Downfall Of Gaia

A német Downfall Of Gaia egyike azon bandáknak, akik a néhány évvel ezelőtt felvirágzó neocrust hullámot képesek voltak meglovagolni, és azóta is egyre érdekesebben prezentálni ezt a sötét masszát. Ráadásul ahogy telnek az évek egyre jobban építik be a különböző post-rock/metal, screamo, sludge elemeket, a legutolsó spliten pedig még post-black-es darák is hallhatók. Véleményem szerint a műfajt az elmúlt x évben már szinte teljesen kimerítették a zenekarok, de a DOG egyike azon bandáknak, akiket még mindig izgalommal végig lehet hallgatni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Fall Of Efrafa, Vestiges, Alpinist, Ekkaia, Amenra

facebook

Salvation In Darkness: Tour CD - 2009 (scene)
Split with Kazan - 2009 (scene)
Epos - 2010 (scene)
Split with In The Hearts Of Emperors - 2011 (scene)

Alaskan

Neve alapján talán meglepetés, hogy a trió Ottawa-ból, azaz Kanadából származik. A hó és a hideg pedig nemcsak az utakat fagasztotta be, hanem a srácok szívét is, hiszen a poszt-metalban utazó banda számai hűvös, sötét és kegyetlen atmoszférát képesek teremteni még itt a rohadt meleg szobámban is. A műfajnak kevésbé a kisérletezős, inkább az egyszerűbb, de keményebb vonalát képviselik. A 2010-es lemez egyébként a mindenki kedvenc helyszínelőjét (David Caruso) felvonultató Session 9 című horror-ból tartalmaz betéteket, ezzel is borzolva idegeinket, és a lemezcím pedig egyenesen a film zárómondatából származik: "I live in the weak and the wounded, Doc."

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cult Of Luna, Neurosis, Vestiges, Radare, Amenra

bandcamp

Self-Titled - 2009
The Weak And The Wounded - 2010
Adversity; Woe - 2011

Aussitot Mort

A 2005-ben alakult caen-i bagázs a már jól bejáratott, mélabús francia emo útvonalon elindulva kezdte pályafutását, azonban mégis csak figyelemre méltó, hogy az első kiadványok a mára legendássá vált Level-Plane Records gondozásában jelentek meg. Viszont a 2008-as Montuega már a banda egy másik arcát mutatta. Lassítottak a tempón, az ének is már csak néhány számban van jelen (és ezek többsége is dallamos, valódi ének), és előtérbe kerültek a már korábban is megcsillantott post-metal témák. Hogy őszinte legyek, 2 éve még nagyon nem tetszett a banda stílusváltása, de most, hogy újra elővettem a virtuális lemezeket, nagyon is örülök ennek az új hangzásnak. Kiváncsi vagyok, hogy az új lemezen mivel rukkolnak elő a srácok, csak hát erre még az artwork hiányában kicsit várnunk kell, mint ahogy azt a Moment Of Collapse decemberi hírlevelében olvashatjuk.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Time To Burn, General Lee, Le Pre Ou Je Suis Mort, Daitro, Gantz

myspace

Demo - 2005 (scene)
Split with Balboa - 2006 (scene)
6 Songs - 2007 (scene)
Montuega - 2008 (scene)

Sofy Major

Francia zajbrigád, akik a minőségi francia emo/screamo színtérről gyökeredznek. Eredetileg valami ehhez hasonló zenét is kezdtek el játszani, de aztán inkább a súlyos és zajos post-hardcore/post-metal riffek kerültek előtérbe. Mindenképp érdemes csekkolni azoknak, akik szeretik a kísérletezős, súlyos muzsikákat.


Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Brume Retina, Time To Burn, Hiro, Celeste, I Pilot Daemon

myspace

Self-Titled - 2007 (scene)
Split with Her Breath On Glass - 2007 (scene)
Split with One Second Riot - 2007 (scene)
Maxi - 2009 (scene)
5 Years Of Freak - 2009 (scene)
Permission To Engage - 2010 (scene)

Radare

Az év elején feloszlott német káoszcore Actress hamvaiból született ez a zseniális zenekar. Nem igazán élem a post-metal-t, de azért ki merem jelenteni, hogy baromi egyedi ez a zenekar, hiszen a már a Neurosis óta megszokott témákat sötét hangulatú jazzbetétekkel egészítik ki, amelyekhez a basszusgitáros a számok közben harsonára vált. Továbbá, hogy egy pillanatnyi jókedvhez se jussunk hallgatás közben, az egészet átjárja a kegyetlen végzet... Azaz a srácok a doom fanoknak is "örömet" fognak szerezni. Egy turnépromóban úgy definiálják a zenéjüket, hogy a Neurosis, az Earth és a Bohren & Der Club Of Gore szimbiózisa. És milyen igaz.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Neurosis, Earth, Bohren & Der Club Of Gore, Omega Massif, Year Of No Light

myspace

Demo - 2009 (scene)
Infinite Regress - 2010 (scene)

Fall Of Efrafa

A Fall of Efrafa nevének hallatán az igazi krasztik valószinűleg fogcsikorgatva megborzonganak, de mivel az oldal olvasóközönsége majdhogynem a szerkesztőkkel egyezik meg, kétlem, hogy sok raszta tarajos fordit emiatt hátat a képernyőnek. Ennek ellenére műfajának mondhatni legismertebb zenekara a brightoni csapat, ha az alapoktól el is kanyarodva érték el ezt a neocrust-nak nevezett valamit, ami náluk tulajdonképpen egy átmenetnek tekinthető a post-metal, a screamo, a crust, a post-rock és a sludge között. A szövegekre és azok megértetésére különösen nagy hangsúlyt fektetnek, a négy konceptalbum bookletjében (legalábbis az Owsla-éban biztosan) négy nyelvre leforditva olvashatjuk a brit iró, Richard Adams Watership Down cimű műve által ihletett sorokat, a zenekar vegan és ateista világszemléletének tükrében. (Most ennek a mondatnak volt egyáltalán értelme? Atyaég, mit művelek.)
Ez az epikus hosszúságú post-krászt orgiákkal operáló csapat a sorlemezek kiadása után fel is oszlott, ezzel hitelesitve és lezárva ezt a most már teljes egészében, egységként áttekinthető életművet.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Down to Agony, Cult of Luna, Downfall of Gaia, Ictus, Ekkaia.

myspace

Elil - 2007
Owsla - 2007
Tharn - 2008
Inle - 2009
Split with Down to Agony - 2007
The Road DVD - 2010

(minden scene)