Beszámoló: Isaïah (BEL), Geraniüm (FR) @ Szabad Az Á, Budapest

Tegnap a bekecsi búcsúból visszaérve siettem a Szabad Az Á-ba, azonban a nyitó és visszatérő Think Again-nek így is csak az utolsó két számára értem be. Ezek alapján csak annyit tudtam levonni, hogy jobban tetszett élőben, mint lemezen, de azért még mindig nem az én zeném.

Most direkt ügyeltünk fenn arra, hogy hiába nem hallani semmit, mégse késsük le a Rosa Parks-ot. Az egyébként sajnos csekély létszámú közönség centrumában állva szinte tökéletesen szóltak a győri srácok, a tiszták mindenesetre tényleg nagyon jól be voltak lőve, viszont a váltásoknál a torzított részek kicsit erőtlennek tűntek. Egyébként jó volt látni, hogy a tegnapi hangosító srác tényleg a munkáját végezte, látszott rajta, hogy nem szarja le a dolgot és rak Darth Vader-effektet az énekre unalmában, mint ahogy már volt rá példa. Az Only The Lights volt szerintem megint a szett csúcsa, persze a többi EP-s szám is nagyon jó volt, most már kíváncsi leszek az új számokra. Ezzel kapcsolatban pedig olvassátok a zenekar blogját, ahol a jövőbeli kiadványok mellett az őszi naptárukat is, mert annyi koncertjük lesz, hogy kb. "hivatásos zenész" módba fognak kapcsolni a srácok.

Utánuk a francia Geraniüm következett. Csak kicsit hallgattam bele a koncert előtt a zenéjükbe, de azt leszűrtem, hogy ez az a fajta neocrust lesz, amit nem unok meg 1 szám után. És ez így is lett, magam is meglepődtem, hogy milyen lelkesen bólogatok. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy nem a d-beat-es részek voltak többségben, vagy legalábbis egyensúlyban voltak a belassulósabb részekkel. Egyébként tele volt az egész tipikus francia riffekkel, 3 ének volt, így nem vált monotonná a mély crust-hörgés, néhol pedig kifejezetten szkrímós volt az összhatás. Azért a szett 3/4-énél már nem igazán bírtam a meleget, amit a fények ontottak magukból. Mellesleg szerintem a Szabad Az Á egyetlen (na jó nem, de az egyetlen igazán zavaró) gyengesége a fény, ami szerintem sokszor megöli a hangulatot, főleg az elszállósabb zenekaroknál.

Végül a belga Isaïah rendezkedett be a színpad elé a dobos kivételével. Nem volt basszer, viszont két gitár volt, örülök, hogy legalább ennyire sikerült összeszedniük a felállást azok után, hogy mint már említettem, tavaly majdnem feloszlottak a taghiány miatt. Amíg a franciáknál kicsit gyengébben szólalt meg a produkció, ez most kifejezetten hangos volt, aminek nagyon örültem, mert a lemezeikből készült rip-ek viszont kifejezett halkak és rossz minőségűek, ezáltal nem is jön át annyira a zene. Tegnap pedig mindent lehetett hallani és érteni szerencsére. Egyébként teljesen evidens screamo-t játszottak, oktávozós káosz részek és reverb-delay pedálokkal segített post-rockos dallamok váltakoztak, sokszor mikrofon nélkül énekléssel, ami szerintem sokat dob ilyenkor. Élőben megértettem, hogy miért June Paik-rajongóknak ajánlják zenéjüket, néhol tényleg túl német volt. De ez nem jelenti azt, hogy rossz lett volna, sőt, nagyon is élveztem az előadásukat, szerencsére nem is játszottak túl sokat, vasárnap estére tökéletes volt. Kár, hogy ilyen kevesen voltak.

Köszi a buliért az Itai Itai-nak, akitől vegyetek lemezeket!

Videók a koncertekről itt!

Beszámoló: Gifts From Enola (USA) @ Szabad Az Á, Budapest

Már nem épp a legfrissebbek az emlékek a múlt heti Szabad Az Á-s mókáról, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Szóval szerdán a Chromechoes egy újabb remek zenekart hozott el, még pedig a Gifts From Enola-t. 8-ra volt kiírva a kezdés, ráadásul szerettem volna szórólapozni is, úgyhogy már fél 8-kor ott voltam. 8 körül még csak épp, hogy szállingóztak az emberek a koncertterembe, így meg is untam az egy helyben álldogálást, és kimentem... Hiba volt, ugyanis mire a fél 9-es Rosa Parks kezdésre visszamentem, már majdnem tele volt a terem, nekem meg a mappámban volt egy csomó szórólap. Nah mindegy, ez az én problémám, valószínűleg úgysem emiatt lesznek kevesen az októberi I Not Dance-en.

Tehát a Rosa Parks kezdte az estét, és nagyon király volt. Ugyan még csak harmadszor láttam őket, de mindig jobbak és jobbak. Ráadásul az új számok matekos betétei is nagyon megfogtak. Novemberben vonulnak stúdióba a srácok, hogy felvegyék ezeket az új szerzeményeket, remélhetőleg minél hamarabb a lejátszóinkba is bekerülhetnek ilyen-olyan formátumokban. Volt egy szám, amiben ének is volt - természetesen mikrofon nélkül -, no ott nem tudtam eldönteni, hogy csak én képzeltem-e oda az éneket, vagy valóban volt, mint utólag kiderült volt. :) Arra a számra meg még inkább kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz felvételen.

Következett a Marionette ID, akik április óta először játszottak Pesten, ráadásul itt mutatkozott be a zenekar új basszusgitárosa, akit a nyáron feloszlott nyíregyházai Rushworms-ből ismerhettek. Ekkora már annyira tele lett a hely, hogy a koncertterembe alig tudtam visszamenni, sajnos meg is kellett állnom hátul. Innen pedig borzalmasan erőtlenül szólt az egész, nem tudtam, hogy miért nem lehet rendesen belőni egy ilyen zenekart a hangosítónak. Olyan érzésem volt, mintha egy No Thanx CD-t hallgatnék élőben: dob és ének hallatszódik, a basszus is, a gitárokból meg pont annyi, hogy ki tudod találni, mi lehet... Az elöl állók viszont azt mondták, hogy ott fasza volt, hát akkor viszont a terem akusztikája szar. Mindenesetre voltam már sokkal jobb Marionette koncerten is, de majd legközelebb biztosan előre állok.

Végül a virginiai Gifts From Enola foglalta el a színpadot. Igazából a koncert előtti napokban csak épp-épp belehallgattam az albumokba, így mondjuk tudtam, hogy szerencsére nem a már agyoncsépelt epikus post-rockban utaznak a srácok, de mélyebb ismertséget nem kötöttem a zenekar dalaival kapcsolatban. Fasza is volt, igazából nem tudom, hogy mit írjak részletesebben. Voltak király zajolós, matekos és dallamos témák is, a néhol fel-felbukkanó, Men As Trees-t idéző énekek is sokat dobtak a produkción. Így a hét közepére nagyon jól esett ez az este, mondjuk a végére eléggé elfáradtam, és már a ráadást is túlzásnak tartottam. Szerencsére még egyszer már nem sikerült visszacsalogatni őket a színpadra. Bár tény, hogy az igazi fanok megérdemeltek volna még egy számot, mert a bandának is nagyon tetszett, hogy ennyien gyűltek össze így szerda este - amikor a középső gitáros szerint Amerikában 2-en vannak egy ilyen koncerten -, nem győzték fotózni a színpadról az embereket.