Ten Thousand Leagues

Remélem még nincs elege senkinek a már-már tipikus, dallamos-káosz amcsi szkrímóból, mert nekem úgy néz ki, hogy sosem lesz, vagyis egyhamar biztosan nem. Éppen ezért ajánlanám nektek ezt a Los Angeles-i bandát, akik eddig egy nagyon erős demo-val és egy split-tel rendelkeznek, az új számokat pedig éppen most írják. Remélhetőleg minél hamarabb végeznek, mert ha tudják folytatni és kicsit fejleszteni az eddigi vonalat, akkor nagyon ütni fog ez a zenekar.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Loma Prieta, Matsuri, Touche Amore, We Were Skeletons

honlap

Demo - 2010
Split with John Cota - 2011

Cara Beth Satalino

Cara a Witches nevű indie rock formáció frontembere, de emellett jut ideje arra is, hogy saját projektjével is foglalkozzon. Szerencsére. Eddig 2 lemeze jelent meg, az első számomra kevésbé érdekes, alapvetően indie számok zongorabetétekkel és a már megszokott folk elemekkel. A 2008-ban megjelent The Good Ones viszont már egy borúsabb, ámde a korábbi elemeket nem mellőző, csak éppen jobban felhasználó dalcsokor. Ősz közepére talán nehéz is ennél megfelelőbb zenét találni.

facebook

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Laura Stevenson And The Cans, Julie Doiron, Tara Jane O'neil, Scout Niblett, Diane Cluck

Crowded Mouth - 2006
The Good Ones - 2008

Seeing Means More

A San Fransisco-i bandára a Loma Prieta similar-jei között bukkantam, azt hiszem ezzel kb. definiáltam is zenéjüket. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy a kezdeti tradicionális szkrímó szárnybontogatás után a srácok elkezdtek metal(core?) elemeket csempészni a zenéjükbe, ezért hallhatunk mélyebb "hörgéseket", illetve vicces, de még jól eltalált breakdown-okat is. Az utókortól emiatt kapnak is hideget-meleget, bár még inkább az osztja meg az embereket, hogy a banda után egyikőjük a Fight Fair-ben kötött ki... Egyébként a srác csinálja a legnagyobb screamo-fórumot, a CMHWAK-ot. A regisztrációt mindenképp érdemes csekkolni, nem lövöm le, hogy miért... :D

(A Discography "album" valójában csak a srácok által összegyűjtött korai demo-k és egyéb élő felvételek összesége, úgyhogy én mindenképp a két valódi megjelenést is megélt kiadványt ajánlanám elsőre.)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Loma Prieta, Beau Navire, Joshua Fit For Battle, Mikoto, Takaru

myspace

Clouds Obscured To Hearts - 2006 (scene)
Split with Efra - 2006 (scene)

Discography

Adobe Homes

A mostani amerikai screamo-ra jellemző megoldások mind megtalálhatók ennek az új-mexikói négyesnek a zenéjében, tehát kapunk káoszt, dallamosságot, egy kis matekot és néhol egészen beteg dalszerkezeti megoldásokat. Ugyan elsőre elég fura volt, de a Ristra számai egyre inkább kezdenek benn ragadni a lejátszómban. Legalább az "adobe"-ról most már nem csak a Reader fog eszünkbe jutni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Matsuri, мища, Suffix, We Were Skeletons

facebook

Demo - 2008
Split with Growing Pains - 2009 (?)
Ristra - 2010 (scene)
Split with Beau Navire - 2011 (scene)

Me And Him Call It Us

Újabb sajnos már feloszlott bandáról lesz szó, már 4 éve, hogy az atlantai csapat bedobta a törölközőt. Pedig ők tényleg képesek voltak valami igazán egyedit összehozni, vagy ha valaki százával tudja sorolni az eszement grindcore témákat szkrímó és borús atmoszférateremtő post-rock témákkal, zajokkal keverő zenekarokat, akkor ne habozzon! Merthogy itt erről van szó, ráadásul legfontosabb kiadványukon a Loss-on elsütik az egyik legkirályabb Love Will Tear Us Apart "feldolgozást", haha. Sajnos a zenekar magját adó duó, már nem tudott kiegyezni a folytatás irányában, így most ahelyett, hogy új MAHCIU lemezeket hallgathatnánk, ők inkább egyéb - szerintem jóval gyengébb - bandákban valósítják meg beteg zenei ötleteiket.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Phoenix Bodies, A Fine Boat That Coffin!, Tower Of Rome, Bucket Full Of Teeth, Ed Gein

myspace

The (C:) Drive Of Love Stories (Demo) - 2004 (scene)
Loss - 2006 (scene)
Split with The Blue Letter - 2007 (scene)

Comadre

Úgy hiszem, elég nagy alapvetés a kaliforniai ötös, akik pörgős szkrímó-inkább-hardcore hibridjükkel gyűjtötték össze rajongóikat szerte a világon. 3 nagylemez, csomó egyéb kiadvány, a világ nagy részét átölelő turnék, őrült és pozitív energiával fűtött fellépések, plusz minden egyéb buzisnak ható dolog, amit erről a bandáról el tudnék mondani. Ha még nem ismerted őket, akkor mindenképp pótold!

Külön meg kell említenem, hogy a srácok elindítottak egy mixtape-sorozatot is, amelyeken a következők találhatók:

1 - Talán leghíresebb számuk, a Hit Me Up On My Celly Cell minden sávja külön-külön, és egyéb remixek.

2 - Különböző, a banda által kedvelt zenekarok dalait gondolták újra itt. (Van Paul Baribeau "cover" is!)

3 - Ez egy igazi mixtape, 19 előadó dalait válogatták össze (L'antietam, Hour Of The Wolf, Dangers, stb.), kiegészítve egy zseniális crunk intróval. Én egy csomó korábban számomra ismeretlen király bandára bukkantam itt.

4 - Vendégelőadók (Atlas, P.O.S., Ghostlimb, Broadway Calls, Glasses, Dead To Me, Trainwreck) segítségével próbálják ki magukat más műfajokban, mint például hip-hop, folk, pop/punk, stb.

5 - Ez pedig a legújabb gyűjtemény, amelyet a japán földrengés áldozatainak megsegítésére csináltak, és rajtuk kívül még további király zenekarok (Punch, Loma Prieta, Trainwreck,...) jelentkeznek rajta új (egyesek esetében a megjelenéskor még újnak számító) számmal.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Dangers, Ghostlimb, Trainwreck, Zann

blog

The Youth - 2004 (scene)
Songs About The Man - 2005 (scene)
More Songs About The Man - 2005
Burn Your Bones - 2006 (scene)
Split with Trainwreck - 2007 (scene)
A Wolf Ticket - 2009 (scene)
Split with Glasses - 2010 (scene)

Mixtape Vol.1
Mixtape Vol.2
Mixtape Vol.3
Mixtape Vol.4
Mixtape Vol.5

мища

Egyre kevésbé divat a nagyon sikítós screamo, amiről az embereknek általában a legendás Jeromes Dream énekesének orgánuma szokott eszébe jutni. Ennek a "szuperhisztis", orosz neve ellenére Baltimore-i triónak azonban ez a fő védjegye, és ezzel is tudták a leginkább felhívni magukra a figyelmet. Viszont ahogy jönnek a kiadványok, egyre kiforrottabbak a számok és érettebbek az instrumentális részek, az ének pedig (szerencsére) mit sem változott. A rengeteg split után most már remélhetőleg érkezik lassan egy rendes lemez is, én már nagyon várom.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Iwrotehaikus..., Beau Navire, Jeromes Dream, Age Sixteen, Suis La Lune

myspace

Self-Titled EP - 2009 (scene)
Not For Ears EP - 2009 (scene)
Split with Broken Chords Can Sing A Little - 2009 (scene)
Split with Oppenheimer Limit - 2010
5-way Split with DEERS!, ColorChromatic, Pansori and Animal Lover - 2010 (scene)

Discography So Far CD - 2010 (scene)

Split with We Were Skeletons - 2011 (scene)
Split with Innards - 2011

1994!

Technikás dob-gitár duó a pennsylvaniai Lancaster-ből, akik a tipikus emo bandákhoz képest nem elég lágyak, viszont a matekos screamo vonalhoz meg nem elég zajosak, így ők kis szigetet alkotva boldogulnak a kettő között. Ráadásul néhol annyira borultnak érezhető a zenei felfogásuk, hogy én kitüntetném őket az "emo revival Joan Of Arc-ja" címmel. Elég nagy az esélye, hogy elsőre nem fog bejönni (én is így voltam velük), viszont mindenképp megérdemlik a próbálkozásokat!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: We Were Skeletons, Kidcrash, Joan Of Arc, Snowing, L'antietam

website

Thank You Arms And Fingers - 2009 (scene)
Split with Spires - 2009 (scene)
FCKYRHD - 2010
Most Deaf - 2011 (scene)
4-way Split with Algernon Cadwallader, Snowing and Boys & Sex

Lumber Lung

A múltidézés a színtéren belül szerintem mindig nagy sikernek fog örvendeni, épp ezért már azt is hihetnénk, hogy ez a legkönnyebb recept, amit egy banda bevethet. Pedig valójában ez nem így van, hiszen hogy a dolog tényleg működjön, nagyon jól kell csinálni. A Santa Barbara-ról származó Lumber Lung szerencsére nagyon is jól csinálja, hiszen úgy képes megidézni a 80'-as évek végére, 90'-es évek elejére-közepére jellemző emo - amit, ma már inkább csak dallamos punk-nak neveznénk -, hogy az egyáltalán nem válik unalmas, és a sajátos témáknak és hangzásnak hála még réginek sem tűnik. Mindehhez még csak hozzátesz a női ének. Az év egyik legjobb debütje (mintha ezt már mondtam volna, de akkor is igaz).

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: 1905, The Pine, Radio Burroughs, The Hated, Anomie

blog / bandcamp

Self-Titled - 2011

With Horses In Her Eyes / Histories

Egy újabb rövid életű zenekar, akik sajnos csak néhány számot hagytak ránk. Zenéjük magán hordozza az összes nélkülözhetetlen screamo elemet. Leginkább a Prologue EP-t záró akusztikus tétel révén ugrik fel általában a nevük, de az EP-n található másik 4 tétel is mind remek alkotás. Később nevet váltottak, pedig a szokásosan agyament (egy Love Like... Electrocution szám alapján választott) With Horses In Her Eyes név szerintem jobb, mint a kissé jellegtelen Histories, de biztos volt valami ok a csere mögött. Még felvettek 3 számot, zeneileg a korábbi EP vonalát folytatva, de 1 év fennállás után 2007-ben feloszlottak. Kár.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Sailboats, Loma Prieta, I Wrote Haikus..., Beau Navire, Suis La Lune

myspace

Prologue - 2006 (scene)

Histories - 2007

I Wrote Haikus About Cannabalism In Your Yearbook

Nekem mindig fura volt, hogy az alábbi kaliforniai bandát a legnagyobb nevek között szokták említeni. Ebben valószínűleg közrejátszott minden idők talán legelcseszettebb/furább/bugyutább zenekarneve, de még inkább az a szenvedély, ami áthatja zenéjüket. A frusztráltság és a káosz nem úgy jelenik meg a számokban, mint amihez hozzászokhattunk, hanem egy fajta rendszertelenség jellemzi a legjobban őket. Mindehhez még hozzáadódnak a - jelen esetben tényleg használhatjuk ezt a jelzőt - jó értelemben vett emós szövegek, természetesen kb sírva előadva. Inkább nem szaporítom a szót, hallgassátok meg. Ha már másért nem is, de azért mindenképp megérdemlik, mert olyan bandákat hagytak az utókorra, mint a Punch, a ...Who Calls So Loud és a Beau Navire.

Mindkét "albumot" érdemes leszedni, mert ugyan a Discography-n főleg a kultikus S/T számai találhatók, de kicsit átalakítva.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Neil Perry, I Hate Myself, The Kodan Armada, Suis La Lune

myspace

Self-Titled - 2006 (scene)
Discography - 2010 (scene)

Dolcim

...ezek után a társaság két felé oszlott, így megszületett a neocrust-szerűségben utazó Sanctions (róluk lusta vagyok külön is írni, nyomjatok a névre és szedjétek le a lemezeket, ha kíváncsiak vagytok) és jelen poszt tárgya, azaz a Dolcim. Ők pedig ott folytatták, ahol a CUTC abbahagyta, sőt, talán még energikusabban sikerült megidézniük a már említett hangulatot. Személyes kedvencem is a zenekar egyébként, a Guillotine Ride az utóbbi néhány év legjobb lemeze a műfajon belül. Élőben is sikerült őket elcsípnem tavaly, és ledöbbentem, hogy mindössze egy delay pedált használtak. Mondjuk korábban azon is meglepődtem, hogy csak 1 gitár van a bandában. A lemezt hallgatva többre gondoltam, persze nyilván több sávot vettek fel.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cease Upon The Capitol, Men As Trees, Loma Prieta, Battle Of Wölf 359, Caravels

myspace

I Am Casper (Demo) - 2008 (scene)
Guillotine Ride - 2009 (scene)
We Carry The Fire - 2010 (scene)
Split with Hammers - 2010 (scene)
4-way Split with Men As Trees, Le Pre Ou Je Suis Mort and Dying In Motion - 2010 (scene)

Cease Upon The Capitol

A Nashville-ből származó trió a már jól bejáratott úton kezdte pályafutását az előző évtized közepén, ez a "szokásos" kaotikus, de dallamokban is bővelkedő amcsi screamo-t jelenti. Aztán a vége felé rátaláltak a delay pedálra. Szerencsére nem kell azonban 7-8 perces epikus felvezetőkre gondolni, sőt a számok csak rövidebbek és még velősebbek lettek, ráadásul a második Self-Titled (szokás szerint természetesen a legjobb kiadványból nincs meg a scene rip) lemezükön képesek voltak olyan atmoszférát teremteni, amiről a legtöbb post-rock banda csak álmodni mer. Sajnos pont a csúcson fejezték be, de...

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Dolcim, Funeral Diner, June Paik, Men As Trees, Raein

myspace

The End Of History - 2004 (scene)
Demo - 2005
Self-Titled (I) - 2006 (scene)
Single Series - 2006 (scene)
Split with Silbato - 2006 (scene)
Self-Titled (II) - 2007
Split with Trikorona - 2008 (scene)

Gods And Queens

A philadelphiai trió (vagyis valójában duó, akikhez mindig csatlakozik egy besegítő dobos) főbb hatásai között említi a Lungfish, az Unwound, a Hoover, az Angels Of Light és a Guided By Voices munkásságát. Ezeket olvasva pedig nem is meglepő ez a Dischord-os post-hardcore, zajosabb post-punk és garázs-feelinget idéző keverék. Ráadásul, ahogy haladnak az évek a rendszeresen Untitled címre keresztelt korongok is egyre egységesebbek és érdekesebbek. A még idén megjelenő két újabb kiadvány reméljük, tartani fogja ezt a tendenciát.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Young Widows, Haram, Malady, These Arms Are Snakes, Burning Love

blog

Untitled I - 2008 (scene)
Untitled II - 2010 (scene)
Untitled III - 2011 (scene)

Ghostlimb

Leginkább a Graf Orlock mellékágaként ismert az alábbi banda. A Ghostlimb azonban sokkal több, mint egy sima side project, ezt idén egy újabb nagylemezzel és nyári EU-turnéval bizonyítják a srácok. Zenéjükben egymást váltják a dühös, dallamos, itt-ott mocskosan rock'n roll-os részek, és nem értem, hogy a harmadrangú öcsimosh-hácé bandák miért tudnak sokkal nagyobb ismertségnek örvendeni, mint ők... Zárásképp pedig a legjobb last.fm tag-jüket osztanám meg veletek: "UNREASONABLY MAD".

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Glasses, Dangers, Comadre, Coliseum, Graf Orlock

myspace

Self-Titled - 2007
4-way Split with Zann, Perth Express and Trainwreck - 2008 (scene)
Bearing And Distance - 2008
Split with Fischer - 2009
Alea Iacta Est: Discography Tape - 2010 (scene)
Infrastructure - 2011

Algernon Cadwallader

Úgy hiszem, hogy nem sok értelme van emo revival-ról beszélni az egyik legbugyutább, de mindazonáltal vicces zenekarnévvel rendelkező Algernon Cadwallader nélkül. Lehet, hogy nem ők voltak az újraélesztők között az elsők, lehet, hogy nem ők a legjobbak, de mégis csak ők a legismertebbek (már, ha a last.fm adatokat mérvadónak tekintjük). A néhány évvel ezelőtt több kisebb sikerekett elért banda (Halfway To Holland, D'amore) poraiból felbukkanó srácok a 2008-as debütálásukkal magasra tették a mércét, a Some Kind Of Cadwallader egy hihetetlenül szerethető korong, mind a Cap'n Jazz-t és a Kinsella-tesókat idéző gitártémák, mind a hangosan együtt éneklős sorok és persze maguk a dalok hangulata miatt is. Ezután a Fun egy kicsit kisérletezősebb irányba ment el, de az idén megjelent Parrot Flies-zal szerencsére sikerült visszatalálniuk a bulisabb irányba. Nyáron kötelező, élőben is az lehetett volna, de sajnos a 1994!-ral közös EU-turné elkerüli Magyarországot.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Snowing, Grown Ups, Cap'n Jazz, Castevet, Merchant Ships

myspace

Self-Titled - 2008 (scene)
Some Kind Of Cadwallader - 2008 (scene)
Fun - 2009 (scene)
Summer Singles: 4-way Split with Snowing, Boys & Sex and 1994! - 2011
Parrot Flies - 2011

What It Is
Live On WKDU
Live On KPSU

Suffix

A hardcore bármelyik szegmensében, ezáltal a screamo-ban is ritkaság, ha egy bandának női énekese van. Nem csoda, hogy az ember nagyobb kiváncsisággal fülel bele az adott zenekarba, ha látja a "female vocalist" jelzőt. A Chicago-ból származó Suffix első lemezére én is ezért lettem figyelmes, és hogy őszinte legyek elsőre eléggé csalódott is voltam, nem igazán tudtam hova rakni a bandát. Ez a mai napig így van, de hozzászoktam, sőt megszerettem az azóta az amcsi színtéren egyre nagyobb népszerűségnek örvendő zenekart. Az itt-ott felbukkanó matekosnak ható témák és a dallamosan kaotikusabb részek között nehéz megszokni az átmeneteket (illetve azok hiányát), és azt hogy a banda sem ilyen, sem olyan, de lehet, hogy épp ez a varázsa bandának, tehát egy (vagy a saját tapasztalatomból indulva inkább kettő) próbát mindenképp megér.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: We Were Skeletons, Bare Arms, Beau Navire, Logs, L'antietam

bandcamp

No Matter How Fast We Run - 2010 (scene)
Split with Beau Navire - 2011

Carrion Spring

Amikor mindenki egy műfaj haláláról (jelen esetben a screamo) beszél, akkor igazán jó érzés ilyen kiváló új zenekarokra bukkani. Az igaz, hogy a virágkort nem lehet visszaidézni, véleményem szerint nem is kell, viszont az igen is fontos és örülni kell neki, hogy vannak, akik követik a hagyományokat, és akik által olyanok is rátalálhatnak egy műfajra, akik anno nem voltak vagy - még inkább - nem lehettek ott.

Zeneileg pedig még jót is tett szerintem a változás és "hanyatlás" a műfajjal. Így visszatérésképp ezért is választottam az alábbi portlandi brigádot. A hometown-t olvasva nem is csodálkozhatunk, hogy az egyik fő hatást a 2000-es évek óta talán a legfontosabb matekos screamo/post-hardcore Kidcrash jelenti a srácoknak, ami valóban érződik is a zenéjükön, de szerencsére a Kidcrash-re jellemző tökéletes szerkesztettség helyett felszabadultabb és ezáltal elsöprőbb dalokat kapunk, tele dallamokkal. Az idén télen megjelent debütöt hallgatva még könnyedén beugorhat a Caravels neve, vagy akár a Dark Mountain-es Loma Prieta. Eddig az év egyik legjobb bemutatkozása!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Kidcrash, Caravels, Amber Daybreak, Loma Prieta, We Were Skeletons

bandcamp

4 Songs - 2010
4-way Split with Te Lloraria Un Puto Rio, Carrion Spring and The Discord Of A Forgotten Sketch - 2010 (scene)
A Short History Of Decay - 2011

Beau Navire

IWROTEHAIKUSABOUTCANNABALISMINYOURYEARBOOK, Loma Prieta és Spectres tagokból álló - talán szabad ilyen kijelentést tenni - szkrímó szupergrupp. Ráadásul ilyen picit vissza a gyökerekhez féle, mert amíg mostanság mindenki próbálja a műfajt így-úgy csavarni, addig ők megidézik a múlt évtized elejét és király dallamokra sikítoznak vagy majdhogynem sírnak. Azért itt-ott egy kis matekozás is megjelenik, illetve ha már My Bloody Valentine hardcore-nak aposztrofálják magukat, akkor néha bedobnak 1-1 delay pedállal segített gitártémát. Ezidáig inkább side projektként működött a formáció, de idén kezd beindulni a szekér, lesz nagylemez is, és már most megjelent egy 12", amin korábbi dalok vannak újraértelmezve, illetve van rajta 2 új szám is.
UPDATE: A nyári EU-turnéra el is készült az Hours, amely már most az év egyik legjobbja, sőt az utóbbi néhány év egyik legjobbja stíluson belül. Továbbá végre megjelent a Suffix-szal közös split is.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Age Sixteen, Suis La Lune, Iwrotehaikus..., Loma Prieta, Matsuri

myspace

Demo - 2009 (scene)
4-way Split with Te Lloraria Un Puto Rio, Carrion Spring and The Discord Of A Forgotten Sketch - 2010 (scene)
Split with Adobe Homes - 2011
Life Moves - 2011
Hours - 2011
Split with Suffix - 2011

Daniel Striped Tiger

A "nagy" amerikai screamohullám éppen lecsengőben volt, amikor 2003-ban 4 massachusettsi srác bandát alapított és azt egy igen hosszú életű gyermekműsor egyik karakteréről nevezte el. A dátum alapján nem is meglepő, hogy a srácokra igen nagy hatással volt az Ebullition-hangzás, amit saját zenéjükben szerencsére továbbfejlesztettek, főleg a komplexebb, jazzes-matekos beütésű gitártémák és dalszerkezetek segítségével. Ráadásul számomra az egésznek van egy olyan jó értelemben garázs hangulata, ami még több pluszt visz a számokba. 4 év után először jelent meg újra nagylemezük, ami ugyan hosszú idő, de a No Difference-t hallgatva rájövünk, hogy a srácok hiába lógtak ki zeneileg 7-8 évvel ezelőtt és hiába lógnak ki ma is zeneileg a színtér fővonalától, kiérdemelték, hogy a legjobbak között legyen említve a nevük.

A letöltések között van egy DVD is, amit 2 Harvard-tanuló készített félévi projektként. Céljuk az volt, hogy bemutassák a DIY fogalmát és az ehhez tartozó színteret a zenekar által, így követték őket a munkájuktól kezdve a hálószobájukig. Természetesen sok élő felvétel is készült. Véleményem szerint annyira nem lett informatív az anyag, mint amit a leírások alapján vártam, viszont fergeteges hangulata van, 14 percnyi figyelmet simán megér.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Life At These Speeds, Sinaloa, We Were Skeletons, A Day In Black And White, Off Minor

myspace

Condition - 2005 (scene)
4-way Split with Ampere, Death To Tyrants and Wasteland - 2006 (scene)
Capital Cities - 2007 (scene)
Split with Sinaloa - 2008 (scene)
The Desert Bird - 2009 (scene)
Certain Stuff - 2009 (scene)
Split with Teenage Cool Kids - 2010 (scene)
No Difference - 2011

It Was DVD - 2008 (scene)