I Had Plans

Úgy látszik, a portugál underground az anyatejjel együtt szívta magába az At The Drive-In diszkográfiát. Az Adorno tago(ka)t is magába foglaló I Had Plans még 2008-ban jelentkezett első felvételével, amin a komplexitás és a lendület volt az elsődleges jellemző, természetesen a már kötelező mesemondós énekkel. Az 5 számos demo-n egyetlen unalmas pillanat sem volt, éppen ezért nem csoda, hogy nagy várakozás előzte meg az idén már végre megjelent nagylemezt, amely a The Perception of Beauty Is a Moral Test címet kapta. Ezen a srácok már kicsit visszavettek a tempóból, a statikusabb dalokban a komplexitás helyett a progresszivitás lépett előre. A már említett ATD-I, természetesen Adorno és The Fall Of Troy rajongóknak kötelező!

Azoknak, akik szeretk az alábbiakat: At The Drive-In, Adorno, The Fall Of Troy, Kidcrash, Hot Cross

facebook

Demo - 2008 (scene)
The Perception Of Beauty Is A Moral Test - 2011 (scene)

Gods And Queens

A philadelphiai trió (vagyis valójában duó, akikhez mindig csatlakozik egy besegítő dobos) főbb hatásai között említi a Lungfish, az Unwound, a Hoover, az Angels Of Light és a Guided By Voices munkásságát. Ezeket olvasva pedig nem is meglepő ez a Dischord-os post-hardcore, zajosabb post-punk és garázs-feelinget idéző keverék. Ráadásul, ahogy haladnak az évek a rendszeresen Untitled címre keresztelt korongok is egyre egységesebbek és érdekesebbek. A még idén megjelenő két újabb kiadvány reméljük, tartani fogja ezt a tendenciát.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Young Widows, Haram, Malady, These Arms Are Snakes, Burning Love

blog

Untitled I - 2008 (scene)
Untitled II - 2010 (scene)
Untitled III - 2011 (scene)

Carrion Spring

Amikor mindenki egy műfaj haláláról (jelen esetben a screamo) beszél, akkor igazán jó érzés ilyen kiváló új zenekarokra bukkani. Az igaz, hogy a virágkort nem lehet visszaidézni, véleményem szerint nem is kell, viszont az igen is fontos és örülni kell neki, hogy vannak, akik követik a hagyományokat, és akik által olyanok is rátalálhatnak egy műfajra, akik anno nem voltak vagy - még inkább - nem lehettek ott.

Zeneileg pedig még jót is tett szerintem a változás és "hanyatlás" a műfajjal. Így visszatérésképp ezért is választottam az alábbi portlandi brigádot. A hometown-t olvasva nem is csodálkozhatunk, hogy az egyik fő hatást a 2000-es évek óta talán a legfontosabb matekos screamo/post-hardcore Kidcrash jelenti a srácoknak, ami valóban érződik is a zenéjükön, de szerencsére a Kidcrash-re jellemző tökéletes szerkesztettség helyett felszabadultabb és ezáltal elsöprőbb dalokat kapunk, tele dallamokkal. Az idén télen megjelent debütöt hallgatva még könnyedén beugorhat a Caravels neve, vagy akár a Dark Mountain-es Loma Prieta. Eddig az év egyik legjobb bemutatkozása!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Kidcrash, Caravels, Amber Daybreak, Loma Prieta, We Were Skeletons

bandcamp

4 Songs - 2010
4-way Split with Te Lloraria Un Puto Rio, Carrion Spring and The Discord Of A Forgotten Sketch - 2010 (scene)
A Short History Of Decay - 2011

Malady

Lassan tényleg végzek az utódzenekarokkal, és akkor már tényleg kénytelen leszek Virginia legendás zenekarairól írni. De most még itt a Malady, akik kronológiailag az első banda voltak a már múltkor említett sorban a pg.99-City Of Caterpillar feloszlása után. A zenére meg mi mást mondhatnék, hogy szokásukhoz híven iszonyat király, a srácok grunge imádata talán itt jelenik meg legeredményesebben, emellett az indie és punk hatások segítségével valami szenzációs, besorolhatatlan egyveleget hoztak létre. Chris Taylor hangja pedig zseniálisan passzol a zenéhez. Nagy kár, hogy csak ezt az egy albumot hozták össze, de a vájtfülűek egyes gitártémákból simán kihallhatják, hogy miből is lett a már szintén bemutatott Verse En Coma.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Haram, Verse En Coma, A Day In Black And White, This Machine Kills, Life At These Speeds

myspace

Self-Titled - 2004 (scene)

Serena Joy

Egy újabb ma már nem aktív, mindössze 4 számot megjelentető csoda... Pedig ez a banda sokkal többre lett volna hivatott, az EP az első pillanattól az utolsóig katarzis, amiről többek között női ének, közös éneklések, instrumentális betétek és hirtelen kirobbanások gondoskodnak. Tökéletes példa, hogy a screamo megszünteti a határokat hardcore, indie, post-rock és maga screamo között.
Személyes hozzáfűznivalóm, hogy mikor legelőször hallgattam, nem tudtam eldönteni, hogy az albumot lezáró acapella singalong során most elsírják vagy elnevetik magukat, szerencsére nem akkora pózerek, hogy sírjanak. :)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Mesa Verde, I Create, Dancing On Debris, Captain Your Ship Is Sinking, Men As Trees

myspace

Ours Will Be A Lonely Battle - 2007 (scene)

The Brass

2010-ben aki igazán menő punk zenekarban akart játszani, mindenképp szerezni kellett legalább egy Latterman tagot (RVIVR, Iron Chic, Bridge & Tunnel). Így tett a The Brass is, azonban lefogadom, hogy róluk hallottak a legkevesebben. Pedig még a megboldogult On The Might Of Princes-ből is volt benne tag. Zenéjükben lelkiismeretfurdalás nélkül dobálták össze a különböző indie, punk, emo, post-hardcore témákat és olyan szkrímósan-kaotikusan jól összebasszták az egészet, számomra pont ettől lesz életteli. Egy próbát mindenképp megér, főleg hogy nem is jelent meg sok számuk, és már nem is fog, mert tavaly bedobták a törülközőt.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Malady, Wolves, Stop It!, L'Antietam, We Were Skeletons, Mouthbreather

myspace

Demo - 2008 (scene)
Homosapien - 2009 (scene)
Split with Her Breath On Glass - 2009 (scene)

Birds In Row

Szintén a napokban bukkantam az alábbia francia csodára, akikről a kiadójuk (ami egyébként kifejezetten érdekes bandákkal foglalkozik, szerintem lesz még poszt tőlük) azt a promószöveget költötte, hogy nem elég hardcore, hogy a Modern Life Is War utódbandák közé soroljuk, viszont annyira nem is sludge/crust, hogy ebben a scene-ben megállja a helyét, így a kettő egyvelegéből kapunk valami nagyon király furcsaságot. Én a magam részéről csak rásütnék egy post-hardcore jelzőt (ebből baj sosem lehet), és osztom, hogy király. Merthogy tele van dallammal, energiával, dühvel és azért tényleg érezni azt az elszállós hozzáállást, ami gyökerezhet a sludge-ban. Emellett nekem néhol olyan érzésem van, mintha az érzelmek helyett a technikát előrébb helyező Touché Amoré-t hallgatnék, de a lényeg, hogy töltsétek.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Meleeh, Defeater, More Than Life, Caravels

website | bandcamp

Rise Of The Phoenix - 2009 (scene)

Cottbus - 2011 (scene)

Haram

Nem tudom, hogy képesek leszek-e az összes pg.99-COC-MAJRULE utódbandáról írni (erről a triumvirátusról meg pláne késnek a nagy posztok, ajjaj), de ígérem, igyekszem, mert megéri. Mondjuk nem véletlenül időzítem mostanra a Haram-posztot, hiszen zenéjük nagyon hasonlít a kései ADIB&W és LATS-vonalra, bár ez a S/T lemezre még nem igaz, de a Drescher's Clock-ra olyan dallamokat írtak a srácok, hogy áh... Amit nagyon sajnálok, hogy 2x is láthattam volna őket, de egyszer sem mentem el végül a pesti bulikra, múltkor pedig addig hezitáltam a Drescher's Clock megvételén, hogy végül valaki más lecsapott rá, de legalább jó helyre került. :)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Malady, A Day In Black And White, Life At These Speeds, Verse En Coma, Auxes

myspace

Demo - 2005 (scene)

Self-Titled - 2006 (scene)

Drescher's Clock - 2007 (scene)

Life At These Speeds

Legújabb szerelmeim egyike ez a banda, képtelenek kirobbani az mp3 lejátszómból néhány hónapja. Pedig nem volt ez mindig így, felettük is nagyon könnyen átsiklott még 2-3 éve, viszont örülök, hogy újra rájuk találtam. A portlandi négyes eredetileg screamo-indie egyveleget kezdett játszani, azonban szerencsére hamar stílust váltottak és megtalálták ezt a dallamos, tökös és mégis szívhez szóló hangzást, amelyet ha stílushoz kéne kötnöm, akkor bajban lennék, de azért talán segít, ha azt írom, hogy emo-indie-posthc-dchc-post-punk mix. :) Kár, hogy ők sem bírtak sokáig együtt maradni. Szerintem mindenképp a To Your Health-lemezt próbáljátok először (még akkor is, ha pont ebből crc hibás a scene), ez a legösszetettebb és a legjobb kiadványuk.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daniel Striped Tiger, Haram, A Day In Black And White, Sinaloa, Wolves

myspace

Self-Titled - 2004 (scene)
Split with Sinaloa - 2005 (scene)
Split with Science Of Yabra - 2005 (scene)
To Your Health - 2006
Split with Thank God - 2008 (scene)

A Day In Black And White

Anno, amikor elkapott a screamo-láz szorgosan begyűjtöttem, amit csak tudtam az Orchid-pg.99-Saetia-Circle Takes The Square last.fm similar artist-okból, illetve a Level-Plane és a Robotic Empire bandáiból. Így utólag visszaemlékezve elmondhatom, hogy egy csomó alapbanda nem tudott megfogni annyira, amennyire kellett volna, viszont mostanság ezek a zenekarok igazi reneszánszukat élik a lejátszómban. Tehát ne csodálkozzatok, hogy az új posztok az aktualitás helyett inkább a múlttal fognak foglalkozni. Ennyit a nyáladzásról, a lényeg, hogy így fedeztem fel újra a washingtoni A Day In Black And White-ot. A banda a már említett Level-Plane Records roster-jét erősítette. A zenekar érdekessége, hogy minden kiadvánnyal egy másik oldalulkat mutatták meg: a 2002-es Demo a kiadóra és az évjáratra jellemző borult és kaotikus screamo; a 2004-es EP-n már kicsit lágyultak, azonban megmaradtak a dinamikus részek, amelyeket borús és katarziselőkészítő kiállásokkal egészítettek ki, minderre pedig tökéletesen illeszkedett a hangosan beszélős kiabálás; a 2005-ös Notes, melyet Kurt Ballou-val (Converge) vettek fel pedig az indie és a (félve merem használni a jelzőt) post-punk jellemzőit hordozta megspékelve egy kis igazi D.C. emo/hc ízzel. Nálam a 2004-es EP az elvileg ma is tartó pályafutásuk (a tagok szerint csak szünetet tartanak, de kétlem, hogy valaha is újra összeállnának) csúcspontja és külön kiemelném a 2. számot, a These Are Objects & Objects-t, amely jelenlegi véleményem szerint az egyik legjobb zárással rendelkező szám, amihez a szöveget is csekkoljátok.

myspace

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Life At These Speeds, Sinaloa, City Of Caterpillar, Malady, Haram

Demo - 2002 (scene)
My Heroes Have Always Killed Cowboys - 2004 (scene)
Split with Black Castle - 2004 (scene)
Notes - 2005 (scene)
Split with Navies - 2005

(Az alábbi release-eknek nagyon örülnék, ha esetleg valaki tudna segíteni:
VA-A_Day_In_Black_and_White-Golden_Birds-Split-EP-2005-hXc
VA-A_Day_In_Black_And_White-Silent_Reminder-Split-EP-2003-gF)

Caravels

Most, hogy megismertem ezt a bandát (vagyis hát a korábbi anyagokat már hallottam, de az épp megjelent lemezzel rabolták el a szívem) végre nem csak Vegas és a sivatag az, ami eszembe jut, ha meghallom, hogy Nevada. A hendersoni srácok ügyesen mossák össze a melodic hardcore-t a tradicíonális amcsi screamo-val, épp ahogy a közkedvenc Touché Amoré. Azonban - sajnos kénytelen vagyok összehasonlítani a két zenekart - több energiával és dinamikusabban teszik mindezt, ráadásul még jól eltalált, elszállós felé hajló dallamos kiállásokkal tördelik meg a dalokat, vagy vezetik át az egyiket a másikba. Az év legjobb bemutatkozásai (pedig hát nem ez az első lemezük, de mégis csak ez jelent meg "nagykiadónál") között biztosan ott lesznek a srácok.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, La Dispute, Amber Daybreak, I Not Dance, (régi) Adorno

myspace

The Earthling Sessions - 2008
Hunt Things - 2009
Floorboards - 2010 (scene)

I Not Dance

Ausztriáról mindig az jut eszembe zenei téren, hogy minden fasza turné eljön bécsig, és ott tesz egy szép kanyart, hogy még véletlenül se legyen esélyünk látni itthon egy király zenekart... (Bár azért már egyre jobb a helyzet véleményem szerint.) Szerencsére a sógoroknak van egy ilyen zenekaruk is, akik képesek velem ezt a kis ellenérzésemet elfeledtetni. Az I Not Dance eredetileg egy side projectnek indult, de mára a trió fő zenei elfoglaltságává vált. Ügyesen lavíroznak a post-hardcore és a screamo határán úgy, hogy még egy csipetnyi post-rockot is belecsempésznek a dalokba. Mindezt úgy, hogy nem veszti el dinamikus jellegét és nem válik unalmassá.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Dancing On Debris, ...Who Calls So Loud, Dolcim, Storm The Bastille, Men As Trees

myspace

Split with Mr. Willis Of Ohio - 2007 (scene)
So You Think You Can Stop Me And Spit In My Eye - 2008 (scene)
Holy - 2010 (scene)

(Egy kis ízelítő az idén megjelent Holy 10"-ből.)

Please Inform The Captain This Is A Hijack

A blog indítása óta az összeírogatott ajánlók és diszkográfiák nagy része olyan bandákról szól, akik viszonylag széles körben ismertek műfajukon belül, a nagyobb neveket próbáljuk összeszedni először, nyilvánvalóan. Ezután majd egyre mélyebbre merülhetünk az underground-ba, kevésbé ismert zenekarokat is megmutathatunk annak a pár embernek, akit talán érdekelnek. A Please Inform the Captain' talán már ebbe a kategóriába tartozik, de végülis teljesen lényegtelen, az viszont biztos, hogy nem ismerik őket elegen. A zenekar tagja volt a százcsillió helyen előforduló Mike Kirsch (Bread and Circuits, Torches to Rome, Baader Brains, satöbbi) is, egyből érthető tehát az erős politikai jelleg. Amellett, hogy marha hatásosan játszák ezt a tökös post-hardcore szerű emót, menőségüket a néhol a dalokba ágyazott rádiós betétek és különféle felvételek simán megsokszorozzák. A szövegeket pedig mintha a zenére öntötték volna, tökéletesen illeszkednek a hangulathoz, simán zseniálisak. Tetszeni fog.

Azoknak, akik szeretik ezeket: Torches to Rome, End of a Year, Baader Brains, Yaphet Kotto, Bread and Circuits

myspace

self-titled -2003 (scene)
defeat or humiliate the united states of america - 2006 (scene)

Adorno

A portugál Adorno első évében remekül egyensúlyozott a screamo-t és a post-hardcore-t elválasztó képzeletbeli gerendán. Ebben a 2007/2008-as idényben megjelent egy demójuk és 1-1 split az End Of A Year-rel, illetve a Syn*Error-ral. Aztán egy rövidebb pihenő után az idei év elején tértek vissza a Said And Unsaid-del, és itt már érezhető volt az a stílusváltozás, amelyet a banda már myspace-en is jelzett. A korábbi energikus dalokat és szenvedélyes vokált egy melankolikusabb hangulat váltotta fel, és a dallamosság került az előtérbe. Hogy jót tett-e a stílusváltás, ne engem kérdezzetek, mert nagyon elfogult vagyok az elsőéves kollekció (Year One; a demo és a splitek számait tartalmazza) iránt. Viszont, ha nem hallottam volna ezeket a számokat, akkor az új számok is a kedvenceimmé váltak volna. Az biztos, hogy az utóbbi 1 évben nagyon sok At The Drive-In-t hallgattak. :)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: End Of A Year, At The Drive-In, Sinaloa, Comadre, What Price, Wonderland?

myspace

Year One - 2008 (scene)
Said And Unsaid - 2010 (scene)

Split with Sugartown Cabaret - 2010 (scene)
Connections - 6-way Split with Suis La Lune, The Saddest Landscape, Kias Fansuri, Captain, Your Ship Is Sinking, Isaiah - 2010 (scene)
Split with Eric Ayotte - 2010 (scene)
Split with The Black Heart Rebellion (scene)

End of a Year

Hogy ne legyen vége ilyen hamar az időutazásnak: itt a dischord-hangzás egy másik pionírja, a new yorki End of a Year. Amióta láttam őket élőben, kirobbanthatatlanul befészkelték magukat a lejátszómba, nyilván nem véletlenül. A magát egy Embrace szám címéről elnevező bagázs tökéletesen modernizálja keresztelőjének hangulati és zenei tulajdonságait, szívszaggató eposzok, az egyeseknek talán túl "unalmas" 90s emo/poszt-hardcore hangzás náluk teljesen felfrissül, aktualizálódik. Annyira fogós, őszinte és szenvedélyes az egész, hogy az ember alig bír szabadulni tőle, az új lemezzel pedig még az eddiginél is magasabbra helyezték a lécet.

Azoknak akik szeretik az alábbiakat: Brainworms, Fugazi, Mouthbreather, Embrace, Rites of Spring

Myspace

Disappear Here (2005)
Sincerely (2006)
We Understand Europeans Are Sexual People 7" (2007)
Self Titled 7" (2009)
You Are Beneath Me (2010)
Split with Three Fifteen (2005)
Split with Kids Explode (2007)
Split with Fire Team Charlie (2007)
Split with Adorno (2008)
Split with Shook Ones (2008)
Split with Segwei (2009)
You Are Beneath Me - 2010
The Sorrowful And Immaculate Heart Of Emanuela Orlandi EP - 2011
(minden scene)

Brainworms

Ezzel a zenekarral még remélem beférek az oldal leendőbeli imázsába, meg az elkövetkező párral, mivel egy kicsit mégiscsak elkanyarodunk a screamo-tól, ha nem is kifejezetten messzire. A Virginia-beli Brainworms a kilencvenes évek emóját keveri a klasszikus dc-hardcore izzel, legalábbis valami hasonlót éreztem a hallgatásuk közben, az egyik splitükön pedig még Rites of Spring feldolgozás is van. Kövérek, szőrösek és rondák, de ez nem akadályozza meg őket, hogy az egyik legjobb zenekar legyenek a műfajukból, dallamosak, király gitártémáik és furán kiabáló énekesük van. Pontosabban csak volt, a zenekar ugyanis már feloszlott, de ettől függetlenül mindenkinek melegen ajánlott az egész életmű, szépen sorjában.

(Azoknak, akiknek bejött az új Blacklisted és az új Ceremony grunge-os "újítása" különösen ajánlott!)

Azoknak akik szeretik az alábbiakat: Bad Brains, Rites of Spring, End of a Year, Embrace, Mouthbreather

Myspace

II Swear to Me - 2009 (scene)
Which is Worse - 2007
Split with Tubers - 2008 (scene)
Split with Dynamite Arrows - 2008 (scene)

Native

A következő néhány poszttal kicsit elkanyarodunk a korábbi vonaltól. Az indianai Native ügyesen lavírozik a post-hardcore, az indie és a post-rock vonalán, ami manapság azért nem annyira nagy dolog, hiszen rengeteg banda próbálkozik hasonlóval. Ám a Native zenéjében van számomra valami rock'n roll-os vagányság, ami kiemeli őket az említett közegből. A matekos és táncikálós témák egyaránt jellemzőek a számokra, éppúgy, mint a már-már szinte kötelező, félig kiabálós-félig beszélős ének.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: My Heart To Joy, Meet Me In St. Louis, Grown Ups, Victor! Fix The Sun, Castevet

myspace

We Delete/Erase - 2008 (scene)
Wrestling Moves - 2009 (scene)