Ten Thousand Leagues

Remélem még nincs elege senkinek a már-már tipikus, dallamos-káosz amcsi szkrímóból, mert nekem úgy néz ki, hogy sosem lesz, vagyis egyhamar biztosan nem. Éppen ezért ajánlanám nektek ezt a Los Angeles-i bandát, akik eddig egy nagyon erős demo-val és egy split-tel rendelkeznek, az új számokat pedig éppen most írják. Remélhetőleg minél hamarabb végeznek, mert ha tudják folytatni és kicsit fejleszteni az eddigi vonalat, akkor nagyon ütni fog ez a zenekar.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Loma Prieta, Matsuri, Touche Amore, We Were Skeletons

honlap

Demo - 2010
Split with John Cota - 2011

Mahria

Úgy néz ki, hogy a kanadai screamo színtér is kezd magára találni, ennek egy ékes bizonyítéka az edmontoni négyes. Az alig 1 éves zenekar eddig egyetlen kiadvánnyal rendelkezik, ami egy split 10" a szintén kanadai, Murakami-mániás post-rock screamo Todos Caerán-nal. Zenéjük gyors, kaotikus, nyers, érzelmes, és ezeket mind csak tetőzi a vokál, amire talán a legjobb jelző a frusztrált. Először elég furcsa volt az énekes csaj hangja, de minél több hallgatja az ember, annál inkább érzi, hogy ez csak erőssége a zenekarnak. Ráadásul már felvették a nagylemezt is, remélem, hogy minél hamarabb meg is osztják velünk.
UPDATE: Az említett "nagylemez" már meg is jelent kazettán, és az itt szereplő 7 számban már kicsit visszavettek a káoszból, és inkább a fogós, technikás és hiperdallamos témák lettek a fő jellemzői az albumnak. Az év egyik legjobb új formációja ez a banda.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Loma Prieta, Suffix, Bare Arms, Beau Navire, L'antietam

facebook

Split with Todos Caerán - 2011
Self-Titled-2011

We Came Out Like Tigers

A fiatal Liverpool-i bandát itt-ott az angol I Would Set Myself On Fire For You-ként említik. Ez leginkább annak tudható be, hogy előszeretettel használják a számok kiállásáiban a hegedűt, illetve az 5-7 percesre nyúlt dalok dúskálnak a '90-es, '00-es screamo hatásokban. Eddig egy EP-jük jelent meg, amely egy jól sikerült debütálás, remélhetőleg innen elindulva képesek lesznek továbbfejlődni és még jobban megidézni ezt az elszállós, de nem "unalomba fulladós" hangulatot.

UPDATE: Azóta megjelent az európai turné apropóján egy a Ravachol-lal közös split és egy 4-számos kiadvány. Mindkettőn érezhető a fejlődés a srácok zenéjében, az énekesük elmondta, hogy az első lemez számait már nem is játsszák. Káosz és szép kiállások, itt-ott hegedűvel és mesemondással megspékelve.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: I Would Set Myself On Fire For You, Serena Joy, Portrait, Sinking Steps...Rising Eyes, The Sea, The Sea

blog

There Is Good Hope, Thou Will Seest Thy Friends - 2010 (scene)
Split with Ravachol - 2011
Self-Titled - 2011

Ravachol

Az önmagát egy francia anarchistáról elnevező angol négyes egy egészen friss formáció, bemutatkozó EP-jük nemrég jelent meg. Indie-s, emós dallamokkal kacérkodó szkrímóról van szó, ráadásul egy hölgyénekessel büszkélkednek, úgyhogy a színtéren való siker garantált. Remélhetőleg nagylemeznyi hosszúságon is képesek lesznek majd fenntartani az ember érdeklődését, mert noha a debüt bizakodásra adhat okot, ezzel a zenével ez nem lesz könnyű feladat.
UPDATE: Azóta megjelent az európai turné apropóján a WCOLT-zel közös split. Ezzel a két számmal a dallamosság mellett még a '90-es évekhez is sikerült kicsit visszanyúlniuk.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Suffix, Suis La Lune, La Quiete, Petethepiratesquid, Bare Arms

blog

Great Moments In The Void - 2011
Split with We Came Out Like Tigers - 2011

Seeing Means More

A San Fransisco-i bandára a Loma Prieta similar-jei között bukkantam, azt hiszem ezzel kb. definiáltam is zenéjüket. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy a kezdeti tradicionális szkrímó szárnybontogatás után a srácok elkezdtek metal(core?) elemeket csempészni a zenéjükbe, ezért hallhatunk mélyebb "hörgéseket", illetve vicces, de még jól eltalált breakdown-okat is. Az utókortól emiatt kapnak is hideget-meleget, bár még inkább az osztja meg az embereket, hogy a banda után egyikőjük a Fight Fair-ben kötött ki... Egyébként a srác csinálja a legnagyobb screamo-fórumot, a CMHWAK-ot. A regisztrációt mindenképp érdemes csekkolni, nem lövöm le, hogy miért... :D

(A Discography "album" valójában csak a srácok által összegyűjtött korai demo-k és egyéb élő felvételek összesége, úgyhogy én mindenképp a két valódi megjelenést is megélt kiadványt ajánlanám elsőre.)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Loma Prieta, Beau Navire, Joshua Fit For Battle, Mikoto, Takaru

myspace

Clouds Obscured To Hearts - 2006 (scene)
Split with Efra - 2006 (scene)

Discography

Adobe Homes

A mostani amerikai screamo-ra jellemző megoldások mind megtalálhatók ennek az új-mexikói négyesnek a zenéjében, tehát kapunk káoszt, dallamosságot, egy kis matekot és néhol egészen beteg dalszerkezeti megoldásokat. Ugyan elsőre elég fura volt, de a Ristra számai egyre inkább kezdenek benn ragadni a lejátszómban. Legalább az "adobe"-ról most már nem csak a Reader fog eszünkbe jutni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Matsuri, мища, Suffix, We Were Skeletons

facebook

Demo - 2008
Split with Growing Pains - 2009 (?)
Ristra - 2010 (scene)
Split with Beau Navire - 2011 (scene)

Me And Him Call It Us

Újabb sajnos már feloszlott bandáról lesz szó, már 4 éve, hogy az atlantai csapat bedobta a törölközőt. Pedig ők tényleg képesek voltak valami igazán egyedit összehozni, vagy ha valaki százával tudja sorolni az eszement grindcore témákat szkrímó és borús atmoszférateremtő post-rock témákkal, zajokkal keverő zenekarokat, akkor ne habozzon! Merthogy itt erről van szó, ráadásul legfontosabb kiadványukon a Loss-on elsütik az egyik legkirályabb Love Will Tear Us Apart "feldolgozást", haha. Sajnos a zenekar magját adó duó, már nem tudott kiegyezni a folytatás irányában, így most ahelyett, hogy új MAHCIU lemezeket hallgathatnánk, ők inkább egyéb - szerintem jóval gyengébb - bandákban valósítják meg beteg zenei ötleteiket.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Phoenix Bodies, A Fine Boat That Coffin!, Tower Of Rome, Bucket Full Of Teeth, Ed Gein

myspace

The (C:) Drive Of Love Stories (Demo) - 2004 (scene)
Loss - 2006 (scene)
Split with The Blue Letter - 2007 (scene)

Comadre

Úgy hiszem, elég nagy alapvetés a kaliforniai ötös, akik pörgős szkrímó-inkább-hardcore hibridjükkel gyűjtötték össze rajongóikat szerte a világon. 3 nagylemez, csomó egyéb kiadvány, a világ nagy részét átölelő turnék, őrült és pozitív energiával fűtött fellépések, plusz minden egyéb buzisnak ható dolog, amit erről a bandáról el tudnék mondani. Ha még nem ismerted őket, akkor mindenképp pótold!

Külön meg kell említenem, hogy a srácok elindítottak egy mixtape-sorozatot is, amelyeken a következők találhatók:

1 - Talán leghíresebb számuk, a Hit Me Up On My Celly Cell minden sávja külön-külön, és egyéb remixek.

2 - Különböző, a banda által kedvelt zenekarok dalait gondolták újra itt. (Van Paul Baribeau "cover" is!)

3 - Ez egy igazi mixtape, 19 előadó dalait válogatták össze (L'antietam, Hour Of The Wolf, Dangers, stb.), kiegészítve egy zseniális crunk intróval. Én egy csomó korábban számomra ismeretlen király bandára bukkantam itt.

4 - Vendégelőadók (Atlas, P.O.S., Ghostlimb, Broadway Calls, Glasses, Dead To Me, Trainwreck) segítségével próbálják ki magukat más műfajokban, mint például hip-hop, folk, pop/punk, stb.

5 - Ez pedig a legújabb gyűjtemény, amelyet a japán földrengés áldozatainak megsegítésére csináltak, és rajtuk kívül még további király zenekarok (Punch, Loma Prieta, Trainwreck,...) jelentkeznek rajta új (egyesek esetében a megjelenéskor még újnak számító) számmal.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Dangers, Ghostlimb, Trainwreck, Zann

blog

The Youth - 2004 (scene)
Songs About The Man - 2005 (scene)
More Songs About The Man - 2005
Burn Your Bones - 2006 (scene)
Split with Trainwreck - 2007 (scene)
A Wolf Ticket - 2009 (scene)
Split with Glasses - 2010 (scene)

Mixtape Vol.1
Mixtape Vol.2
Mixtape Vol.3
Mixtape Vol.4
Mixtape Vol.5

Animal Faces

Egy újabb Kidcrash-kistestvér, akik Toronto-ból szállítják a matekos riffeket és a pánkos hangulatot, aminek köszönhetően a számok átlagos játékideje nem emelkedik 2,5 perc felé, ami még egy plusz pont. Egyébként minden tiszteletem az övék, mert 1 gitárral nagyon nehéz jól játszani ezt a fajta zenét, de nekik sikerül. Egyelőre csak ez az 5 számos EP-jük van, ami most ősszel fog lemezen is napvilágot látni, de én nagyon remélem, hogy hamarosan jön egy hosszabb kiadvány.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Kidcrash, Carrion Spring, We Were Skeletons, Logs, Age Sixteen

facebook

Analytical Dreaming - 2010

мища

Egyre kevésbé divat a nagyon sikítós screamo, amiről az embereknek általában a legendás Jeromes Dream énekesének orgánuma szokott eszébe jutni. Ennek a "szuperhisztis", orosz neve ellenére Baltimore-i triónak azonban ez a fő védjegye, és ezzel is tudták a leginkább felhívni magukra a figyelmet. Viszont ahogy jönnek a kiadványok, egyre kiforrottabbak a számok és érettebbek az instrumentális részek, az ének pedig (szerencsére) mit sem változott. A rengeteg split után most már remélhetőleg érkezik lassan egy rendes lemez is, én már nagyon várom.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Iwrotehaikus..., Beau Navire, Jeromes Dream, Age Sixteen, Suis La Lune

myspace

Self-Titled EP - 2009 (scene)
Not For Ears EP - 2009 (scene)
Split with Broken Chords Can Sing A Little - 2009 (scene)
Split with Oppenheimer Limit - 2010
5-way Split with DEERS!, ColorChromatic, Pansori and Animal Lover - 2010 (scene)

Discography So Far CD - 2010 (scene)

Split with We Were Skeletons - 2011 (scene)
Split with Innards - 2011

The Discord Of A Forgotten Sketch

Ahogy már meséltem, Alaskan-ék jól elláttak minket új TDOAFS kazikkal, aminek köszönhetően újra elővettem a bandát, mert hogy őszinte legyek, elsőre elment a fülem mellett. De kezdjük az elejéről: 4 kanadai srác még a 2000-es évek elején kitalálta, hogy ilyen Heavy Heavy Low Low-féle kamumathcore-t fog játszani itt-ott jazzes negmozdulásokkal. 2 éve azonban egy tagkiválásnak köszönhetően (szerencsére) 180°-os fordulatot vett az így most már csak trióként zenélő társaság zenéje. Az új, pankos-dallamos-szkrímós egyveleget talán úgy tudnám jellemezni, mintha egy lebutított, egyszerűbb Daniel Striped Tiger-t hallgatnánk. Azért a múltból meghagytak egy-két jazzesen disszonáns akkordot, és az elég gyakran feltűnő együtténeklések szintén sokat dobnak a hangulaton.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daniel Striped Tiger, L'antietam, We Were Skeletons, Stop It!, Off Minor

facebook

Self-Titled EP - 2003
Self-Titled LP - 2006 (scene)
(eddig mathcore)
Demo - 2009
4-way Split with Beau Navire, Carrion Spring and Te Lloraría Un Puto Río - 2010 (scene)
Don't Pay More Than 5$ - 2011

Bare Arms

Egy újabb szerintem elég ismeretlen banda, pedig csajénekkel tolják, ráadásul még ausztrálok is (persze lehet, hogy csak nekem van ausztrál screamo fétisem). Sajnos csak két címtelen EP-t jelentettek meg (én az elsőt ajánlanám inkább), összesen 9 számmal. Zenéjük többnyire dallamos, ahol kell ott pedig kellően koszossá válik. A csajnak nagyon jól megy a hangja a zenéhez.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Suffix, We Were Skeletons, Beau Navire, L'antietam, Age Sixteen

myspace

Self-Titled EP (1) - 2009
Self-Titled EP (2) - 2010

Isaïah

Az alábbi banda az egyike a néhánynak, akik tesznek arról, hogy Belgium se maradjon le a screamotérképről. Pedig szegények már vagy kétszer majdnem feloszlottak különböző tagproblémák miatt, de szerencsére mindig talpra álltak. Elszállós, dallamos részekkel keverik az egyébként jellemzően európai screamo-t, a szövegek pedig franciául vannak. Töltés!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: June Paik, Daitro, Welcome The Plague Year, Mihai Edrisch, I Not Dance

facebook

Demo - 2007 (scene)
Tour CD - 2008 (scene)
Ils Consomment, Prient et Tuent Mais Ne Pensent Pas - 2009 (scene)
Split with The Bride Of Changes - 2009 (scene)
Connections II: 6-way Split with Adorno, The Saddest Landscape, Suis La Lune, Kias Fansuri and Captain, Your Ship Is Sinking - 2010 (scene)

With Horses In Her Eyes / Histories

Egy újabb rövid életű zenekar, akik sajnos csak néhány számot hagytak ránk. Zenéjük magán hordozza az összes nélkülözhetetlen screamo elemet. Leginkább a Prologue EP-t záró akusztikus tétel révén ugrik fel általában a nevük, de az EP-n található másik 4 tétel is mind remek alkotás. Később nevet váltottak, pedig a szokásosan agyament (egy Love Like... Electrocution szám alapján választott) With Horses In Her Eyes név szerintem jobb, mint a kissé jellegtelen Histories, de biztos volt valami ok a csere mögött. Még felvettek 3 számot, zeneileg a korábbi EP vonalát folytatva, de 1 év fennállás után 2007-ben feloszlottak. Kár.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Sailboats, Loma Prieta, I Wrote Haikus..., Beau Navire, Suis La Lune

myspace

Prologue - 2006 (scene)

Histories - 2007

I Wrote Haikus About Cannabalism In Your Yearbook

Nekem mindig fura volt, hogy az alábbi kaliforniai bandát a legnagyobb nevek között szokták említeni. Ebben valószínűleg közrejátszott minden idők talán legelcseszettebb/furább/bugyutább zenekarneve, de még inkább az a szenvedély, ami áthatja zenéjüket. A frusztráltság és a káosz nem úgy jelenik meg a számokban, mint amihez hozzászokhattunk, hanem egy fajta rendszertelenség jellemzi a legjobban őket. Mindehhez még hozzáadódnak a - jelen esetben tényleg használhatjuk ezt a jelzőt - jó értelemben vett emós szövegek, természetesen kb sírva előadva. Inkább nem szaporítom a szót, hallgassátok meg. Ha már másért nem is, de azért mindenképp megérdemlik, mert olyan bandákat hagytak az utókorra, mint a Punch, a ...Who Calls So Loud és a Beau Navire.

Mindkét "albumot" érdemes leszedni, mert ugyan a Discography-n főleg a kultikus S/T számai találhatók, de kicsit átalakítva.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Neil Perry, I Hate Myself, The Kodan Armada, Suis La Lune

myspace

Self-Titled - 2006 (scene)
Discography - 2010 (scene)

Polemarch

Szerencsére a jobbnál jobb (Nightwish, Korpiklaani, Ensiferum, inkább nem is folytatom) metal produkciók mellett Finnországban is találhatók olyan remek zenekarok is, mint az Enstand, az idén télen nálunk járt Lighthouse Project vagy épp a Polemarch. A Tampere-ből származó ötös zenéjükben ötvözi a dallamos hardcore és a klasszikus screamo elemeket, ennek eredményét pedig minden Touché Amoré kopizenekar megirigyelné. Eddig két EP-jük jelent meg, én a korábbit preferálom jobban, nemcsak azért mert hosszabb, hanem mert a zárótételben megszólaló delay-ezett fúvós gyönyörű. Mellesleg most készül az első nagylemez.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Caravels, Amber Daybreak, Hot Cross, Age Sixteen

myspace

La Fiesta De Disfraces - 2008 (scene)
A Static Future - 2009 (scene)

Dolcim

...ezek után a társaság két felé oszlott, így megszületett a neocrust-szerűségben utazó Sanctions (róluk lusta vagyok külön is írni, nyomjatok a névre és szedjétek le a lemezeket, ha kíváncsiak vagytok) és jelen poszt tárgya, azaz a Dolcim. Ők pedig ott folytatták, ahol a CUTC abbahagyta, sőt, talán még energikusabban sikerült megidézniük a már említett hangulatot. Személyes kedvencem is a zenekar egyébként, a Guillotine Ride az utóbbi néhány év legjobb lemeze a műfajon belül. Élőben is sikerült őket elcsípnem tavaly, és ledöbbentem, hogy mindössze egy delay pedált használtak. Mondjuk korábban azon is meglepődtem, hogy csak 1 gitár van a bandában. A lemezt hallgatva többre gondoltam, persze nyilván több sávot vettek fel.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cease Upon The Capitol, Men As Trees, Loma Prieta, Battle Of Wölf 359, Caravels

myspace

I Am Casper (Demo) - 2008 (scene)
Guillotine Ride - 2009 (scene)
We Carry The Fire - 2010 (scene)
Split with Hammers - 2010 (scene)
4-way Split with Men As Trees, Le Pre Ou Je Suis Mort and Dying In Motion - 2010 (scene)

Cease Upon The Capitol

A Nashville-ből származó trió a már jól bejáratott úton kezdte pályafutását az előző évtized közepén, ez a "szokásos" kaotikus, de dallamokban is bővelkedő amcsi screamo-t jelenti. Aztán a vége felé rátaláltak a delay pedálra. Szerencsére nem kell azonban 7-8 perces epikus felvezetőkre gondolni, sőt a számok csak rövidebbek és még velősebbek lettek, ráadásul a második Self-Titled (szokás szerint természetesen a legjobb kiadványból nincs meg a scene rip) lemezükön képesek voltak olyan atmoszférát teremteni, amiről a legtöbb post-rock banda csak álmodni mer. Sajnos pont a csúcson fejezték be, de...

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Dolcim, Funeral Diner, June Paik, Men As Trees, Raein

myspace

The End Of History - 2004 (scene)
Demo - 2005
Self-Titled (I) - 2006 (scene)
Single Series - 2006 (scene)
Split with Silbato - 2006 (scene)
Self-Titled (II) - 2007
Split with Trikorona - 2008 (scene)

Anomie

Ha már a visszatéréseknél tartunk, gondolom időszerű megfogadnom, hogy ezentúl én is fogok rendszeresen ide posztokat írni, ahogy eddig még nem igazán tettem. Azt hiszem Geri már felvázolta a kortárs francia emo-színteret (sajnos nem :D - geri), vagy legalább annak krémjét a posztjaiban, úgyhogy gondoltam majd én megmutatom a Daitro és az Amanda Woodward bájos nagynénikéjét, az Anomie-t. Na jó, talán ez így egy kicsit túlzás, de a hatások nyilvánvalóan érződnek, az utódok tipikus vonásai pedig már az 1994-ben alakult zenekarnál is megjelennek, amit csak még izgalmasabbá tesz a női énekes jelenléte. Ez a félig beszélő, félig kiabáló ének amúgy is a kedvencem az ilyen zenében, úgyhogy ez már csak hab a tortán a feszes tempók és a "franciás" riffek mellett. A lényeg, hogy ha egy seggfej zenekritikus okostojás lennék, azt mondanám "kultikus" zenekarról beszélünk, de szerencsére nem vagyok, így csak azt mondom, hogy az Anomie klasszabb, mint amennyire ismert, és bár a három éves fennállásuk a kilencvenes évek kellős közepén volt, simán megérdemelték volna a nagyobb figyelmet. Küldjétek!

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daitro, Jasemine, Sed Non Satiata, Amanda Woodward, Belle Epoque

Discography (scene)
Split with Peu Etre - 1995 (scene)

Suffix

A hardcore bármelyik szegmensében, ezáltal a screamo-ban is ritkaság, ha egy bandának női énekese van. Nem csoda, hogy az ember nagyobb kiváncsisággal fülel bele az adott zenekarba, ha látja a "female vocalist" jelzőt. A Chicago-ból származó Suffix első lemezére én is ezért lettem figyelmes, és hogy őszinte legyek elsőre eléggé csalódott is voltam, nem igazán tudtam hova rakni a bandát. Ez a mai napig így van, de hozzászoktam, sőt megszerettem az azóta az amcsi színtéren egyre nagyobb népszerűségnek örvendő zenekart. Az itt-ott felbukkanó matekosnak ható témák és a dallamosan kaotikusabb részek között nehéz megszokni az átmeneteket (illetve azok hiányát), és azt hogy a banda sem ilyen, sem olyan, de lehet, hogy épp ez a varázsa bandának, tehát egy (vagy a saját tapasztalatomból indulva inkább kettő) próbát mindenképp megér.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: We Were Skeletons, Bare Arms, Beau Navire, Logs, L'antietam

bandcamp

No Matter How Fast We Run - 2010 (scene)
Split with Beau Navire - 2011