Ghostlimb

Leginkább a Graf Orlock mellékágaként ismert az alábbi banda. A Ghostlimb azonban sokkal több, mint egy sima side project, ezt idén egy újabb nagylemezzel és nyári EU-turnéval bizonyítják a srácok. Zenéjükben egymást váltják a dühös, dallamos, itt-ott mocskosan rock'n roll-os részek, és nem értem, hogy a harmadrangú öcsimosh-hácé bandák miért tudnak sokkal nagyobb ismertségnek örvendeni, mint ők... Zárásképp pedig a legjobb last.fm tag-jüket osztanám meg veletek: "UNREASONABLY MAD".

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Glasses, Dangers, Comadre, Coliseum, Graf Orlock

myspace

Self-Titled - 2007
4-way Split with Zann, Perth Express and Trainwreck - 2008 (scene)
Bearing And Distance - 2008
Split with Fischer - 2009
Alea Iacta Est: Discography Tape - 2010 (scene)
Infrastructure - 2011

Ruined Families

A görög banda tavaly nyáron járt nálunk, kíváncsi voltam milyen is egy olyan formáció, akik black metal/indie-ként vannak hirdetve. Hát a stílusmegjelölés végül megtévesztőnek bizonyult, a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek és hype-nak örvendő dark hardcore megfelelőbb lett volna. Első lemezük, a Four Wall Freedom dalai pedig bizonyítják, hogy a jövőben helye lehet a színtéren (vagy akár még a Deathwish istállójában is) az ötösnek. Remélem, hogy az éppen masterelés alatt álló új dalok pedig az utolsó mondatomat fogják igazolni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cursed, Rise & Fall, Hierophant, New Lows, Birds In Row

myspace

Four Wall Freedom - 2010 (scene)

Anomie

Ha már a visszatéréseknél tartunk, gondolom időszerű megfogadnom, hogy ezentúl én is fogok rendszeresen ide posztokat írni, ahogy eddig még nem igazán tettem. Azt hiszem Geri már felvázolta a kortárs francia emo-színteret (sajnos nem :D - geri), vagy legalább annak krémjét a posztjaiban, úgyhogy gondoltam majd én megmutatom a Daitro és az Amanda Woodward bájos nagynénikéjét, az Anomie-t. Na jó, talán ez így egy kicsit túlzás, de a hatások nyilvánvalóan érződnek, az utódok tipikus vonásai pedig már az 1994-ben alakult zenekarnál is megjelennek, amit csak még izgalmasabbá tesz a női énekes jelenléte. Ez a félig beszélő, félig kiabáló ének amúgy is a kedvencem az ilyen zenében, úgyhogy ez már csak hab a tortán a feszes tempók és a "franciás" riffek mellett. A lényeg, hogy ha egy seggfej zenekritikus okostojás lennék, azt mondanám "kultikus" zenekarról beszélünk, de szerencsére nem vagyok, így csak azt mondom, hogy az Anomie klasszabb, mint amennyire ismert, és bár a három éves fennállásuk a kilencvenes évek kellős közepén volt, simán megérdemelték volna a nagyobb figyelmet. Küldjétek!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daitro, Jasemine, Sed Non Satiata, Amanda Woodward, Belle Epoque

Discography (scene)
Split with Peu Etre - 1995 (scene)

Alaskan

Neve alapján talán meglepetés, hogy a trió Ottawa-ból, azaz Kanadából származik. A hó és a hideg pedig nemcsak az utakat fagasztotta be, hanem a srácok szívét is, hiszen a poszt-metalban utazó banda számai hűvös, sötét és kegyetlen atmoszférát képesek teremteni még itt a rohadt meleg szobámban is. A műfajnak kevésbé a kisérletezős, inkább az egyszerűbb, de keményebb vonalát képviselik. A 2010-es lemez egyébként a mindenki kedvenc helyszínelőjét (David Caruso) felvonultató Session 9 című horror-ból tartalmaz betéteket, ezzel is borzolva idegeinket, és a lemezcím pedig egyenesen a film zárómondatából származik: "I live in the weak and the wounded, Doc."

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cult Of Luna, Neurosis, Vestiges, Radare, Amenra

bandcamp

Self-Titled - 2009
The Weak And The Wounded - 2010
Adversity; Woe - 2011

Algernon Cadwallader

Úgy hiszem, hogy nem sok értelme van emo revival-ról beszélni az egyik legbugyutább, de mindazonáltal vicces zenekarnévvel rendelkező Algernon Cadwallader nélkül. Lehet, hogy nem ők voltak az újraélesztők között az elsők, lehet, hogy nem ők a legjobbak, de mégis csak ők a legismertebbek (már, ha a last.fm adatokat mérvadónak tekintjük). A néhány évvel ezelőtt több kisebb sikerekett elért banda (Halfway To Holland, D'amore) poraiból felbukkanó srácok a 2008-as debütálásukkal magasra tették a mércét, a Some Kind Of Cadwallader egy hihetetlenül szerethető korong, mind a Cap'n Jazz-t és a Kinsella-tesókat idéző gitártémák, mind a hangosan együtt éneklős sorok és persze maguk a dalok hangulata miatt is. Ezután a Fun egy kicsit kisérletezősebb irányba ment el, de az idén megjelent Parrot Flies-zal szerencsére sikerült visszatalálniuk a bulisabb irányba. Nyáron kötelező, élőben is az lehetett volna, de sajnos a 1994!-ral közös EU-turné elkerüli Magyarországot.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Snowing, Grown Ups, Cap'n Jazz, Castevet, Merchant Ships

myspace

Self-Titled - 2008 (scene)
Some Kind Of Cadwallader - 2008 (scene)
Fun - 2009 (scene)
Summer Singles: 4-way Split with Snowing, Boys & Sex and 1994! - 2011
Parrot Flies - 2011

What It Is
Live On WKDU
Live On KPSU

Hierophant

A már korábban bemutatott The Secret ők is olyan taljánok, akik zenéjükkel igyekeznek elvenni minden életkedvünket. Ehhez hívják a sötétség és a black metal erőit, hogy a hardcore-ral és a sludge-dzsal fúziónálva teremtsék meg ezt a zenei szörnyeteget. Ugyancsak egy remek képviselői a már többször említett dark hardcore-nak.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: The Secret, Amenra, Throats, Black Freighter, Celeste

myspace

Self-Titled - 2010 (scene)

Koncertajánló: Óbudai PÁNK koncert!

Holnap este 8-tól újra egy jó buli várható az óbudai próbatermekben, melynek fő apropója, hogy a győri WatchMyBag először játszik a fővárosban lemezük megjelenése óta. Fellép még a pesti Poulsunk, és mi is játszunk a Wolf Shaped Clouds-zal egy keveset. A The Tartuffe Plan sajnos egy malőr miatt kénytelen volt lemondani az estét, de helyettük lesz még egy zenekar, akiknek a kiléte még számomra is meglepetés. Gyertek sokan, lesz vegan büfé és a flyer szerint még JÓKEDV is.

2011.06.17. 20h - Budapest, Óbudai Próbatermek

WatchMyBag
Poulsunk
Wolf Shaped Clouds
+1 zenekar

Belépő: talán 600 Ft

Facebook event

http://myspace.com/watchmybag
http://myspace.com/poulsunkquartett
http://wolfshapedclouds.bandcamp.com

Suffix

A hardcore bármelyik szegmensében, ezáltal a screamo-ban is ritkaság, ha egy bandának női énekese van. Nem csoda, hogy az ember nagyobb kiváncsisággal fülel bele az adott zenekarba, ha látja a "female vocalist" jelzőt. A Chicago-ból származó Suffix első lemezére én is ezért lettem figyelmes, és hogy őszinte legyek elsőre eléggé csalódott is voltam, nem igazán tudtam hova rakni a bandát. Ez a mai napig így van, de hozzászoktam, sőt megszerettem az azóta az amcsi színtéren egyre nagyobb népszerűségnek örvendő zenekart. Az itt-ott felbukkanó matekosnak ható témák és a dallamosan kaotikusabb részek között nehéz megszokni az átmeneteket (illetve azok hiányát), és azt hogy a banda sem ilyen, sem olyan, de lehet, hogy épp ez a varázsa bandának, tehát egy (vagy a saját tapasztalatomból indulva inkább kettő) próbát mindenképp megér.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: We Were Skeletons, Bare Arms, Beau Navire, Logs, L'antietam

bandcamp

No Matter How Fast We Run - 2010 (scene)
Split with Beau Navire - 2011

Koncertajánló: Beau Navire (USA), Reflections Of Internal Rain (SRB) @ Szabad Az Á, Budapest

Vasárnap nagy eséllyel az év screamo koncertjén találhatjuk magunkat, ha lenézünk a Szabad Az Á-ba. Ugyan még messze az év vége és bármi megtörténhet, de 2011 mindenképp a Beau Navire éve. Ezt nem nehéz belátni, elég ha leszeded az oldalon is kirakott 2 idei albumot, melyek dalaiból árad az energia és a szenvedély. Az Hours tökéletesen összerakott dalaiban a káosz és a dallamok olyan harmóniát alkotnak, akár Jin és Jang. Élőben is biztosan lehengerlőek lesznek a srácok.

Az esthez még csatlakozott a hozzánk már szinte hazajáró Reflections Of Internal Rain. Ők is biztosan kitesznek majd magukért, főleg, hogy itt zárják a június eleje óta tartó európai turnéjukat.

Hazai részről pedig jönnek Zugló legjobb káoszpopperei, a dUNA, és hosszú hallgatás után pedig Debrecenből érkezik a Choose Your Path-utód Document OF Forgotten Smiles.

2011.06.19. 20h - Budapest, Szabad Az Á

Beau Navire (USA)
Reflections Of Internal Rain (SRB)
dUNA
Document Of Forgotten Smiles

belépő: 1000/1200 Ft

http://www.myspace.com/lifemovesmusic
http://www.myspace.com/reflectionsofinternalrain
http://www.myspace.com/dunaparty
http://www.myspace.com/documentofforgottensmiles

Carrion Spring

Amikor mindenki egy műfaj haláláról (jelen esetben a screamo) beszél, akkor igazán jó érzés ilyen kiváló új zenekarokra bukkani. Az igaz, hogy a virágkort nem lehet visszaidézni, véleményem szerint nem is kell, viszont az igen is fontos és örülni kell neki, hogy vannak, akik követik a hagyományokat, és akik által olyanok is rátalálhatnak egy műfajra, akik anno nem voltak vagy - még inkább - nem lehettek ott.

Zeneileg pedig még jót is tett szerintem a változás és "hanyatlás" a műfajjal. Így visszatérésképp ezért is választottam az alábbi portlandi brigádot. A hometown-t olvasva nem is csodálkozhatunk, hogy az egyik fő hatást a 2000-es évek óta talán a legfontosabb matekos screamo/post-hardcore Kidcrash jelenti a srácoknak, ami valóban érződik is a zenéjükön, de szerencsére a Kidcrash-re jellemző tökéletes szerkesztettség helyett felszabadultabb és ezáltal elsöprőbb dalokat kapunk, tele dallamokkal. Az idén télen megjelent debütöt hallgatva még könnyedén beugorhat a Caravels neve, vagy akár a Dark Mountain-es Loma Prieta. Eddig az év egyik legjobb bemutatkozása!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Kidcrash, Caravels, Amber Daybreak, Loma Prieta, We Were Skeletons

bandcamp

4 Songs - 2010
4-way Split with Te Lloraria Un Puto Rio, Carrion Spring and The Discord Of A Forgotten Sketch - 2010 (scene)
A Short History Of Decay - 2011

A nagy visszatérő poszt

A blog új lendülettel - és inkább egy okosabb posztolási taktikával - visszatér. Igyekszem az elmúlt 3,5 hónapban kimaradt megjelenéseket pótolni, visszahozni a koncertnaptárt, mivel a nyár nagyon erős lesz ilyen téren, és legfőképp folytatni a jobb és jobb bandák bemutatását.

Egyből hadd legyek olyan pofátlan, hogy így a visszatérés segítségével számoljak be arról, hogy megjelent a Wolf Shaped Clouds Demo és a The Tartuffe Plan is új EP-vel rendelkezik.

És azért arról is beszámolnék, hogy az április mutecall.-os Birds In Row-buli is nagyon jól sikerült. Aki nem hiszi, nézzen bele!