Anomie

Ha már a visszatéréseknél tartunk, gondolom időszerű megfogadnom, hogy ezentúl én is fogok rendszeresen ide posztokat írni, ahogy eddig még nem igazán tettem. Azt hiszem Geri már felvázolta a kortárs francia emo-színteret (sajnos nem :D - geri), vagy legalább annak krémjét a posztjaiban, úgyhogy gondoltam majd én megmutatom a Daitro és az Amanda Woodward bájos nagynénikéjét, az Anomie-t. Na jó, talán ez így egy kicsit túlzás, de a hatások nyilvánvalóan érződnek, az utódok tipikus vonásai pedig már az 1994-ben alakult zenekarnál is megjelennek, amit csak még izgalmasabbá tesz a női énekes jelenléte. Ez a félig beszélő, félig kiabáló ének amúgy is a kedvencem az ilyen zenében, úgyhogy ez már csak hab a tortán a feszes tempók és a "franciás" riffek mellett. A lényeg, hogy ha egy seggfej zenekritikus okostojás lennék, azt mondanám "kultikus" zenekarról beszélünk, de szerencsére nem vagyok, így csak azt mondom, hogy az Anomie klasszabb, mint amennyire ismert, és bár a három éves fennállásuk a kilencvenes évek kellős közepén volt, simán megérdemelték volna a nagyobb figyelmet. Küldjétek!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daitro, Jasemine, Sed Non Satiata, Amanda Woodward, Belle Epoque

Discography (scene)
Split with Peu Etre - 1995 (scene)

Birds In Row

Szintén a napokban bukkantam az alábbia francia csodára, akikről a kiadójuk (ami egyébként kifejezetten érdekes bandákkal foglalkozik, szerintem lesz még poszt tőlük) azt a promószöveget költötte, hogy nem elég hardcore, hogy a Modern Life Is War utódbandák közé soroljuk, viszont annyira nem is sludge/crust, hogy ebben a scene-ben megállja a helyét, így a kettő egyvelegéből kapunk valami nagyon király furcsaságot. Én a magam részéről csak rásütnék egy post-hardcore jelzőt (ebből baj sosem lehet), és osztom, hogy király. Merthogy tele van dallammal, energiával, dühvel és azért tényleg érezni azt az elszállós hozzáállást, ami gyökerezhet a sludge-ban. Emellett nekem néhol olyan érzésem van, mintha az érzelmek helyett a technikát előrébb helyező Touché Amoré-t hallgatnék, de a lényeg, hogy töltsétek.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Meleeh, Defeater, More Than Life, Caravels

website | bandcamp

Rise Of The Phoenix - 2009 (scene)

Cottbus - 2011 (scene)

Aussitot Mort

A 2005-ben alakult caen-i bagázs a már jól bejáratott, mélabús francia emo útvonalon elindulva kezdte pályafutását, azonban mégis csak figyelemre méltó, hogy az első kiadványok a mára legendássá vált Level-Plane Records gondozásában jelentek meg. Viszont a 2008-as Montuega már a banda egy másik arcát mutatta. Lassítottak a tempón, az ének is már csak néhány számban van jelen (és ezek többsége is dallamos, valódi ének), és előtérbe kerültek a már korábban is megcsillantott post-metal témák. Hogy őszinte legyek, 2 éve még nagyon nem tetszett a banda stílusváltása, de most, hogy újra elővettem a virtuális lemezeket, nagyon is örülök ennek az új hangzásnak. Kiváncsi vagyok, hogy az új lemezen mivel rukkolnak elő a srácok, csak hát erre még az artwork hiányában kicsit várnunk kell, mint ahogy azt a Moment Of Collapse decemberi hírlevelében olvashatjuk.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Time To Burn, General Lee, Le Pre Ou Je Suis Mort, Daitro, Gantz

myspace

Demo - 2005 (scene)
Split with Balboa - 2006 (scene)
6 Songs - 2007 (scene)
Montuega - 2008 (scene)

Sugartown Cabaret

A cuki srácok Franciaországból származnak, így már meg sem lepődünk, hogy a jól bevált francia emo/screamo-t művelik á la Daitro, Sed Non Satiata, Aussitot Mort. Úgyhogy vannak itt post-rockos elszállós részek is a dallamözön mellett, azonban mégis könnyebben emészthetőbb formában és (talán sajnos) egyszerűbben játsszák ezt a fajta muzsikát, mint a már említett hontársak. Az énekes hangja pedig nem fog megríkatni minket, de ez a már bejáratott félig üvöltés-félig beszéd nagyon is illik a SC zenéjéhez.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Aussitot Mort, Daitro, Mihai Edrisch, Sed Non Satiata, Amanda Woodward

myspace

Split with L'Homme Puma - 2007 (scene)
The First Time I Lost The Road Map - 2007 (scene)
Split with Adorno - 2010 (scene)
Beyond Foams - 2010

Sofy Major

Francia zajbrigád, akik a minőségi francia emo/screamo színtérről gyökeredznek. Eredetileg valami ehhez hasonló zenét is kezdtek el játszani, de aztán inkább a súlyos és zajos post-hardcore/post-metal riffek kerültek előtérbe. Mindenképp érdemes csekkolni azoknak, akik szeretik a kísérletezős, súlyos muzsikákat.


Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Brume Retina, Time To Burn, Hiro, Celeste, I Pilot Daemon

myspace

Self-Titled - 2007 (scene)
Split with Her Breath On Glass - 2007 (scene)
Split with One Second Riot - 2007 (scene)
Maxi - 2009 (scene)
5 Years Of Freak - 2009 (scene)
Permission To Engage - 2010 (scene)

Sed Non Satiata

A Sed Non Satiata több, mint 5 éve halad a már több francia banda által (pl. Gantz, Daitro, stb.) kitaposott, rájuk jellemző emo/post-rock ösvényen. Még hozzá azt kell, hogy mondjam, hogy egyre ügyesebben, hiszen a korábbi anyagaikat - amellett, hogy remek hallgatnivalók - nyugodt szívvel hívhatjuk Daitro-kópiáknak, de az idei új lemezzel a banda felért eddigi pályafutása csúcsára. Az év eddigi egyik legjobb albumát sikerült összehozniuk, aminek szerintem talán legnagyobb erőssége a dallamos ének, amelyet ugyan már korábban is bevetettek, de mégis most, hogy több hangsúlyt fektettek rá, lett igazán a zenekar jellemzője.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daitro, Gantz, Envy, Le Pre Ou Je Suis Mort, Aussitot Mort

Split with Aghast - 2005 (scene)

Le Ciel De Notre Enfance - 2005 (scene)

Split with Daitro - 2008 (scene)

Self-Titled - 2010 (scene)

Celeste

Ez a bájos női név (jelentése: mennyei) egy sötét és atmoszférikus francia black metal együttest takar, akik a stílust a misztikus, természetimádó vonal helyett a hardcore felől közelítik meg. Ez a tagok zenei múltját figyelembe véve azért nem meglepő, két tag a Mihai Edrisch feloszlása után csatlakozott a bandához. Ha kiváncsi vagy, milyen amikor néhány 70 kilós, csőnacis srác rémít meg a fülhallgató keresztül, mindenképp hallgass bele az albumokba. Ennél már csak élőben félelmetesebbek, akik ott voltak május 20-án a Pogo Loco-ban saját szemükkel láthatták, milyen show-t csinálnak minden egyes koncerten, amelyhez fő fegyvereik a bányászlámpák, a stroboszkóp és a füstgép.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Amenra, Time To Burn, Mihai Edrisch, Year Of No Light, Tephra

myspace

Pessimiste(s) - 2006 (scene)
Nihiliste(s) - 2008 (scene)
Misanthrope(s) - 2009 (scene)
Morte(s) Nee(s) - 2010 (scene)

12XU

Az igazán tr00-knak a 12XU-t olvasván egyből a Wire szám és a Minor Threat feldolgozás jut az eszükbe, de akik figyelemmel követik az európai színteret tudhatják, hogy a 12XU két Daitro és egy Baron Noir tagokból álló francia banda. Zenéjük egyaránt merít a 80'-as, 90'-es évek emo-jából és napjaink dallamos hardcore/screamo-jából. Pörgős, érzelmes és megint csak dallamos punk.

Azoknak akik szeretik az alábbiakat: Ciudad Del Cabo, What Price, Wonderland?, The Pine, Daitro, Hüsker Du

myspace helyett a blogjuk

8 Song Demo Tape - 2009 (házi rip)
Split with Old Growth - 2009 (scene)
Single Serie Part 1 - 2009 (scene)
Single Serie Part 2 - 2009 (scene)
Single Serie Part 3 - 2010 (scene)
Single Serie Part 4 - 2010 (scene)