Jó régen írtam beszámolót, úgyhogy mindenképp megemlékeznék a tegnapi estéről, legalább elsütöm gyorsan az év első posztját.
Szóval megnyitott az
új Szabad Az Á, ennek nyomát látni is lehetett, mert még eléggé félkész állapotban volt a hely, mindenesetre kiváncsi vagyok milyen lesz, ha teljesen elkészül. Mondjuk itt a "régi" hellyel ellentétben a pánkoknak nem kellett rosszul érezniük magukat a csilivili környezet miatt. De most már elég a helyről, még annyi, hogy drága a sör, de ehhez már szinte úgyis mindig hozzá kell szokni.
A két főzenekar szerencsésen eltévedett, és eleve is késésben voltak, tehát jókora csúszással kezdődött a buli, amit a
Dance Or Die nyitott. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy 2011-gyel talán elszállt a varázs, hiszen amíg tavaly a DOD szerintem az év legjobb magyar punk bandája volt, tegnap átéltem az eddig "leggyengébb" előadásukat. Persze ezt most csak viccből mondtam, majd a
PFA-val közös splittel és a jó bulikkal rám cáfolnak, de tegnap tényleg nem éreztem annyira át a koncertjüket. Mondjuk itt nekem elég furcsa volt a hangosítás, szerintem egyébként ez volt a probléma, mert szerintem jobb lett volna egy zajos-elcseszett-de tökös hangzás, mint ez a félig profi-félig elcseszett megszólalás, nah mindegy.
Human Error-on már hátrébb álltam és mivel nem igazán az én zeném, nem is koncentráltam 100%-ig oda, helyette a számok között
Geri Hendrix-szel dumáltunk főleg az
új Rosa Parks lemezről (amiről lesz rendesen poszt is, még hozzá egy csúcsszupi új rovaton belül, de szedd le, ha már linkeltem). És a lényeg, hogy így viszont tökre bejött a HE, ráadásul hátrébb a hangzás is király volt, tehát végül is azt mondhatom, hogy most tetszettek nekem eddig a legjobban.
Az
I Want You Dead-ről inkább kimentünk, hogy ne kelljen itt most rosszat írnom, tehát nem is teszem.
Következett az
Aussitot Mort, akikkel úgy voltam a buli kihirdetésekor, hogy oké, élőben biztos király lesz, de azért a HIHA a lényeg. Viszont hogy a buli miatt újra elővettem a
Montuega-t, azon kaptam magam az elmúlt két hétben, hogy egyre inkább jobban várom őket, mint a japánokat, így aztán már közel éjfélhez én is elfoglaltam a helyem az első sorokban egy marék konfettivel a kezemben. Szerencsére azt kaptam, amit vártam, főleg a
Montuega dalai szólaltak meg, illetve ahogy észrevettem volt(ak) új dal(ok) is, ráadásul a hangzás is atom volt. Azonban szerintem kb a szett 60%-nál elbaszódott valami az egyik gitáros effektsorában, amit többszöri próbálkozás után sem sikerült kijavítani, így végül abba kellett hagyniuk, amit nagyon sajnálok, de még így is nagyon bejött. Ráadásul volt olcsó pulcsijuk is, úgyhogy este hazafele már nem is fáztam duplapulcsiban, haha.
Végül a
Heaven In Her Arms lépett színpadra, akikről nem kezdenék el újra mesélni, már korábban megtettem. Az átszerelést eléggé elnyújtották, a krásztik hisztiztek is, hogy ennyi idő alatt az ő kedvenc bandájuk már lenyomta volna a szettet (talán még egy diszkográfia is lement volna). Mondjuk jogos volt a felháborodás, engem is zavart, hogy 1-kor ennyit kell még tökölni, de aztán ez hamar elszállt belőlem, mert kibaszott gyönyörűen és keményen szólalt meg végül a cucc. Az elején - sajnos - inkább a régi számokat erőltették, így hallhattunk a
Duplex Coated Obstruction fő slágereit, de játszottak az
Erosion Of The Black Speckle-ről is (az albumnyitó
Manifesto+Filled Up With A Bruise-t biztosan). Hozzáteszem, élőben szerencsére nem fulladtak unalomba a széteffektelt post-rock témák. Aztán szépen lassan átvezették a srácok a számokat a
Paraselene fő tételeibe, így nálam a koncert tetőpontja a
Halcyon-Butterfly In Right Helicoid páros volt, ami élőben is olyan katarzisélményt nyújtott, mint albumon. Akkor lett volna tökéletes a szett, ha itt a srácok levonultak volna, azonban még játszottak két számomra ismeretlen és kicsit jellegtelen (gondolom régi) dalt, ezek nem kellettek volna ide, de nem sírok, mert így is nagyon nagy élmény volt.
Mellesleg nagyon szép számmal jelentek meg az emberek, talán már kicsit túl sokan is voltunk a helyhez képest, de ez csak pozitívum, remélem egész évben tartjuk majd ezt a nézőátlagot, hehe. Köszönet az
Itai Itai-nak és a
Tukker-nek, hogy megszervezték az év eddigi legjobb koncertjét :D. Amelynek amúgy a csúszáson kívül egyetlen másik negatívuma volt, hogy ki kellett porszívoznom a szobámat a kibaszott konfettik miatt, amikkel még a boxerem is tele volt, de hát ez legyen a legnagyobb bajom.
Videók a koncertekről!
