2011. július 24., vasárnap

Beszámoló: Ghostpoet (UK) @ Gödör, Budapest

Még nem írtam beszámolót, ahol az élmény még ilyen friss és ropogós, úgyhogy ez most kuriózum, haha. Szóval... Mostanság kezdek elmélyedni egy kicsit a hip-hopban, így amikor múlt héten láttam ezt az eseményt hirdetve, gondoltam, ingyen simán megéri, bár akkor még nem sokat tudtam az előadóról, de igyekeztem az elmúlt napok során pótolni ezt a hiányosságot. Ghostpoet eredetileg ilyen belassúlós, minimális elektronikával játszadozó hip-hopot játszik, legalábbis albumon mindenképp. A koncert egyébként a meghirdetett 9 órakor el is kezdődött, a színpad előtti tér is megtelt. Hozott magával egy dobost és egy gitárost is, akik viszont teljesen átírták a forgatókönyvet, mert csak nyomokban hasonlított a zene az albumon hallhatókkal. Sokkal dinamikusabb és pörgősebb - partisabb - lett az egész, ami nyilván nem baj, mert élőben (főleg a Gödörben) ez jobban eladható, de azért örültem volna, ha azt a hangulatot kapom vissza, ami megfogott a Peanut Butter Blues & Melancholy Jam hallgatása közben. Volt olyan szám, amiben olyan érzésem volt, mintha Maps & Atlases-re rappelne rá a srác. Persze ez tényleg nem volt olyan vészes. Számomra így a produkció azt a fajta hipster zene benyomását keltette, ami tényleg jó. Játszották a fő slágereket, mint a Survive It, az Us Against Whatever (ez a személyes kedvencem) vagy a Finished I Ain't, de voltak számomra ismeretlen, feltehetőleg új számok is. Ghostpoet egyébként végig nagyon jófej volt, a számok közötti részeket kitöltendő közönségbuzdító beszólások egyáltalán nem hatottak erőltetettnek, látszott, hogy ők is élvezik, tehát teljesen szimpatikus volt a trió. Körülbelül 40 perc és 1 szám ráadás után el is köszöntek a közönségtől és átadták a terepet valami DJ-nek.
Összefoglalva, egészen élvezetes kis koncert volt, ami viszont sokkal-sokkal jobb is lehetett volna, ha a Gödörben nincs ilyen KIBASZOTT KURVA MELEG. Ez tényleg elviselhetetlen volt, a szett felénél majdnem elindultam haza, de szerencsére maradtam. Mondjuk így szerencse, hogy tényleg nem volt olyan hosszú. Továbbá persze király lett volna, ha más lett volna a helyszín, vagy legalábbis a közönség, de hát úgy néz ki, nekem ez állandó problémám marad. Persze lehet, hogy néhány sör ezt a problémát orvosolta volna, de most már mindegy, Ghostpoet megér egy hallgatást és kész.


2011. július 21., csütörtök

With Horses In Her Eyes / Histories

Egy újabb rövid életű zenekar, akik sajnos csak néhány számot hagytak ránk. Zenéjük magán hordozza az összes nélkülözhetetlen screamo elemet. Leginkább a Prologue EP-t záró akusztikus tétel révén ugrik fel általában a nevük, de az EP-n található másik 4 tétel is mind remek alkotás. Később nevet váltottak, pedig a szokásosan agyament (egy Love Like... Electrocution szám alapján választott) With Horses In Her Eyes név szerintem jobb, mint a kissé jellegtelen Histories, de biztos volt valami ok a csere mögött. Még felvettek 3 számot, zeneileg a korábbi EP vonalát folytatva, de 1 év fennállás után 2007-ben feloszlottak. Kár.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat:
Sailboats, Loma Prieta, I Wrote Haikus..., Beau Navire, Suis La Lune


2011. július 19., kedd

I Wrote Haikus About Cannabalism In Your Yearbook


Nekem mindig fura volt, hogy az alábbi kaliforniai bandát a legnagyobb nevek között szokták említeni. Ebben valószínűleg közrejátszott minden idők talán legelcseszettebb/furább/bugyutább zenekarneve, de még inkább az a szenvedély, ami áthatja zenéjüket. A frusztráltság és a káosz nem úgy jelenik meg a számokban, mint amihez hozzászokhattunk, hanem egy fajta rendszertelenség jellemzi a legjobban őket. Mindehhez még hozzáadódnak a - jelen esetben tényleg használhatjuk ezt a jelzőt - jó értelemben vett emós szövegek, természetesen kb sírva előadva. Inkább nem szaporítom a szót, hallgassátok meg. Ha már másért nem is, de azért mindenképp megérdemlik, mert olyan bandákat hagytak az utókorra, mint a Punch, a ...Who Calls So Loud és a Beau Navire.
Mindkét "albumot" érdemes leszedni, mert ugyan a Discography-n főleg a kultikus S/T számai találhatók, de kicsit átalakítva.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Neil Perry, I Hate Myself, The Kodan Armada, Suis La Lune

myspace

Self-Titled - 2006 (scene)
Discography - 2010 (scene)

2011. július 16., szombat

Polemarch


Szerencsére a jobbnál jobb (Nightwish, Korpiklaani, Ensiferum, inkább nem is folytatom) metal produkciók mellett Finnországban is találhatók olyan remek zenekarok is, mint az Enstand, az idén télen nálunk járt Lighthouse Project vagy épp a Polemarch. A Tampere-ből származó ötös zenéjükben ötvözi a dallamos hardcore és a klasszikus screamo elemeket, ennek eredményét pedig minden Touché Amoré kopizenekar megirigyelné. Eddig két EP-jük jelent meg, én a korábbit preferálom jobban, nemcsak azért mert hosszabb, hanem mert a zárótételben megszólaló delay-ezett fúvós gyönyörű. Mellesleg most készül az első nagylemez.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Caravels, Amber Daybreak, Hot Cross, Age Sixteen

myspace

La Fiesta De Disfraces - 2008 (scene)
A Static Future - 2009 (scene)

2011. július 14., csütörtök

Dolcim


...ezek után a társaság két felé oszlott, így megszületett a neocrust-szerűségben utazó Sanctions (róluk lusta vagyok külön is írni, nyomjatok a névre és szedjétek le a lemezeket, ha kíváncsiak vagytok) és jelen poszt tárgya, azaz a Dolcim. Ők pedig ott folytatták, ahol a CUTC abbahagyta, sőt, talán még energikusabban sikerült megidézniük a már említett hangulatot. Személyes kedvencem is a zenekar egyébként, a Guillotine Ride az utóbbi néhány év legjobb lemeze a műfajon belül. Élőben is sikerült őket elcsípnem tavaly, és ledöbbentem, hogy mindössze egy delay pedált használtak. Mondjuk korábban azon is meglepődtem, hogy csak 1 gitár van a bandában. A lemezt hallgatva többre gondoltam, persze nyilván több sávot vettek fel.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cease Upon The Capitol, Men As Trees, Loma Prieta, Battle Of Wölf 359, Caravels

myspace

I Am Casper (Demo) - 2008 (scene)
Guillotine Ride - 2009 (scene)
We Carry The Fire - 2010 (scene)
Split with Hammers - 2010 (scene)
4-way Split with Men As Trees, Le Pre Ou Je Suis Mort and Dying In Motion - 2010 (scene)

2011. július 13., szerda

Cease Upon The Capitol


A Nashville-ből származó trió a már jól bejáratott úton kezdte pályafutását az előző évtized közepén, ez a "szokásos" kaotikus, de dallamokban is bővelkedő amcsi screamo-t jelenti. Aztán a vége felé rátaláltak a delay pedálra. Szerencsére nem kell azonban 7-8 perces epikus felvezetőkre gondolni, sőt a számok csak rövidebbek és még velősebbek lettek, ráadásul a második Self-Titled (szokás szerint természetesen a legjobb kiadványból nincs meg a scene rip) lemezükön képesek voltak olyan atmoszférát teremteni, amiről a legtöbb post-rock banda csak álmodni mer. Sajnos pont a csúcson fejezték be, de...

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Dolcim, Funeral Diner, June Paik, Men As Trees, Raein


2011. július 11., hétfő

Beszámoló: 2 nap a Punch-csal

Már több, mint egy fél éve írtam beszámolót, pedig már csak azóta is, mióta "újraéledt" a blog jobbnál jobb koncertekről maradt el mese. Kimaradt az isteni, de nagyon rövid Beau Navire koncert méltatása vagy épp a "közönség" által számomra elcseszett Raein elmarasztalása, a jobbnál jobb színtérbulikról már nem is beszélve. De beszámolni a Punch-csal töltött két napról nem vagyok hajlandó megfeledkezni, még ha 1 hét elteltével nem is olyan friss az élmény.

2011. 07. 05. Budapest, Szabad Az Á

Tehát múlt hét kedden Dömével közösen szerveztük le a San Fransisco-i ötöst. Még itt az elején emlékezzünk meg még egyszer arról, hogy eredetileg a "testvérbanda" Loma Prieta-val közösen jöttek volna, de a mindkét bandában tevénykedő dobos egyetemi záróvizsgái miatt ők csak néhány fellépés tudtak végül vállalni. Jó magyar szokás szerint - najó ez az általánosítás túlzás - nem sikerült a hirdetett időpontban elkezdeni a koncertet, de végül minden és mindenki megérkezett, és fél 9-kor a Boz Cordolla nyitotta az nyár általam legjobban várt estéjét. A frappáns névvel rendelkező banda Human Error, Another Way, Wasted Struggle, Harvester, stb. tagokból áll, így habár zeneileg eléggé messze állok a brigádtól, de nem véletlen a nagyon jól összerakott grindmészárlás, amire itt-ott heavy metal-os énektémákkal segítenek rá. Múltkor Győrben jobban oda tudtam figyelni és ezáltal jobban is élveztem a produkciót, ami főleg a frontember érdeme, aki szerintem úgy képes vicces lenni, hogy nem lesz nevetség tárgya. Legalábbis nekem nagyon bejön ez a marhulás, amivel feldobja a koncertet. Valószínűleg, ha teljes, metálos komorság adnák elő a számok, nem lennék képes végig odafigyelni, de szerintem ez így volt király és kész. Mindez részemről inkább a győri koncertre igaz, mert legutóbb csak hátulról füleltem, de emlékeim szerint hasonlóan ugyanaz játszódott le, mint két héttel korábban.

Utánuk a PFA következett, sajnos rajtuk sem voltam benn túl sokat, de amennyit láttam az a szokásos királyság volt.

Harmadiknak mi játszottunk a Wolf Shaped Clouds-zal. Belülről korrektnek tűnt, talán túl hosszú volt, de most egyszer csak megengedhettük magunknak a "maratoni" szettet. A színpadról jut eszembe, hogy ugyan a diszkófényéket sikerült lekapcsoltatni, de még így is nagyon meleg volt a teremben, talán csak ez volt az egész este negatívuma.

A Dance Or Die is a tőlük megszokott színvonalat hozta, bár sajnos itt sem tudtam végig benn maradni, hogy stílusosan fejezzem ki magam, az járt végig a fejemben, hogy "Levegőt! Levegőt!", haha.

Végül aztán színpadra lépett a Punch. Szerencsére egyből ment rá a mozgás, féltem, hogy túlságosan is "karbatett kezes" buli lesz, nem lett az. A srácok egy kifejezetten gyors setlist-tel készültek, körülbelül hasonló arányban szólaltak meg dalok minden kiadványról. Elől, ahol mi mindent a gitárcuccokból hallottunk nagyon kemény szólalt meg az egész. Ahogy hallottam, hátrébb a hangfalakból már nem ugyanazt
hallhatták a többiek, a buli után a hangosító meg is jegyezte Dan-nek, az egyik gitárosnak, hogy ő volt az eddigi leghangosabb gitáros, akivel dolga volt, és hogy 20 dB-lel lejjebb kellett vegye az ő gitárját... A koncert előtt pont a hangosítókról panaszkodtak, sajnos itt sem sikerült olyan zajosnak és hangosnak lenniük, amennyire szerettek volna, de szerintem itt még konszolidáltabb volt a helyzet, mint a korábbi állomásokon, már persze azok alapján, amiket meséltek. A magyar közönség megtapasztalhatta azt is, hogy milyen kegyetlen hangja van Meghan-nak. A dobok mögött egyébként az ő testvére ült, aki többek közt az ON!-ban, a Ceremony-ban és a Devotion-ben is dobolt/dobol. A visszatapsolás után pedig még egy saját számmal és a Minor Threat Seeing Red-jével tértek vissza és fejezték be ezt a szerintem nagyon jól sikerült pesti bulit.

A koncert után még kilátogattunk a Hősök terére, ahol a Városligeti tóra elhelyezett konstellációk és a Vajdahunyad vára megcsodálása mellett megtudtuk, hogy a másik gitáros, Keith vámpírmániás és mindent tud Dracula-ról és Bathory-ról, továbbá szembesítenünk kellett Dan-t, hogy nem lehet 100%-ig biztos a magyar tudásában, hiszen a szinte tökéletes kiejtéssel elmondott "hello, mi van magyar picsák?" az ő szótárában a "hello, what's up friend?"-et jelentette, volt is nagy nevetés, amikor megtudták a valódi jelentést.

Másnap az előttük álló rövid útnak hála újra kimehettünk a városba, még ha nem is úgy sikerült ahogy terveztük, mert amíg a társaság egyik felével körbejártuk a Parlamentet, addig a többiek szervízbe vitték a turnébuszt. Mint kiderült, szerencsére nem volt semmi baja a járgánynak, így a várban már újra együtt volt a teljes csapat. 1 óra alatt letudtuk a kötelező látnivalókat, a teljes tagság kihasználta a lehetőséget, hogy új Facebook profilképet lőjön. Fél 5 körül aztán el is indultunk Szegedre, a közel 2 órás utat pedig a sofőrlány kivételével mindenki alvásra használta.

2011. 07. 06. Szeged, Garaboncziás

Az előző nappal ellentétben itt sikerült betartani a kb. 9 órás kezdést, így mi nyitottunk a néhány érdeklődőnek egy rövidítettebb dalcsokorral. Szerintem körülbelül ugyanazt nyújtottuk, mint Pesten, de persze ezt csak belülről tudom mondani. Illetve annyiban jobb volt a helyzet, hogy itt sokkal jobban szólt a kölcsönkapott gitárcucc, mint a sajátom, ezért ezúton is köszönet.

Utánunk a helyi Kemény Henrik következett, akik noha állításuk szerint nem voltak toppon, engem mindenképp meggyőztek. Remélem minél hamarabb lesz valami hanganyag, mert ezt mindenkinek hallania kell, hiányzott már egy ilyen dallamosabb, de mégis tökös zenekar itthonról. Tudom, hogy főleg a Hot Snakes-t emlegetik a bandával kapcsolatban - nem hiába a feldolgozás is -, de nekem inkább a Haram jutott eszembe róluk, ami meg ugyebár csak jót jelent.

Aztán újra DoD állt a színpad elé, ők is egy az előző naphoz képest rövidebb szettel készültek. Sajnos a hangzás nem volt a legjobb, a gitárok kicsit halkak voltak, de ettől függetlenül hozták a kötelezőt. Egyébként szerencsére megérkeztek közben az emberek, és már a KH alatt is egész szép számú emberből állt a bandák előtt félkörben a közönség.

Itt nem volt hangosító, aminek az lett az eredménye, hogy a Punch olyan kikúrt hangos tudott lenni, amilyen szeretett volna, bár sajnos ez az ének hallhatóságának rovására ment, de azt meg oda tudtuk képzelni szerencsére. Ahogy belekezdtek a Stay Afloat-ba szerintem mindenki azt hitte, hogy ez valami beállás, de nem ez már a megváltozott szett része volt. Kérdeztem is tőlük viccesen, hogy minden este más számokkal és sorrenddel készülnek, és valóban, van egy csomó variáció és a koncert előtt kvázi húznak egyet. Ennek így utólag nagyon örülök, mert sokkal több szám volt a Push, Pull-ról és a Self-Titled-ről is a jobb számok voltak, így többek közt felcsendült a személyes kedvenc Let Me Forget, a sláger Not So Posi After All, illetve ráadásként Fefinek kérhettem a Positively God Free-t is. Ahogy említettem, a hangzás nagyon bika volt, a számok is királyabbak voltak, így talán még azt is mondanám, hogy egy hajszálnyival, de jobb volt a szegedi produkció.

A koncertek után pedig bömbölt az All Shall Perish, a Pantera, a Madball a zenegépből, közben pedig jól szarrá vertek minket csocsóban Punch-ék... A Loma/Beau Navire gitáros Sean-nal pedig nem sikerült megkóstoltatni a punksört, de igaza is van, hehe. A szállásunk ugyanaz volt, így a búcsúzkodás reggelre tolódott a közös görögdinnyézés és személyes kontaktcserék utánra.
Összefoglalva, én nagyon örültem ennek a két napnak, és ahogy rajtuk láttam ők is. Remélem, hogy minél hamarabb visszatérnek felénk, és remélhetőleg most nem hagyják otthon a Loma-t.



ui: Egyébként szegények 3 különböző határátkelőhelyen sem tudtak átjutni Horvátországba, így másnap Szlovéniában day-offoztak.

Videók a pesti koncertről
Képek Pestről/városnézésről/Szegedről
Képek a pesti koncertről

2011. július 3., vasárnap

Gods And Queens


A philadelphiai trió (vagyis valójában duó, akikhez mindig csatlakozik egy besegítő dobos) főbb hatásai között említi a Lungfish, az Unwound, a Hoover, az Angels Of Light és a Guided By Voices munkásságát. Ezeket olvasva pedig nem is meglepő ez a Dischord-os post-hardcore, zajosabb post-punk és garázs-feelinget idéző keverék. Ráadásul, ahogy haladnak az évek a rendszeresen Untitled címre keresztelt korongok is egyre egységesebbek és érdekesebbek. A még idén megjelenő két újabb kiadvány reméljük, tartani fogja ezt a tendenciát.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Young Widows, Haram, Malady, These Arms Are Snakes, Burning Love

blog

Untitled I - 2008 (scene)
Untitled II - 2010 (scene)
Untitled III - 2011 (scene)