Comadre

Úgy hiszem, elég nagy alapvetés a kaliforniai ötös, akik pörgős szkrímó-inkább-hardcore hibridjükkel gyűjtötték össze rajongóikat szerte a világon. 3 nagylemez, csomó egyéb kiadvány, a világ nagy részét átölelő turnék, őrült és pozitív energiával fűtött fellépések, plusz minden egyéb buzisnak ható dolog, amit erről a bandáról el tudnék mondani. Ha még nem ismerted őket, akkor mindenképp pótold!

Külön meg kell említenem, hogy a srácok elindítottak egy mixtape-sorozatot is, amelyeken a következők találhatók:

1 - Talán leghíresebb számuk, a Hit Me Up On My Celly Cell minden sávja külön-külön, és egyéb remixek.

2 - Különböző, a banda által kedvelt zenekarok dalait gondolták újra itt. (Van Paul Baribeau "cover" is!)

3 - Ez egy igazi mixtape, 19 előadó dalait válogatták össze (L'antietam, Hour Of The Wolf, Dangers, stb.), kiegészítve egy zseniális crunk intróval. Én egy csomó korábban számomra ismeretlen király bandára bukkantam itt.

4 - Vendégelőadók (Atlas, P.O.S., Ghostlimb, Broadway Calls, Glasses, Dead To Me, Trainwreck) segítségével próbálják ki magukat más műfajokban, mint például hip-hop, folk, pop/punk, stb.

5 - Ez pedig a legújabb gyűjtemény, amelyet a japán földrengés áldozatainak megsegítésére csináltak, és rajtuk kívül még további király zenekarok (Punch, Loma Prieta, Trainwreck,...) jelentkeznek rajta új (egyesek esetében a megjelenéskor még újnak számító) számmal.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Dangers, Ghostlimb, Trainwreck, Zann

blog

The Youth - 2004 (scene)
Songs About The Man - 2005 (scene)
More Songs About The Man - 2005
Burn Your Bones - 2006 (scene)
Split with Trainwreck - 2007 (scene)
A Wolf Ticket - 2009 (scene)
Split with Glasses - 2010 (scene)

Mixtape Vol.1
Mixtape Vol.2
Mixtape Vol.3
Mixtape Vol.4
Mixtape Vol.5

Ghostlimb

Leginkább a Graf Orlock mellékágaként ismert az alábbi banda. A Ghostlimb azonban sokkal több, mint egy sima side project, ezt idén egy újabb nagylemezzel és nyári EU-turnéval bizonyítják a srácok. Zenéjükben egymást váltják a dühös, dallamos, itt-ott mocskosan rock'n roll-os részek, és nem értem, hogy a harmadrangú öcsimosh-hácé bandák miért tudnak sokkal nagyobb ismertségnek örvendeni, mint ők... Zárásképp pedig a legjobb last.fm tag-jüket osztanám meg veletek: "UNREASONABLY MAD".

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Glasses, Dangers, Comadre, Coliseum, Graf Orlock

myspace

Self-Titled - 2007
4-way Split with Zann, Perth Express and Trainwreck - 2008 (scene)
Bearing And Distance - 2008
Split with Fischer - 2009
Alea Iacta Est: Discography Tape - 2010 (scene)
Infrastructure - 2011

Ruined Families

A görög banda tavaly nyáron járt nálunk, kíváncsi voltam milyen is egy olyan formáció, akik black metal/indie-ként vannak hirdetve. Hát a stílusmegjelölés végül megtévesztőnek bizonyult, a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek és hype-nak örvendő dark hardcore megfelelőbb lett volna. Első lemezük, a Four Wall Freedom dalai pedig bizonyítják, hogy a jövőben helye lehet a színtéren (vagy akár még a Deathwish istállójában is) az ötösnek. Remélem, hogy az éppen masterelés alatt álló új dalok pedig az utolsó mondatomat fogják igazolni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Cursed, Rise & Fall, Hierophant, New Lows, Birds In Row

myspace

Four Wall Freedom - 2010 (scene)

Cult Ritual

A manapság népszerű hardcore zenekarok két fő erénye amellyel ekkora tömegeket tudnak megmozgatni véleményem szerint a dallamosság és a pozitív, reményteljes mondanivaló. Nem csoda, hogy fiatalok tucatjai lesznek a hardcore szerelmesei, hiszen itt egy olyan közösségben érezhetik magukat, ahol mindenki egy jobb, szebb világért küzd.
Azonban vannak olyanok, akik zenéjükkel pontosan olyan mocskosnak, kaotikusnak és szarnak állítják be a világot, amilyen talán valójában az. Nos ilyen a Cult Ritual legénysége is, vagyis inkább csak ilyen volt, mert mindössze 2007-2009. működött aktívan a banda. Ezalatt kidobtak pár demo-t, pár EP-t és egy "nagylemezt", ráadásul a legendás Youth Attack jóvoltából. A zene pedig, mint ahogy írtam is, kaotikus, powerviolence hatásokkal fűtött hardcore punk.

Mellesleg hozzátartozik az ismertetőhöz, hogy az énekes jelenleg rács mögött ül. Elvileg kleptomániás, már többször meggyűlt a baja a rendőrséggel, és legutóbb már nem nézték el neki, hogy megszegte próbaidő alatt a törvényt.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Vaccine, Punch, Aerosols, Raw Nerve, Failures

myspace

Demo I - 2007
1st EP - 2007
Demo II - 2008
2nd EP - 2008
3rd EP - 2008
1st LP - 2009

Collection (nem diszkográfia, ez valami kazi)

Birds In Row

Szintén a napokban bukkantam az alábbia francia csodára, akikről a kiadójuk (ami egyébként kifejezetten érdekes bandákkal foglalkozik, szerintem lesz még poszt tőlük) azt a promószöveget költötte, hogy nem elég hardcore, hogy a Modern Life Is War utódbandák közé soroljuk, viszont annyira nem is sludge/crust, hogy ebben a scene-ben megállja a helyét, így a kettő egyvelegéből kapunk valami nagyon király furcsaságot. Én a magam részéről csak rásütnék egy post-hardcore jelzőt (ebből baj sosem lehet), és osztom, hogy király. Merthogy tele van dallammal, energiával, dühvel és azért tényleg érezni azt az elszállós hozzáállást, ami gyökerezhet a sludge-ban. Emellett nekem néhol olyan érzésem van, mintha az érzelmek helyett a technikát előrébb helyező Touché Amoré-t hallgatnék, de a lényeg, hogy töltsétek.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Touché Amoré, Meleeh, Defeater, More Than Life, Caravels

website | bandcamp

Rise Of The Phoenix - 2009 (scene)

Cottbus - 2011 (scene)

Vaccine

Massachusetts-i intoleráns straight edge powerviolence szupergrupp. Olyan zenekarokból verbuválódtak, mint az Ampere/Orchid (Will Killingsworth a basszer!), Relics, Think I Care és a Glue. Ha a diszkográfia hosszával arányos ismertetőt írnék, akkor már a második mondat se fért volna bele. A számok nagyon rövidek és tömörek, közel 25 mp-ben viszont úgy a földbe basznak, hogy nehéz onnan kimászni. Tökéletes soundtrack tömegközlekedéshez, amikor az ember legszívesebben néha szimplán összeverné az embereket a villamoson/buszon/metrón, stb. Csak, hogy az intolerancia nálunk se maradjon el. :D (Az új "album"ról két számot tud a last.fm bescrobble-olni, haha.)

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Mind Eraser, Punch, Weekend Nachos, Bucket Full Of Teeth, Das Oath

blogspot

Demo - 2010
Human Hatred - 2010 (scene)
Crimes In Blood - 2011

Career Suicide

Újra itt az ősz, ilyenkor a flannel ingre nem csak vastag pulcsit esik jól felhúzni, hanem egy adag midwest emót, vagy akármilyen kinsella-zenekart is, ami segít csendben üldögélni a suliban és jól esik rá hazabringázni a kicsöngetés után. Ez tök jól visszaadná a közepesen unalmas kisvárosi életemet ebben az évszakban, ha véletlenül nem találnék rá egy olyan bandára, mint a Career Suicide, hogy aztán inkább szétzúzni akarjak mindent a közvetlen közelemben. Igaziból nagyon régóta villog már a last.fm ajánlások között a nevük, meg sok helyen írták cloak/dagger similarnak, a gitáros pedig a Fucked Up-ban is játszik, úgyhogy eladtam nekik a lelkem, ők meg cserébe sörtől savanykás nyálat köptek rá. Az az őszi időjárás hiányzik nekem, amikor ropognak a barna falevelek a cipőm alatt és kicsit hideg van, de még az ég is olyan narancssárgás színű, akkor lenne igazán fasza ezt a bandát hallgatni, mert amellett, hogy feszesen pörgetik a nyolcvanas hárdkórpankot, valami saját lazaság árad még a karcolós gitártémákból is, ami újjá és igazán ragadóssá varázsolja az egészet. És ez klassz.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Black Flag, Cloak/Dagger, Government Warning, Fucked Up.

Self Titled (2002)
Sars Ep (2003)
Jed Whitey split (2004)
Signals EP (2005)
Invisible Eyes (2005)
Attempted Suicide (2007)
Cherry Beach LP (2008)
Anthology 2001-2003 (2004)
Anthology 2004-2005 (2006)

American Hardcore

Rendhagyó poszt, hiszen zene vagy koncert helyett egy film tárgya, aminek meg persze a zene és a koncert a tárgya többek között... Az American Hardcore (teljes címe: American Hardcore: The History Of American Punk Rock 1980-1986) a műfaj születését és fénykorát mutatja be főleg interjúk és koncertvideók segítségével. Többek közt megszólal Henry Rollins (Black Flag), Ian Mackaye (Minor Threat), HR (Bad Brains), stb., de felbukkan Flea (RHCP), Moby és a Guns'n Roses gitárosa is. A film sikeresen szerepelt az USA legnagyobb független filmfesztiválján, a Sundance Film Festivalon 2006-ban. Tökéletes törióra azoknak, akik szeretnék megtudni, honnan és hogyan indult ez az egész, vagy csak úgy érzik, még van mit dolgozniuk a trúságfaktorukon. Én, hogy őszinte legyek, zeneileg ezek a bandák sosem tudtak különösebben megfogni, de a film még ehhez is szerzett egy kis kedvet. :)

Bandák, akik szereplnek a filmben: Black Flag, Bad Brains, Circle Jerks, D.O.A., Minor Threat, SS Decontrol, stb.

IMDB

Part1 Part2 Part3 Part4

Hammers

Egy újabb poszt, aminek a témája egy olyan zenekar, akik a mostanság egyre "divatosabb" dark hardcore-ban nyomulnak. Az angol Kalapácsok amellett, hogy kifejezetten technikásan és mocskosan kombinálják ezt a (neo)crust-tal, még élőben is nagyon jófejek, mint ahogy az itt kiderült. Meg hát a koncert is elég lehengerlő volt, van róla beszámoló, ha csak most keltette volna fel az érdeklődésed. Jobb később, mint soha... És ha bejön, akkor érdemes odafigyelni a srácokra, mert egy rakat kiadványt ígérnek a közeljövőre.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: From Ashes Rise, His Hero Is Gone, Alpinist, Fargo, Cursed

myspace

Year One - 2009
Orogeny - 2010 (scene)
Split with Dolcim - 2010 (scene)

Cloak/Dagger

Nah, valahogy így kell játszani a punk rockot napjainkban. Kellően eszement, mégis tökös és dallamos. A Cloak/Dagger zenéjét valahogy úgy kell elképzelni, hogy fogunk egy lábost, belebasszuk a Circle Jerks-öt, a Black Flag-et, a Hot Snakes-t és a Swiz-t, alágyújtunk, majd amikor már bugyog, kiöntjük egy 12" nagyságú tányérba. (Persze ezeket sajnos nem én találom ki, én is csak puskázok.) És hogyha még ezzel sem tudtalak volna meggyőzni, akkor az már elegendő referencia kell legyen, hogy a kiadványaikat a Jade Tree adja ki. Hazánkban már kétszer jártak, mint kétszer elmentem majdnem, de most szeptemberben már biztos nem hagyom ki. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem dob a motivációmon a tény - amire csak nemrég jöttem rá -, hogy a basszgitáros anno a Majority Rule-ban kínozta a bőgőt.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Social Circkle, Brutal Knights, Hot Snakes, Fucked Up, Paint It Black

myspace

Pinata Breaks, Demo Takes - 2007
Kamikazes 7" - 2008
We Are 12" - 2007 (scene)
Don't Need A 7" - 2009 (scene)
Surf Song 7" - 2009
Lost Art 12" - 2009 (scene)

Reflections Of Internal Rain

Déli szomszédaink kiválóságai, remekül keverik a dallamos neocrustot sötétebb hardcore és screamo részekkel. Ugyan a zenekar már 2004 óta létezik, a szerb hatóságoknak hála, nem igazán tudták megcsillantani tehetségüket a határon kívül, azonban most már szerencséjükre semmi sem szab gátat annak, hogy turnézzanak. Februárban a Pogo Loco-ban pedig bebizonyították, hogy élőben is olyan jók, vagy talán még jobbak, mint lemezen, és óriási showt csináltak.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Ictus, Down To Agony, Fargo, Ekkaia, Tragedy

myspace

Last Flood - 2009 (scene)
Split with Rededrang - 2009 (scene)

Punch

Gyors és kaotikus hardcore/thrashcore, amely emellett komoly power violence hatásból építkezik, egy olyan énekescsajjal, akitől komolyan mondom, hogy beszarsz. Vagyis hát élőben én nem hittem el, hogy ez a hang abból a 150centis-45kilós kiscsajból jön ki. Élőben pedig elpusztítják a színpadot. Ha egy dühös 20 percre vágysz, mindenképp szedd. Mellesleg két Loma Prieta tag is játszik a zenekarban.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Weekend Nachos, Coke Bust, (régi) Ceremony, Infest, Trash Talk

myspace

Demo - 2007

Eyeless EP - 2009 (scene)

Self-Titled - 2009 (scene)
Push, Pull - 2010 (scene)