektelt post-rock témák. Aztán szépen lassan átvezették a srácok a számokat a Paraselene fő tételeibe, így nálam a koncert tetőpontja a Halcyon-Butterfly In Right Helicoid páros volt, ami élőben is olyan katarzisélményt nyújtott, mint albumon. Akkor lett volna tökéletes a szett, ha itt a srácok levonultak volna, azonban még játszottak két számomra ismeretlen és kicsit jellegtelen (gondolom régi) dalt, ezek nem kellettek volna ide, de nem sírok, mert így is nagyon nagy élmény volt.

Mellesleg nagyon szép számmal jelentek meg az emberek, talán már kicsit túl sokan is voltunk a helyhez képest, de ez csak pozitívum, remélem egész évben tartjuk majd ezt a nézőátlagot, hehe. Köszönet az Itai Itai-nak és a Tukker-nek, hogy megszervezték az év eddigi legjobb koncertjét :D. Amelynek amúgy a csúszáson kívül egyetlen másik negatívuma volt, hogy ki kellett porszívoznom a szobámat a kibaszott konfettik miatt, amikkel még a boxerem is tele volt, de hát ez legyen a legnagyobb bajom.

Videók a koncertekről!

Koncertajánló: Heaven In Her Arms (JP), Aussitot Mort (F) @ "ÚJ" Szabad Az Á

2010-12-26T11:54:00.000+01:00

Csak óvatosan kell búcsúztatni az esztendőt, mert könnyen lehet, hogy már az újév legelső napján 2011 legjobb klubbuliján tombolhatunk, hála az Itai Itai Records-nak és a Tukker Booking-nak. Ugyanis Budapestre érkezik Japán második számú screamo/post-rock üdvöskéje, a Heaven In Her Arms, illetve velük karöltve a francia, screamo-ból post-metal-lá vedlett Aussitot Mort. Lesz még egy külföldi fellépő, a mostanság nagyon divatos fordított keresztes hardcore-t játszó, görög I Want You Dead. A supportról magyar részről pedig a Baumgartner Zsoltit megszégyenítő gyorsasággal pankoskodó Human Error és Dance Or Die gondoskodnak. Fontos! hogy a helyszín már az új Szabad Az Á, tehát a Zappa Caffé-t mindenki kerülje el messziről, helyette a belvárosba vegye az irányt.

2011. 01. 01. szombat 20h - "ÚJ" Szabad Az Á, Budapest

Heaven In Her Arms (JP)
Aussitot Mort (F)
I Want You Dead (GR)
Human Error
Dance Or Die

Belépő: 1200 Ft

http://www.myspace.com/heaveninherarmsjapan
http://www.myspace.com/aussitotmort
http://www.myspace.com/iwantyoudead
http://www.myspace.com/thehumanerror
http://www.myspace.com/cschc

Töltsd le a blogról a Heaven In Her Arms és az Aussitot Mort diszkográfiákat!

Southern Girls

2010-12-23T19:49:00.000+01:00

Az eredetileg Zombies Did It néven alakult new yorki kvartett ügyesen trükközik a dallamos gitárvirgákkal. Talán a Kidcrash unokaöccsének is "csúfolthatnánk" (bár ez valamilyen szinten inkább megtisztelő) őket, azonban a szimpla indie-screamo mellett véleményem szerint egy kis emo revival feeling is áthatja a zenéjüket. Mellesleg olyan érzésem van a dalok hallgatása közben, mintha a srácok erőlködés helyett csak szimplán dzsemmelnének egy jót. Ezt persze teljesen jó értelemben mondom, szó sincs arról, hogy ne lennének rendesen össze rakva a számok.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Kidcrash, L'antietam, 1994!, Algernon Cadwallader, Osceola

myspace

Widowmaker - 2009 (scene)
Self-Titled EP - 2010

Cry Me A River 2011!

2010-12-22T09:51:00.000+01:00

Jövő nyáron sem maradunk sírás nélkül, hiszen 11. alkalommal is megrendezésre kerül minden screamoőrült kedvenc fesztiválja, a React With Protest által szervezett Cry Me A River Festival. Tegnap már a fellépő nevek is kiderültek, és noha várható volt, hogy - sajnos - nem lesz olyan színvonalas, mint a tavalyi jubileumi banzáj, azért idén is elég erős a felhozatal, hiszen visszatér az európai screamo színtér talán legnagyobb zenekara, a Raein, lesz sötétség és sludge az amcsi Thou által, Loma Prieta és ex-IWROTEHAIKUSABOUTCANNABALISMINYOURYEARBOOK tagok húzzák a síráshoz a talpalávalót a Beau Navire formájában, fellép mindenki kedvenc portugál zenekara, az Adorno is, és lesz még rengeteg király zenekar, többek közt olyan állandó CMAR-arcok is, mint a Battle Of Wolf 359, a Zann, a June Paik, az Alpinist vagy éppen a Hammers.

2011. 06. 24-25. - Versmold, Németország

Raein (IT)
Battle Of Wolf 359 (UK)
Thou (USA)
Beau Navire (USA)
Alpinist (D)
Zann (D)
Adorno (P)
June Paik (D)
Moloch (UK)
Drainland (IRL)
Planks (D)
Hammers (UK)
Citizens (UK)
Suckinim Baenaim (ISR)
Lentic Waters (D)
Black Everest (D)

(A jegyekkel gondolom idén is sietni kell majd, mert korlátozott a rendelkezésre álló jegyek száma, amiket a React With Protest-nél kell lefoglalni.)

Birds In Row

2010-12-19T10:35:00.001+01:00

Szintén a napokban bukkantam az alábbia francia csodára, akikről a kiadójuk (ami egyébként kifejezetten érdekes bandákkal foglalkozik, szerintem lesz még poszt tőlük) azt a promószöveget költötte, hogy nem elég hardcore, hogy a Modern Life Is War utódbandák közé soroljuk, viszont annyira nem is sludge/crust, hogy ebben a scene-ben megállja a helyét, így a kettő egyvelegéből kapunk valami nagyon király furcsaságot. Én a magam részéről csak rásütnék egy post-hardcore jelzőt (ebből baj sosem lehet), és osztom, hogy király. Merthogy tele van dallammal, energiával, dühvel és azért tényleg érezni azt az elszállós hozzáállást, ami gyökerezhet a sludge-ban. Emellett nekem néhol olyan érzésem van, mintha az érzelmek helyett a technikát előrébb helyező Touché Amoré-t hallgatnék, de a lényeg, hogy töltsétek.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Meleeh, Defeater, More Than Life, Caravels

website | bandcamp

Rise Of The Phoenix - 2009 (scene)

Cottbus - 2011 (scene)

Deafheaven

2010-12-18T18:27:00.001+01:00

3 napja ajánlották nekem ezt a bandát, és azóta nem tudok leállni az idén megjelent demo-juk hallgatásával, amely révén gyorsan le is csapott rájuk a Deathwish Inc., így a jövőre megjelenő nagylemez, már mindenki kedven Jákob bácsijánál fog napvilágot látni. El is lopom a promószövegüket és nem küszködök azzal, hogy magamtól definiáljam a zenekart: "Their hybrid musical approach is outright stunning. A melding of epic Post Rock leanings (Envy, Godspeed You! Black Emperor) with experimental Black Metal (Xasthur, Weakling, Leviathan), and classic era "Screamo" (Orchid, Crimson Curse) into something never successfully experienced before." Aki nem tud angolul, az is észreveszi, hogy egy mondatban szerepel a post-rock, a black metal és a screamo. És akkor már ő is tudja, hogy ez csak is érdekes lehet.
UPDATE: Azóta megjelent a Roads To Judah címre hallgató nagylemez, amely letiszultabb lett, mint a demo. Hogy ez jót tett-e a zenéjüknek vagy sem, mindenki döntse el maga, az biztos, hogy a lemezzel rengeteg új rajongót szereztek a srácok és lassan akkora hype alakul ki a zenekar körül, mint anno a Touché Amoré kapcsán.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Wolves In The Throne Room, Ash Borer, Altar Of Plagues, Celeste, Panopticon

myspace | bandcamp | tumblr

Demo - 2010
Libertine Dissolves - 2011 (scene)
Roads To Judah - 2011 (scene)

Heaven In Her Arms

2010-12-18T18:03:00.000+01:00

Marci barátom nemrég kifakadt, hogy mindegy, mit csinál az ember, jönnek a japánok, és ők úgy is jobban csinálják majd. A post-rock/screamo egy jó példája ennek, hiszen a ma legmagasabban jegyzett és legismertebb zenekar, akinek tényleg köze van/volt az igazi screamo-hoz, nem más, mint az Envy. Csakhogy ez a poszt nem róluk szól, hanem a sokak által csak Envy-kópiának csúfolt, 2004-ben alakult Heaven In Her Arms-ról. Igazság szerint a korábbi anyagok, és főleg a 2009-ben megjelent EP valóban rászolgáltak a túlzott hasonlítgatásra, viszont az idén megjelent Paraselene-nel a banda nálam végleg elszakadt a nagytestvértől. Az eddigi legérettebb korongjuk, amiben mertek nyitni más experimentális vonulatokhoz, így sokkal kevesebb unalomba fulladó poszt-rock csilivili témát hallhatunk. Helyettük pedig sötét sludge, post-metal és post-black metal riffeket kapunk az arcunkba (vagyis inkább a fülünkbe). Egyébként zseniálisan van összerakva a lemez: az első 3-4 tételre inkább a már említett sötét, pokoli hangulat a jellemző, majd az utolsó 3 számban pedig visszatérnek a dallamossabb, szép témák.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Envy, Sed Non Satiata, Funeral Diner, Daitro, Suffocate For Fuck Sake

myspace

Demo - 2005 (scene)
Self-Titled - 2006 (scene)
Split with Tomato Steal - 2006 (scene)
Erosion Of The Black Speckle - 2007 (scene)
Split with Killie - 2007 (scene)
Duplex Coated Obstruction - 2009 (scene)
Paraselene - 2010 (scene)

Aussitot Mort

2010-12-15T22:05:00.000+01:00

A 2005-ben alakult caen-i bagázs a már jól bejáratott, mélabús francia emo útvonalon elindulva kezdte pályafutását, azonban mégis csak figyelemre méltó, hogy az első kiadványok a mára legendássá vált Level-Plane Records gondozásában jelentek meg. Viszont a 2008-as Montuega már a banda egy másik arcát mutatta. Lassítottak a tempón, az ének is már csak néhány számban van jelen (és ezek többsége is dallamos, valódi ének), és előtérbe kerültek a már korábban is megcsillantott post-metal témák. Hogy őszinte legyek, 2 éve még nagyon nem tetszett a banda stílusváltása, de most, hogy újra elővettem a virtuális lemezeket, nagyon is örülök ennek az új hangzásnak. Kiváncsi vagyok, hogy az új lemezen mivel rukkolnak elő a srácok, csak hát erre még az artwork hiányában kicsit várnunk kell, mint ahogy azt a Moment Of Collapse decemberi hírlevelében olvashatjuk.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Time To Burn, General Lee, Le Pre Ou Je Suis Mort, Daitro, Gantz

myspace

Demo - 2005 (scene)
Split with Balboa - 2006 (scene)
6 Songs - 2007 (scene)
Montuega - 2008 (scene)

Harrison Bergeron

2010-12-13T14:06:00.000+01:00

A magát Vonnegut az individumért küzdő, anarchista hőséről elnevezett bandáról én sem hallottam mindaddig, míg nem ajánlották nekem, és nagyon örülök, hogy végül azért megtaláltuk egymást. Mindig gondolkozom, hogy hogyan írjam körül azt, hogy az épp posztolásra kerülő banda kurvajó, de most nem fogok ezzel vacakolni, szedjétek, mert KURVAJÓ! Kaotikus, érzelmes, kibaszott dallamos (még dallamos ének is van), egyszerűen lehengerlő. A csúcspont pedig mindenképp a Darkness Washed Over The Dude 1:30-nál kezdődő kiállása, számomra hihetetlen katarzis minden egyes alkalommal. A tagok pedig a feloszlás után olyan bandákban folytatták, mint a Street Smart Cyclist, a Storm The Bastille, a Boy Problems vagy épp a Get To The Chopper.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Osceola, We Were Skeletons, Age Sixteen, L'Antietam, Sailboats

myspace

Dead Bergeron - 2008

Ten And Two

2010-12-13T13:54:00.000+01:00

Lassan tényleg rovatot indíthatnék "Bandák nem több, mint 5 számmal" címmel, mert hogy a 2004-ben alakult brigád is az alábbi kategóriába tartozik (bár több számuk hallgatható, de csak ennyi jelent meg). Nem váltják meg a világot, de a screamo minden bájával felszerelve szereznek 8 percnyi zenei örömöt. Kár, hogy 2 év után már be is dobták a törülközőt.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: The Walls You've Built, The Saddest Landscape, The Spirit Of Versailles, 7654 Stories, She Notes The Chariots

myspace

No Fate - 2005 (scene)
Harsh Demos

Championship

2010-12-11T11:26:00.000+01:00

Ugyan az előző poszt segítségével már meg is ismerhetted volna ezt a remek bandát, azonban megérdemlik a saját, külön bejegyzésüket. Pedig tényleg csak az az 5 számuk jelent meg, ami megtalálható a HBOG spliten, ráadásul ezen az 5 számon és kb. 3 képen kívül semmi mást nem maradt fenn ebből a zenekarból. Balszerencsénkre. Ugyanis ez az 5 dallamos-matekos-indie-s-instrumentális dal annyira, de annyira magával ragadó... Nagyon nagy előnyük, hogy nem vesznek el az elnyújtott poszt-rockos buzulásban, de mégis egy hamisíthatatlan instrumentális (post-rockközeli) zenekar, tele melódiákkal, dinamikával és ügyes megoldásokkal.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Karate, ...And So I Watch You From Afar, The Caution Children, Giraffes? Giraffes!, LITE

myspace

Split with Her Breath On Glass - 2006 (scene)

Her Breath On Glass

2010-12-11T10:46:00.001+01:00

Az imént bemutatott The Saddest Landscape énekesének másik projektje, aminek érdekessége, hogy egy duót takar. Zeneileg pedig mintha egy epikusabb és talán még szenvedélyesebb TSL-t hallgatnánk, éppen ezért talán pazarlásnak is érezhetnénk ezt a projektet, de mégsem az. Ha tényleg nagyon rossz kedved, akkor ők talán képesek még jobban elszomorítani.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: The Saddest Landscape, Portraits Of Past, Funeral Diner, Catena Collapse, The Khayembii Communiqué

myspace

Split with We Are Corpses - 2005 (scene)
Split with Danse Macabre - 2006 (scene)
Split with Championship - 2006 (scene)
Building Monuments For Survival - 2006 (scene)
Split with Khere - 2007 (scene)
Split with Sofy Major - 2007 (scene)
Single Series - 2007
We Aimed Straight Down - 2008 (scene)
Split with The Brass - 2009 (scene)
Self-Titled - 2009 (scene)
7.18.08. - 2009 (scene)
What We Left Behind (Collection) - 2009 (scene)

The Saddest Landscape

2010-12-11T09:35:00.000+01:00

Az oldalon megjelent jó pár poszt után jogosan kérdezhetné bárki, hogy ez a kaotikus, kiabálós izé lenne az emo? Hol itt a sírás, az érfelvágás és a szembe lógó haj? Ugyan az utolsó (kettő) biztosan kimarad, azonban akiknek tényleg hiányzik a sírás, itt van a talán legérzelmesebb jelenleg is működő screamo zenekar. A 2000-es évek elején indult banda zenéjében a '90-es évekre jellemző dallamos emo keveredik a screamo-ra jellemző kaotikusabb és zajosabb részekkel. Legnagyobb fegyverük talán az énekes, aki tényleg kb. minden dalban meghal és újraszületik, rengeteg számban van, hogy zene nélkül "énekli" a szívfacsaró szövegeket. 2 éves szünet után tavaly tértek vissza és idén megjelent 5 év után az első TSL nagylemez. Ugyan a zenekar pályának a csúcsa minden bizonnyal mindig is a The Stars In January című szám (és persze a közepén lévő kultikus sor: ...and how many wishes until the stars fall?) lesz, mégis azt mondom, hogy a You Will Not Survive a legérdekesebb és legegységesebb album a banda életében. Képesek voltak ugyanott folytatni, ahol abbahagyták és emellett mégis új ízekkel és főleg dallamokkal telepakolni. Kár, hogy élőben elmaradt a várt katarzis, bár ez nem feltétlenül az ő hibájuk volt.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: The Kodan Armada, Her Breath On Glass, Funeral Diner, The Spirit Of Versailles, Suis La Lune

myspace

Cover Your Heart - 2002 (scene)
Split with Funeral Diner (A Tribute To Rites Of Spring) - 2003 (scene)
The Sound Of Spectacle - 2003 (scene) + Bonus Track (scene)
Split with The Pine - 2004 (scene)
Lift Your Burdens High For This Is Where We Cross - 2004 (scene)
A Promise Was Made - 2005 (scene)

All Is Apologize For All Is Forgiven (2002-2005 Discography) - 2007 (scene)

I Don't Want To Miss You Anymore - 2009 (scene)
Split with Trophy Scars - 2009 (scene)
Split with If Footmen Tire You What Will Horses Do? - 2010 (scene)
Connections II - 6-way Split with Adorno, Suis La Lune, Isaiah, Captain, Your Ship Is Sinking and Kias Fansuri
You Will Not Survive - 2010 (scene)
Split with Pianos Become The Teeth - 2010 (scene)

Haram

2010-12-10T16:32:00.000+01:00

Nem tudom, hogy képesek leszek-e az összes pg.99-COC-MAJRULE utódbandáról írni (erről a triumvirátusról meg pláne késnek a nagy posztok, ajjaj), de ígérem, igyekszem, mert megéri. Mondjuk nem véletlenül időzítem mostanra a Haram-posztot, hiszen zenéjük nagyon hasonlít a kései ADIB&W és LATS-vonalra, bár ez a S/T lemezre még nem igaz, de a Drescher's Clock-ra olyan dallamokat írtak a srácok, hogy áh... Amit nagyon sajnálok, hogy 2x is láthattam volna őket, de egyszer sem mentem el végül a pesti bulikra, múltkor pedig addig hezitáltam a Drescher's Clock megvételén, hogy végül valaki más lecsapott rá, de legalább jó helyre került. :)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Malady, A Day In Black And White, Life At These Speeds, Verse En Coma, Auxes

myspace

Demo - 2005 (scene)

Self-Titled - 2006 (scene)

Drescher's Clock - 2007 (scene)

Life At These Speeds

2010-12-10T16:14:00.000+01:00

Legújabb szerelmeim egyike ez a banda, képtelenek kirobbani az mp3 lejátszómból néhány hónapja. Pedig nem volt ez mindig így, felettük is nagyon könnyen átsiklott még 2-3 éve, viszont örülök, hogy újra rájuk találtam. A portlandi négyes eredetileg screamo-indie egyveleget kezdett játszani, azonban szerencsére hamar stílust váltottak és megtalálták ezt a dallamos, tökös és mégis szívhez szóló hangzást, amelyet ha stílushoz kéne kötnöm, akkor bajban lennék, de azért talán segít, ha azt írom, hogy emo-indie-posthc-dchc-post-punk mix. :) Kár, hogy ők sem bírtak sokáig együtt maradni. Szerintem mindenképp a To Your Health-lemezt próbáljátok először (még akkor is, ha pont ebből crc hibás a scene), ez a legösszetettebb és a legjobb kiadványuk.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daniel Striped Tiger, Haram, A Day In Black And White, Sinaloa, Wolves

myspace

Self-Titled - 2004 (scene)
Split with Sinaloa - 2005 (scene)
Split with Science Of Yabra - 2005 (scene)
To Your Health - 2006
Split with Thank God - 2008 (scene)

News!

2010-12-10T16:04:00.000+01:00

Van új Snowing album is! Azért ilyen gyatra a minőség (128 kbps), mert lelkes wmp használóként át kellett konvertálnom az m4a-t, ami eredetileg gondolom teljesen király.

Snowing-I_Could_Do_Whatever_I_Wanted_If_I_Wanted-2010

Továbbá, ami nagyon szomorú hír, hogy feloszlik a Throats. Az énekes (?) tumblr-bejegyzését olvasva pedig nagyon komolyan gondolkozok, hogy valahogy el kéne jutni arra a búcsúkoncertre.

Új To The North

2010-11-29T20:24:00.000+01:00

To_The_North-Indiscretion-(EP)-2010-AMX

A Day In Black And White

2010-11-12T16:29:00.000+01:00

Anno, amikor elkapott a screamo-láz szorgosan begyűjtöttem, amit csak tudtam az Orchid-pg.99-Saetia-Circle Takes The Square last.fm similar artist-okból, illetve a Level-Plane és a Robotic Empire bandáiból. Így utólag visszaemlékezve elmondhatom, hogy egy csomó alapbanda nem tudott megfogni annyira, amennyire kellett volna, viszont mostanság ezek a zenekarok igazi reneszánszukat élik a lejátszómban. Tehát ne csodálkozzatok, hogy az új posztok az aktualitás helyett inkább a múlttal fognak foglalkozni. Ennyit a nyáladzásról, a lényeg, hogy így fedeztem fel újra a washingtoni A Day In Black And White-ot. A banda a már említett Level-Plane Records roster-jét erősítette. A zenekar érdekessége, hogy minden kiadvánnyal egy másik oldalulkat mutatták meg: a 2002-es Demo a kiadóra és az évjáratra jellemző borult és kaotikus screamo; a 2004-es EP-n már kicsit lágyultak, azonban megmaradtak a dinamikus részek, amelyeket borús és katarziselőkészítő kiállásokkal egészítettek ki, minderre pedig tökéletesen illeszkedett a hangosan beszélős kiabálás; a 2005-ös Notes, melyet Kurt Ballou-val (Converge) vettek fel pedig az indie és a (félve merem használni a jelzőt) post-punk jellemzőit hordozta megspékelve egy kis igazi D.C. emo/hc ízzel. Nálam a 2004-es EP az elvileg ma is tartó pályafutásuk (a tagok szerint csak szünetet tartanak, de kétlem, hogy valaha is újra összeállnának) csúcspontja és külön kiemelném a 2. számot, a These Are Objects & Objects-t, amely jelenlegi véleményem szerint az egyik legjobb zárással rendelkező szám, amihez a szöveget is csekkoljátok.

myspace

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Life At These Speeds, Sinaloa, City Of Caterpillar, Malady, Haram

Demo - 2002 (scene)
My Heroes Have Always Killed Cowboys - 2004 (scene)
Split with Black Castle - 2004 (scene)
Notes - 2005 (scene)
Split with Navies - 2005

(Az alábbi release-eknek nagyon örülnék, ha esetleg valaki tudna segíteni:
VA-A_Day_In_Black_and_White-Golden_Birds-Split-EP-2005-hXc
VA-A_Day_In_Black_And_White-Silent_Reminder-Split-EP-2003-gF)

The Secret

2010-11-10T20:21:00.001+01:00

De azért, hogyha már bejelentkeztem, ne maradjatok újdonság nélkül. Ezért ajánlom ezt a kibaszottul gonosz és sötét (mármint nem primitív, hanem dark) olasz kvartettet, akik 2004 óta próbálkoznak azzal, hogy elvegyék minden életkedvünket. A lemezek javuló tendenciát mutatnak és az idén megjelent Solve Et Coagula című lemezükkel sikerült felérniük a képzeletbeli csúcsra (vagy inkább a pokol legmélyebb bugyrába), amelynek hallatán még a már kötelező kecske-sátán szimbólumokon is könnyedén átugrok. A korábbi post-metalos témákat minimálisan hozták csak vissza, így a számok is rövidebbek és velősebbek lettek. A lényeg, hogy ha kiváncsi vagy egy nagyon jól összerakott hardcore/black metal/grindcore/post-metal egyvelegre, mindenképp csekkold az idei albumot. Még akkor is, ha a Throats-nál azért nem jobb :).

myspace

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Throats, Converge, Gaza, Amenra, Celeste

Demo - 2004 (scene)
Luce - 2004 (scene)
Disintoxication - 2008 (scene)
Solve Et Coagula - 2010 (scene)

mutecall

2010-11-10T20:18:00.000+01:00

Szóval, mint az a kevés ember, aki a blogot figyeli észrevette, kicsit halottnak tűnik az oldal. Pedig, hogy stílusosan fejezzem ki magam, a mutecall nem halott, csak nagyon néma. (A Louise Cyphre-től loptam, mielőtt bárki elkezdene osztani :D). A lényeg, hogy sok a suli (pedig hol van még a vizsgaidőszak?), a kamumeló, a próba és a maradék szabadidőmben pedig nem nagyon vesz rá a lélek, hogy 10 percet a blogra pazaroljak. Sajnos. De mindenképp folytatni fogom. :)

Sleeping In Gethsemane

2010-10-07T19:48:00.000+02:00

Amerikai post-rock trió, akik nem váltják meg a stílust, még csak nem is próbálják, de kellemesen vegyítik a hosszabban felépített dalokban a már megszokott epikus post-rock riffeket prog-rock és matek témákkal. Ráadásul egy-két helyen jól bepörgetik a dalokat, így szerencsére elaludni biztosan nem fogunk. Sőt, néhol még vokál is van.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beware Of Safety, Followed By Ghosts, LITE, Tortoise, L'Homme Puma

myspace

Burrows - 2009 (scene)

Sugartown Cabaret

2010-10-07T19:37:00.001+02:00

A cuki srácok Franciaországból származnak, így már meg sem lepődünk, hogy a jól bevált francia emo/screamo-t művelik á la Daitro, Sed Non Satiata, Aussitot Mort. Úgyhogy vannak itt post-rockos elszállós részek is a dallamözön mellett, azonban mégis könnyebben emészthetőbb formában és (talán sajnos) egyszerűbben játsszák ezt a fajta muzsikát, mint a már említett hontársak. Az énekes hangja pedig nem fog megríkatni minket, de ez a már bejáratott félig üvöltés-félig beszéd nagyon is illik a SC zenéjéhez.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Aussitot Mort, Daitro, Mihai Edrisch, Sed Non Satiata, Amanda Woodward

myspace

Split with L'Homme Puma - 2007 (scene)
The First Time I Lost The Road Map - 2007 (scene)
Split with Adorno - 2010 (scene)
Beyond Foams - 2010

Koncertajánló: I Not Dance (A) @ Szabad Az Á, Budapest

2010-10-05T19:02:00.000+02:00

2010. október 12-én (kedden) este lesz egy kis móka a Szabad Az Á-ban: fellép az I Not Dance. Az osztrák triónak tavasszal jelent meg legújabb kiadványa Holy címmel, és októberben turnéra indulnak, amely során szerencsére hozzánk is ellátogatnak. Zenéjükben a post-hardcore-t keverik screamo és post-rock elemekkel, lesz katarzis, szenvedély és minden, ami egy ilyen zenekarhoz kell. Az est során magyar részről pedig fellépnek a győri bőrkabátos post-rockerek, a Rosa Parks, akik ősszel rögzítik legújabb számaikat, így aki nagyon kíváncsi, már itt belefülelhet az új dalokba; továbbá a pesti szkrímó brigád, az Ashes Of Atlantis. Gyere 20:30-ra, mert 21:00-kor pontos kezdés lesz (előtte irodalmi klub van, ezért kell ekkor). Ha netán valami gebasz lenne, akkor úgy variáljuk a sorrendet, hogy mindenki láthassa a sógorokat és még az utolsó metrót is elérje. Beugró egy ezres...

2010. 10. 12. 21h - Szabad Az Á, Budapest

I Not Dance (A)
Rosa Parks

Ashes Of Atlantis

belépő: 1000 Ft

http://www.myspace.com/inotdance
http://www.myspace.com/rosaprks
http://www.myspace.com/ashesofatlantis1

Az I Not Dance lemezeket töltsd le innen!

KOncertajánló: Pianoeathquake (IT) @ Szabad Az Á, Budapest

2010-09-30T19:45:00.000+02:00

"Kisbarátaim! Egy kiemelkedő hardcore/punk koncertet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani! Október 2-án a zappa cafeban este 21 órától az alábbi bandák fognak élményszámba menni: THE HOLY MOUNTAIN (ex-Combatwoundedveteran!) az amerikai srácok sötét és kemény, dallamos, de gyors neocrustot nyomnak. A négy évvel ezelőtti pesti koncertjük sajnos meghiúsult egy balesett miatt, most végre itt a bosszú ideje! BOREDOM nagyon feelinges d-beat rock and roll a sógoroktól. Igazi motorozós témák és egy csidi bőgős kislány bárcsak egyszer én is te is mindig együtt... PIANO EARTHQUAKE elborult, dühös screamo HC, amit az olasz srácok nyomnak. Meglepő, de nem mulatságos! HUMAN ERROR crust/grind veteránok, fél éve már öt taggal, sok új számmal, hatalmas zenei flikk-flakkokkal, szóval csak a kezeim figyeljétek, mert vigyázat csalok! RIVERS RUN DRY hazánk legnépszerübb dark heavy neocrust bandája! Hamarosan új splitjük jelenik meg az osztrák Boredommal. Tavasz óta az első pesti bulijuk! NINPULATORS szipus punkok egy nemrég lefutott és remekül sikerült európai turné után ismét láthatjuk őket. A kezdés pontosan 21 órakor, a belépő 1200 Ft."

2010. 10. 02. 21h - Szabad Az Á, Budapest

The Holy Mountain (USA)
Pianoearthquake (IT)
Boredom (A)
Human Error
Rivers Run Dry
Ninpulators

Belépő: 1200 Ft

http://www.myspace.com/theholymountain
http://boredomoverall.blogsport.de/
http://www.myspace.com/pianoearthquake
http://www.myspace.com/thehumanerror
http://www.myspace.com/riversrundrydbeat
http://www.myspace.com/ninpulators

PIANOEARTHQUAKE-et tölts az előző poszt segítségével!

Pianoearthquake

2010-09-30T09:57:00.000+02:00

Mai kínálatunk screamo olasz módra, azaz dallamok és mediterrán szenvedély fűtötte rock 'n roll. Najó ez már tényleg nagyon buzisan hangzik, de így van és kész. Mellesleg a srácok elég komolyan szervezik a koncerteket Trieste-ben, úgyhogy ezúton is pacsi nekik, a legkevesebb az, hogy belehallgattok.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Raein, La Quiete, Heads And Heads, Beau Navire, Suis La Lune

myspace

Self-Titled - 2009 (scene)

Beszámoló: Gifts From Enola (USA) @ Szabad Az Á, Budapest

2010-09-27T10:55:00.001+02:00

Már nem épp a legfrissebbek az emlékek a múlt heti Szabad Az Á-s mókáról, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Szóval szerdán a Chromechoes egy újabb remek zenekart hozott el, még pedig a Gifts From Enola-t. 8-ra volt kiírva a kezdés, ráadásul szerettem volna szórólapozni is, úgyhogy már fél 8-kor ott voltam. 8 körül még csak épp, hogy szállingóztak az emberek a koncertterembe, így meg is untam az egy helyben álldogálást, és kimentem... Hiba volt, ugyanis mire a fél 9-es Rosa Parks kezdésre visszamentem, már majdnem tele volt a terem, nekem meg a mappámban volt egy csomó szórólap. Nah mindegy, ez az én problémám, valószínűleg úgysem emiatt lesznek kevesen az októberi I Not Dance-en.

Tehát a Rosa Parks kezdte az estét, és nagyon király volt. Ugyan még csak harmadszor láttam őket, de mindig jobbak és jobbak. Ráadásul az új számok matekos betétei is nagyon megfogtak. Novemberben vonulnak stúdióba a srácok, hogy felvegyék ezeket az új szerzeményeket, remélhetőleg minél hamarabb a lejátszóinkba is bekerülhetnek ilyen-olyan formátumokban. Volt egy szám, amiben ének is volt - természetesen mikrofon nélkül -, no ott nem tudtam eldönteni, hogy csak én képzeltem-e oda az éneket, vagy valóban volt, mint utólag kiderült volt. :) Arra a számra meg még inkább kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz felvételen.

Következett a Marionette ID, akik április óta először játszottak Pesten, ráadásul itt mutatkozott be a zenekar új basszusgitárosa, akit a nyáron feloszlott nyíregyházai Rushworms-ből ismerhettek. Ekkora már annyira tele lett a hely, hogy a koncertterembe alig tudtam visszamenni, sajnos meg is kellett állnom hátul. Innen pedig borzalmasan erőtlenül szólt az egész, nem tudtam, hogy miért nem lehet rendesen belőni egy ilyen zenekart a hangosítónak. Olyan érzésem volt, mintha egy No Thanx CD-t hallgatnék élőben: dob és ének hallatszódik, a basszus is, a gitárokból meg pont annyi, hogy ki tudod találni, mi lehet... Az elöl állók viszont azt mondták, hogy ott fasza volt, hát akkor viszont a terem akusztikája szar. Mindenesetre voltam már sokkal jobb Marionette koncerten is, de majd legközelebb biztosan előre állok.

Végül a virginiai Gifts From Enola foglalta el a színpadot. Igazából a koncert előtti napokban csak épp-épp belehallgattam az albumokba, így mondjuk tudtam, hogy szerencsére nem a már agyoncsépelt epikus post-rockban utaznak a srácok, de mélyebb ismertséget nem kötöttem a zenekar dalaival kapcsolatban. Fasza is volt, igazából nem tudom, hogy mit írjak részletesebben. Voltak király zajolós, matekos és dallamos témák is, a néhol fel-felbukkanó, Men As Trees-t idéző énekek is sokat dobtak a produkción. Így a hét közepére nagyon jól esett ez az este, mondjuk a végére eléggé elfáradtam, és már a ráadást is túlzásnak tartottam. Szerencsére még egyszer már nem sikerült visszacsalogatni őket a színpadra. Bár tény, hogy az igazi fanok megérdemeltek volna még egy számot, mert a bandának is nagyon tetszett, hogy ennyien gyűltek össze így szerda este - amikor a középső gitáros szerint Amerikában 2-en vannak egy ilyen koncerten -, nem győzték fotózni a színpadról az embereket.

Laura Stevenson And The Cans

2010-09-26T20:15:00.000+02:00

A mesés Laura New Yorkból szállítja nekünk a csodásabbnál csodásabb és édesebbnél édesebb indie folk témákat. Eredetileg sima egy gitáros-éneklős felállás lenne a koncepció, de a Kannák tesznek arról, hogy ez ne így legyen és trombitával, hegedűvel, dobbal, plusz gitárral, satöbbivel dobják fel a dalokat. Tényleg nagyon aranyos, aki kicsit is csípi az amcsi folkot, vagy csak szimplán valami dallamosra vágyik, az ne habozzon a letöltésekkel.

(Ezúton is elnézést kérnék a Kannáktól, de "kénytelen" voltam ezt a képet betenni a posztba, szerintem ti is igazat adtok nekem. :) )

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Nina Grizol, Good Luck, Halo Fauna, Eric Ayotte, Defiance Ohio

myspace

A Record - 2008/2010 (scene)
Holy Ghost! - 2009
Split with Bomb The Music Industry - 2009

Sofy Major

2010-09-26T20:01:00.001+02:00

Francia zajbrigád, akik a minőségi francia emo/screamo színtérről gyökeredznek. Eredetileg valami ehhez hasonló zenét is kezdtek el játszani, de aztán inkább a súlyos és zajos post-hardcore/post-metal riffek kerültek előtérbe. Mindenképp érdemes csekkolni azoknak, akik szeretik a kísérletezős, súlyos muzsikákat.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Brume Retina, Time To Burn, Hiro, Celeste, I Pilot Daemon

myspace

Self-Titled - 2007 (scene)
Split with Her Breath On Glass - 2007 (scene)
Split with One Second Riot - 2007 (scene)
Maxi - 2009 (scene)
5 Years Of Freak - 2009 (scene)
Permission To Engage - 2010 (scene)

Vaccine

2010-09-25T18:07:00.001+02:00

Massachusetts-i intoleráns straight edge powerviolence szupergrupp. Olyan zenekarokból verbuválódtak, mint az Ampere/Orchid (Will Killingsworth a basszer!), Relics, Think I Care és a Glue. Ha a diszkográfia hosszával arányos ismertetőt írnék, akkor már a második mondat se fért volna bele. A számok nagyon rövidek és tömörek, közel 25 mp-ben viszont úgy a földbe basznak, hogy nehéz onnan kimászni. Tökéletes soundtrack tömegközlekedéshez, amikor az ember legszívesebben néha szimplán összeverné az embereket a villamoson/buszon/metrón, stb. Csak, hogy az intolerancia nálunk se maradjon el. :D (Az új "album"ról két számot tud a last.fm bescrobble-olni, haha.)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Mind Eraser, Punch, Weekend Nachos, Bucket Full Of Teeth, Das Oath

blogspot

Demo - 2010
Human Hatred - 2010 (scene)
Crimes In Blood - 2011

Caravels

2010-09-25T17:53:00.000+02:00

Most, hogy megismertem ezt a bandát (vagyis hát a korábbi anyagokat már hallottam, de az épp megjelent lemezzel rabolták el a szívem) végre nem csak Vegas és a sivatag az, ami eszembe jut, ha meghallom, hogy Nevada. A hendersoni srácok ügyesen mossák össze a melodic hardcore-t a tradicíonális amcsi screamo-val, épp ahogy a közkedvenc Touché Amoré. Azonban - sajnos kénytelen vagyok összehasonlítani a két zenekart - több energiával és dinamikusabban teszik mindezt, ráadásul még jól eltalált, elszállós felé hajló dallamos kiállásokkal tördelik meg a dalokat, vagy vezetik át az egyiket a másikba. Az év legjobb bemutatkozásai (pedig hát nem ez az első lemezük, de mégis csak ez jelent meg "nagykiadónál") között biztosan ott lesznek a srácok.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, La Dispute, Amber Daybreak, I Not Dance, (régi) Adorno

myspace

The Earthling Sessions - 2008
Hunt Things - 2009
Floorboards - 2010 (scene)

Koncertajánló: Cloak/Dagger (USA) @ Szabad Az Á, Budapest

2010-09-25T09:28:00.000+02:00

Mostanában szinte több a koncertajánlós poszt, mint a megszokott zenekarbemutatós. Remélem azért nem mindenki bánja ezt, de amúgy a bandás posztokat is valahogy ehhez a szuper őszi koncertszezonhoz kell igazítanom. Lényeg a lényeg, hogy aki tud, menjen el ezekre a koncertekre, mert tényleg jobbnál jobb külföldi zenekarok jönnek errefelé ebben a 2,5 hónapban.

Nade, hogy ne csak fölöslegesen jártassam a számat, szeptember 29-én (szerdán) immáron harmadik alkalommal érkezik hozzánk az amerikai Cloak/Dagger legénysége. Talán napjaink legjobb olyan zenekara, aki képes 2010-ben is a '80-as éveket idézni és mégis elhisszük, hogy ez egy "modern" banda. Nem tudom jól megfogalmazni, a lényeg, hogy lesznek fasza dallamok, őrült közönség, mi másra van szükség? Továbbá megjegyezném, hogy senki se hagyja otthon a szörfdeszkáját, mert az előzenekari teendőkért a műfajt pankosabb oldalról megközelítő Lömbihead és az instrumentális szörf punkban utazó Wormkids lesznek a felelősek. Helyszín a Szabad Az Á, belépő 1300 Ft, kezdés 8-kor!

2010. 09. 29. 20h - Szabad Az Á, Budapest

Cloak/Dagger (USA)
Lömbihead

Wormkids

belépő: 1000 Ft

http://www.myspace.com/wearecloakdagger
http://www.myspace.com/lombihead
http://www.myspace.com/wormkids

A Cloak/Dagger kiadványokat szedd innen!

Koncertajánló: Panacea (PL), East Of The Wall (USA), Radare (D) @ Fényes Adolf utcai próbaterem, Budapest

2010-09-22T17:15:00.000+02:00

Azt hiszem nehéz jobb hétfő esti programot találni, mint amellyel szeptember 27-én a Dzsukhell produkció megörvendeztett bennünket.
Színpadra lép a lengyel neocrust legenda, a Panacea, úgyhogy a Tragedy-fanoknak kötelező a megjelenés. Továbbá a közelmúltban még két együtt turnézó külföldi bandával bővült a fellépők sora. Az amerikai East Of The Wall prog-metal elemekkel dúsított post-metalban utazik, még hozzá dicséretesen, ezt is bizonyítja, hogy a műfaj krémjét magáénak tudó Translation Loss Records a kiadójuk. A Radare pedig Németországból szállítja a súlyos riffeket és a megindító és egyben mélybe taszító jazzbetéteket, ugyanis a srácok a megszokott post-metal témákat Bohrenre hajazó doomjazz részekkel vegyítik. Az estet nyitó Wolf Shaped Clouds-ban pedig a blog szerkesztői (azaz jómagunk) is próbálják megvillantani a tudásukat, a húros hangszerek mögött keressetek minket. :)

A belépő az estéhez mérten baráti 1000 Ft, a helyszín pedig a már jól bevált Fényes Adolf utcai próbatermek egyike. 8 órakor várható kezdés, hogy 11-re már remélhetőleg vége is legyen a koncerteknek, és mindenki még időben fellőhesse a pizsit.

2010. 09. 27. 20h - Fényes Adolf utcai próbaterem, Budapest

Panacea (PL)
East Of The Wall (USA)
Radare (D)
Wolf Shaped Clouds

Belépő: 1000 Ft

http://www.myspace.com/0101panacea
http://www.myspace.com/eastofthewall
http://www.myspace.com/radareradare
http://www.myspace.com/wolfshapedclouds

A RADARE kiadványokat töltsd innen!

!!!

2010-09-21T18:10:00.000+02:00

Csináltam egy üzenőfalat oldalra, ha lenned bármi óhaj-kívánság-kérdés, mehet oda nyugodtan, vagy csak ha szimplán elmondanád, hogy milyen szar a blog, azt is örömmel várom oda. :)

Amúgy egy elmaradt gigasplit és egy friss új album!

VA-Le_Pre_Ou_Je_Suis_Mort-Dolcim-Men_As_Trees-Dying_In_Motion-Split-LP-2010-FiH

Alpinist-LICHTLAERM-LP-2010-gF

Koncertajánló: Gifts From Enola (USA) @ Szabad Az Á, Budapest

2010-09-19T13:06:00.000+02:00

Szeptember 22-én (szerdán) a Chromechoes Promotion-nek hála fővárosunkba látogat az amerikai Gifts From Enola. Aki kicsit is otthon van a post-rockban már biztosan hallott róluk, most lehetőség nyílik arra, hogy lássa is őket. Persze ez vonatkozik azokra is, akik még nem hallottak róluk, remélhetőleg élőben is olyan energikusak, mint az albumon. Magyar részről pedig a két legjobban odaillő banda nyitja az estét. A tatabányai Marionette ID áprilisi EU-turné nyitó pesti koncertje óta először játszik újra a fővárosban. Ráadásul itt debütál az új basszusgitáros, aki korábban a Rushworms-ben pengetett, továbbá a srácok ígérnek új dalokat is a remélhetőleg minél hamarabb elkészülő új lemezről. A győri Rosa Parks pedig nagyon klafa limitált példányszámú pólókkal kedveskedik az egyre népesebb rajongótábornak, áruk csak 1500 pénz és tényleg kurvajól néznek ki.

2010. 09. 22. 20h - Szabad Az Á, Budapest

Gifts From Enola (USA)
Marionette ID
Rosa Parks

Belépő: 1000 Ft

http://www.myspace.com/giftsfromenola
http://www.myspace.com/marionetteid
http://www.myspace.com/rosaprks

A Gifts From Enola kiadványokat töltds le innen!