Beszámoló: Defekt Weekend Part I. @ Zamárdi, Közösségi ház

Pénteken volt az első napja a szintén kétnapos Defekt Weekend-nek, ami másodszorra került megrendezésre a tavalyi év után. A helyszín nagyon király volt, éjfélig nyitva tartó CBA 2 percre, Balaton 5 percre, (az átlagos bulikhoz viszonyítva) rengeteg ember és természetesen király zenekarok. Egy ilyen eseményen pedig sajnos lehetetlenség minden bandát megnézni, úgyhogy tényleg csak azokról írnék, akik alatt a koncertteremben tartózkodtam.

The Tartuffe Plan: Ahogy várható volt sajnos, az 5 órás kezdésre még nem igazán érkezett meg senki, vagy nem akart bejönni, így kb tized magammal néztük meg Fefiék második koncertjét. Pedig mindenki sajnálhatja, mert nagyon, de nagyon jó volt, és most nem a menedzseri elfogultság beszél belőlem, haha. De most komolyan, ha többet koncerteznek (és próbálnak), illetve néhol kicsit változatosabbá faragják az egyébként remek, itthon meg aztán tényleg egyedüli témákat, akkor az ország legjobb INDIE bandája lehetnek. Meg persze, ha Fefi megtanul a mikrofonba énekelni :)

Plan Beer: Sajnos az első két számról lekéstünk, így lemaradtam a személyes kedvenc Sétáról. A többi szám király volt, egyébként csodálkoztam az ő korai kezdésükön, gondolom másnap hazai pályán sokkal nagyobb megőrülés volt rájuk. Kár, hogy ilyen keveset játszanak amúgy, és akkor is főleg csak otthon.

Tyrell's Owl: Nekik is a második koncertjük volt, és amíg múltkor a Raein előtt nekem kicsit szétesőnek tűnt, most iszonyatosan egyben volt az egész. Ebben nagy szerepe volt a hangzásnak, pont olyan hangos és a terem adottságai miatt megfelelően visszhangos volt, amit nekem találtak ki. Igaz, hogy ez például náluk egy kicsit az ének rovására ment, de azt meg bele lehetett azért hallani. Nagyon profi produkció volt, nálam az már mindenképp dicséretes, ha egy neocrust zenekar nem unok meg 2 szám alatt, hogy ennyire tetsszen, arra meg én sem számítottam.

Szexhead: Tőlük bevallom őszintén többet vártam, mind a Szextank-os nyitástól, mind a Lömbihead-től. Kicsit fáradtnak tűnt a dolog, hiányoltam a nihilt, amit vártam. Bár ebben közrejátszott az is, hogy nekem megtörte a felénél bekövetkezett bandaváltás a dolgot, illetve a Szextank alatt a technika is kibabrált a zenekarral.

Kemény Henrik: A múltkori szegedi koncertjük hatására most az ő koncertjüket vártam a leginkább. Igazából ugyanazt a faszaságot kaptam, mint akkor, talán az a múltkori kicsit erőteljesebb volt, de most sem csalódtam. Várom már nagyon a hanganyagot.

Dance Or Die: A DoD bulikon szokásos őrületből kiindulva arra számítottam, hogy itt fokozottan nagy buli lesz a bandára, de sajnos ez most elmaradt, nem is értem, miért. Így csak egy simán okés koncert volt, remélem azért másnap Tapolcán jobban megmozgatták a népet.

A második napra sajnos nem sikerült eljutnom, úgy látszik, hogy ezeknek a kétnapos megmozdulásoknak csak az első napjára tudok eljutni, jövőre remélhetőleg pótolom.

Beszámoló: 2 nap a Punch-csal

Már több, mint egy fél éve írtam beszámolót, pedig már csak azóta is, mióta "újraéledt" a blog jobbnál jobb koncertekről maradt el mese. Kimaradt az isteni, de nagyon rövid Beau Navire koncert méltatása vagy épp a "közönség" által számomra elcseszett Raein elmarasztalása, a jobbnál jobb színtérbulikról már nem is beszélve. De beszámolni a Punch-csal töltött két napról nem vagyok hajlandó megfeledkezni, még ha 1 hét elteltével nem is olyan friss az élmény.

2011. 07. 05. Budapest, Szabad Az Á

Tehát múlt hét kedden Dömével közösen szerveztük le a San Fransisco-i ötöst. Még itt az elején emlékezzünk meg még egyszer arról, hogy eredetileg a "testvérbanda" Loma Prieta-val közösen jöttek volna, de a mindkét bandában tevénykedő dobos egyetemi záróvizsgái miatt ők csak néhány fellépés tudtak végül vállalni. Jó magyar szokás szerint - najó ez az általánosítás túlzás - nem sikerült a hirdetett időpontban elkezdeni a koncertet, de végül minden és mindenki megérkezett, és fél 9-kor a Boz Cordolla nyitotta az nyár általam legjobban várt estéjét. A frappáns névvel rendelkező banda Human Error, Another Way, Wasted Struggle, Harvester, stb. tagokból áll, így habár zeneileg eléggé messze állok a brigádtól, de nem véletlen a nagyon jól összerakott grindmészárlás, amire itt-ott heavy metal-os énektémákkal segítenek rá. Múltkor Győrben jobban oda tudtam figyelni és ezáltal jobban is élveztem a produkciót, ami főleg a frontember érdeme, aki szerintem úgy képes vicces lenni, hogy nem lesz nevetség tárgya. Legalábbis nekem nagyon bejön ez a marhulás, amivel feldobja a koncertet. Valószínűleg, ha teljes, metálos komorság adnák elő a számok, nem lennék képes végig odafigyelni, de szerintem ez így volt király és kész. Mindez részemről inkább a győri koncertre igaz, mert legutóbb csak hátulról füleltem, de emlékeim szerint hasonlóan ugyanaz játszódott le, mint két héttel korábban.

Utánuk a PFA következett, sajnos rajtuk sem voltam benn túl sokat, de amennyit láttam az a szokásos királyság volt.

Harmadiknak mi játszottunk a Wolf Shaped Clouds-zal. Belülről korrektnek tűnt, talán túl hosszú volt, de most egyszer csak megengedhettük magunknak a "maratoni" szettet. A színpadról jut eszembe, hogy ugyan a diszkófényéket sikerült lekapcsoltatni, de még így is nagyon meleg volt a teremben, talán csak ez volt az egész este negatívuma.

A Dance Or Die is a tőlük megszokott színvonalat hozta, bár sajnos itt sem tudtam végig benn maradni, hogy stílusosan fejezzem ki magam, az járt végig a fejemben, hogy "Levegőt! Levegőt!", haha.

Végül aztán színpadra lépett a Punch. Szerencsére egyből ment rá a mozgás, féltem, hogy túlságosan is "karbatett kezes" buli lesz, nem lett az. A srácok egy kifejezetten gyors setlist-tel készültek, körülbelül hasonló arányban szólaltak meg dalok minden kiadványról. Elől, ahol mi mindent a gitárcuccokból hallottunk nagyon kemény szólalt meg az egész. Ahogy hallottam, hátrébb a hangfalakból már nem ugyanazt

hallhatták a többiek, a buli után a hangosító meg is jegyezte Dan-nek, az egyik gitárosnak, hogy ő volt az eddigi leghangosabb gitáros, akivel dolga volt, és hogy 20 dB-lel lejjebb kellett vegye az ő gitárját... A koncert előtt pont a hangosítókról panaszkodtak, sajnos itt sem sikerült olyan zajosnak és hangosnak lenniük, amennyire szerettek volna, de szerintem itt még konszolidáltabb volt a helyzet, mint a korábbi állomásokon, már persze azok alapján, amiket meséltek. A magyar közönség megtapasztalhatta azt is, hogy milyen kegyetlen hangja van Meghan-nak. A dobok mögött egyébként az ő testvére ült, aki többek közt az ON!-ban, a Ceremony-ban és a Devotion-ben is dobolt/dobol. A visszatapsolás után pedig még egy saját számmal és a Minor Threat Seeing Red-jével tértek vissza és fejezték be ezt a szerintem nagyon jól sikerült pesti bulit.

A koncert után még kilátogattunk a Hősök terére, ahol a Városligeti tóra elhelyezett konstellációk és a Vajdahunyad vára megcsodálása mellett megtudtuk, hogy a másik gitáros, Keith vámpírmániás és mindent tud Dracula-ról és Bathory-ról, továbbá szembesítenünk kellett Dan-t, hogy nem lehet 100%-ig biztos a magyar tudásában, hiszen a szinte tökéletes kiejtéssel elmondott "hello, mi van magyar picsák?" az ő szótárában a "hello, what's up friend?"-et jelentette, volt is nagy nevetés, amikor megtudták a valódi jelentést.

Másnap az előttük álló rövid útnak hála újra kimehettünk a városba, még ha nem is úgy sikerült ahogy terveztük, mert amíg a társaság egyik felével körbejártuk a Parlamentet, addig a többiek szervízbe vitték a turnébuszt. Mint kiderült, szerencsére nem volt semmi baja a járgánynak, így a várban már újra együtt volt a teljes csapat. 1 óra alatt letudtuk a kötelező látnivalókat, a teljes tagság kihasználta a lehetőséget, hogy új Facebook profilképet lőjön. Fél 5 körül aztán el is indultunk Szegedre, a közel 2 órás utat pedig a sofőrlány kivételével mindenki alvásra használta.

2011. 07. 06. Szeged, Garaboncziás

Az előző nappal ellentétben itt sikerült betartani a kb. 9 órás kezdést, így mi nyitottunk a néhány érdeklődőnek egy rövidítettebb dalcsokorral. Szerintem körülbelül ugyanazt nyújtottuk, mint Pesten, de persze ezt csak belülről tudom mondani. Illetve annyiban jobb volt a helyzet, hogy itt sokkal jobban szólt a kölcsönkapott gitárcucc, mint a sajátom, ezért ezúton is köszönet.

Utánunk a helyi Kemény Henrik következett, akik noha állításuk szerint nem voltak toppon, engem mindenképp meggyőztek. Remélem minél hamarabb lesz valami hanganyag, mert ezt mindenkinek hallania kell, hiányzott már egy ilyen dallamosabb, de mégis tökös zenekar itthonról. Tudom, hogy főleg a Hot Snakes-t emlegetik a bandával kapcsolatban - nem hiába a feldolgozás is -, de nekem inkább a Haram jutott eszembe róluk, ami meg ugyebár csak jót jelent.

Aztán újra DoD állt a színpad elé, ők is egy az előző naphoz képest rövidebb szettel készültek. Sajnos a hangzás nem volt a legjobb, a gitárok kicsit halkak voltak, de ettől függetlenül hozták a kötelezőt. Egyébként szerencsére megérkeztek közben az emberek, és már a KH alatt is egész szép számú emberből állt a bandák előtt félkörben a közönség.

Itt nem volt hangosító, aminek az lett az eredménye, hogy a Punch olyan kikúrt hangos tudott lenni, amilyen szeretett volna, bár sajnos ez az ének hallhatóságának rovására ment, de azt meg oda tudtuk képzelni szerencsére. Ahogy belekezdtek a Stay Afloat-ba szerintem mindenki azt hitte, hogy ez valami beállás, de nem ez már a megváltozott szett része volt. Kérdeztem is tőlük viccesen, hogy minden este más számokkal és sorrenddel készülnek, és valóban, van egy csomó variáció és a koncert előtt kvázi húznak egyet. Ennek így utólag nagyon örülök, mert sokkal több szám volt a Push, Pull-ról és a Self-Titled-ről is a jobb számok voltak, így többek közt felcsendült a személyes kedvenc Let Me Forget, a sláger Not So Posi After All, illetve ráadásként Fefinek kérhettem a Positively God Free-t is. Ahogy említettem, a hangzás nagyon bika volt, a számok is királyabbak voltak, így talán még azt is mondanám, hogy egy hajszálnyival, de jobb volt a szegedi produkció.

A koncertek után pedig bömbölt az All Shall Perish, a Pantera, a Madball a zenegépből, közben pedig jól szarrá vertek minket csocsóban Punch-ék... A Loma/Beau Navire gitáros Sean-nal pedig nem sikerült megkóstoltatni a punksört, de igaza is van, hehe. A szállásunk ugyanaz volt, így a búcsúzkodás reggelre tolódott a közös görögdinnyézés és személyes kontaktcserék utánra.
Összefoglalva, én nagyon örültem ennek a két napnak, és ahogy rajtuk láttam ők is. Remélem, hogy minél hamarabb visszatérnek felénk, és remélhetőleg most nem hagyják otthon a Loma-t.



ui: Egyébként szegények 3 különböző határátkelőhelyen sem tudtak átjutni Horvátországba, így másnap Szlovéniában day-offoztak.

Videók a pesti koncertről
Képek Pestről/városnézésről/Szegedről
Képek a pesti koncertről

Beszámoló: Heaven In Her Arms (JP), Aussitot Mort (F) @ Szabad Az Á

Jó régen írtam beszámolót, úgyhogy mindenképp megemlékeznék a tegnapi estéről, legalább elsütöm gyorsan az év első posztját.

Szóval megnyitott az új Szabad Az Á, ennek nyomát látni is lehetett, mert még eléggé félkész állapotban volt a hely, mindenesetre kiváncsi vagyok milyen lesz, ha teljesen elkészül. Mondjuk itt a "régi" hellyel ellentétben a pánkoknak nem kellett rosszul érezniük magukat a csilivili környezet miatt. De most már elég a helyről, még annyi, hogy drága a sör, de ehhez már szinte úgyis mindig hozzá kell szokni.

A két főzenekar szerencsésen eltévedett, és eleve is késésben voltak, tehát jókora csúszással kezdődött a buli, amit a Dance Or Die nyitott. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy 2011-gyel talán elszállt a varázs, hiszen amíg tavaly a DOD szerintem az év legjobb magyar punk bandája volt, tegnap átéltem az eddig "leggyengébb" előadásukat. Persze ezt most csak viccből mondtam, majd a PFA-val közös splittel és a jó bulikkal rám cáfolnak, de tegnap tényleg nem éreztem annyira át a koncertjüket. Mondjuk itt nekem elég furcsa volt a hangosítás, szerintem egyébként ez volt a probléma, mert szerintem jobb lett volna egy zajos-elcseszett-de tökös hangzás, mint ez a félig profi-félig elcseszett megszólalás, nah mindegy.

Human Error-on már hátrébb álltam és mivel nem igazán az én zeném, nem is koncentráltam 100%-ig oda, helyette a számok között Geri Hendrix-szel dumáltunk főleg az új Rosa Parks lemezről (amiről lesz rendesen poszt is, még hozzá egy csúcsszupi új rovaton belül, de szedd le, ha már linkeltem). És a lényeg, hogy így viszont tökre bejött a HE, ráadásul hátrébb a hangzás is király volt, tehát végül is azt mondhatom, hogy most tetszettek nekem eddig a legjobban.

Az I Want You Dead-ről inkább kimentünk, hogy ne kelljen itt most rosszat írnom, tehát nem is teszem.

Következett az Aussitot Mort, akikkel úgy voltam a buli kihirdetésekor, hogy oké, élőben biztos király lesz, de azért a HIHA a lényeg. Viszont hogy a buli miatt újra elővettem a Montuega-t, azon kaptam magam az elmúlt két hétben, hogy egyre inkább jobban várom őket, mint a japánokat, így aztán már közel éjfélhez én is elfoglaltam a helyem az első sorokban egy marék konfettivel a kezemben. Szerencsére azt kaptam, amit vártam, főleg a Montuega dalai szólaltak meg, illetve ahogy észrevettem volt(ak) új dal(ok) is, ráadásul a hangzás is atom volt. Azonban szerintem kb a szett 60%-nál elbaszódott valami az egyik gitáros effektsorában, amit többszöri próbálkozás után sem sikerült kijavítani, így végül abba kellett hagyniuk, amit nagyon sajnálok, de még így is nagyon bejött. Ráadásul volt olcsó pulcsijuk is, úgyhogy este hazafele már nem is fáztam duplapulcsiban, haha.

Végül a Heaven In Her Arms lépett színpadra, akikről nem kezdenék el újra mesélni, már korábban megtettem. Az átszerelést eléggé elnyújtották, a krásztik hisztiztek is, hogy ennyi idő alatt az ő kedvenc bandájuk már lenyomta volna a szettet (talán még egy diszkográfia is lement volna). Mondjuk jogos volt a felháborodás, engem is zavart, hogy 1-kor ennyit kell még tökölni, de aztán ez hamar elszállt belőlem, mert kibaszott gyönyörűen és keményen szólalt meg végül a cucc. Az elején - sajnos - inkább a régi számokat erőltették, így hallhattunk a Duplex Coated Obstruction fő slágereit, de játszottak az Erosion Of The Black Speckle-ről is (az albumnyitó Manifesto+Filled Up With A Bruise-t biztosan). Hozzáteszem, élőben szerencsére nem fulladtak unalomba a széteffektelt post-rock témák. Aztán szépen lassan átvezették a srácok a számokat a Paraselene fő tételeibe, így nálam a koncert tetőpontja a Halcyon-Butterfly In Right Helicoid páros volt, ami élőben is olyan katarzisélményt nyújtott, mint albumon. Akkor lett volna tökéletes a szett, ha itt a srácok levonultak volna, azonban még játszottak két számomra ismeretlen és kicsit jellegtelen (gondolom régi) dalt, ezek nem kellettek volna ide, de nem sírok, mert így is nagyon nagy élmény volt.

Mellesleg nagyon szép számmal jelentek meg az emberek, talán már kicsit túl sokan is voltunk a helyhez képest, de ez csak pozitívum, remélem egész évben tartjuk majd ezt a nézőátlagot, hehe. Köszönet az Itai Itai-nak és a Tukker-nek, hogy megszervezték az év eddigi legjobb koncertjét :D. Amelynek amúgy a csúszáson kívül egyetlen másik negatívuma volt, hogy ki kellett porszívoznom a szobámat a kibaszott konfettik miatt, amikkel még a boxerem is tele volt, de hát ez legyen a legnagyobb bajom.

Videók a koncertekről!

Beszámoló: Alpinist (D) @ Black Machine, Budapest

Végül úgy adódott, hogy mégis el tudtam menni tegnap este, hogy megnézzem a jelenlegi talán legjobb neocrust zenekart. A szinte biztos késés "reményében" kicsit későn indultunk és így le is késtük a debütáló Deads koncertjét. Akik ott voltak már, azt mondták, hogy jó volt, majd legközelebb pótlom a tegnapi elmaradásomat. Másodiknak a Dance Or Die jött - a változatosság kedvéért :D -, most is nagyon király volt, bocs srácok, most nem írnám le ugyanazokat a dolgokat, amiket már párszor megtettem a blogon :). Annyiban viszont újdonság volt, hogy kivételesen Fater gitárja hallatszódott és Tomié nem, ilyen DOD koncerten sem voltam még :D. És sajnos az is kiderült, hogy az énekcucc lesz az este gyengepontja, szinte semmit sem lehetett hallani az énekekből :( .

A szerencsés (ám persze tudatos) sorrendalakításnak hála az Alpinist következett. Sajnos náluk még jobban előjött az ének hiánya, mert olyan bődületes krafttal szólalt meg az egész, hogy ami ének a DOD-nál még kihallatszódott, azt a münsteri srácoknál már csak oda képzelni lehetett. Ettől függetlenül bitang jó show-t toltak a srácok, a régi számok daráltak, a még több sötétséggel és súllyal átitatott új számok pedig a földbe döngöltek. Remélem most napokon belül meghallgathatom az új lemezt, amit amúgy tegnap már lehetett kapni. Tudom, hogy nem kéne, de mégis kénytelen vagyok a CMAR-os fellépéshez hasonlítani a tegnapi koncertet, és hát az ének az ami a CMAR felé dönti a mérleget. Mondjuk itt legalább jobban tudtam - kénytelen voltam - a zenei részre koncentrálni, és ámulattal vettem észre, hogy a - sajnos - nálam is fiatalabb dobos srác elpusztította a dobokat. Hihetetlen intenzitással ütötte a bőrt, csak kerestem az állam...

Utánuk az animalgrind Attack Of The Mad Axeman lépett a képzeletbeli színpadra, és ha már a zenéjükkel nem tudnak hódítani, legalább mókás volt a megjelenésük. Ugyanis minden tag állatnak volt beöltözve (nem hiába animalgrind...), hogy pontosítsak teknősnek, mókusnak, csigának, méhecskének és bagolynak. Ez most tényleg olyan volt, mint amikor youtube-on valami állat bevág valami grindcore-t mondjuk a Franklin, a teknős alá. Sajnos, mint már írtam a zene annyira nem volt nagy szám, ipari grind és kész, ráadásul az elöl lévő mozgásból majdnem balhé is lett. A méhecske rakta helyre az egyik srácot, illetve a teknősnek is volt problémája ugyanezzel a formával, mert állandóan ellopta a sisakját. Szerintem ők is tudják, hogy jelmez nélkül bajban lennének...

Végül utolsóként a világ szerintem legrosszabb nevével megáldott Failed Suicide Plan következett. Hát nekem ez túlságosan össze-vissza és német volt. Nem volt sem screamo, sem hardcore, sem grind, és annyira jól megírva sem volt, hogy ezt a kavalkádot élvezni tudjam. Emellett már egyre közelebb volt az ideális éjszakai indulásának időpontja, hogy elhagytuk a Fekete Masinát.

Összeségében király este volt, kár, hogy az énekcucc nem volt jó, de hát ez van. Ándergrand, pánk és kész. Mellesleg 64 fizető volt, ami kifejezetten jót tett az estének, mondjuk péntek volt, de akkor is fasza, hogy ennyien kijöttek ilyen messze.

Beszámoló: Reflections Of Internal Rain (SRB) @ Dürer-kert, Budapest

Nos, ez most egy rövidebb beszámoló lesz, mint szokott lenni, részben azért mert nem otthonról netezek, részben azért, mert eléggé fáradt voltam az este során, és sokszor sajnos még bólogatni sem volt erőm.

Pedig egyáltalán nem volt rossz az este, és még úgy is sikerült viszonylag korán befejezni, hogy a szerbek csak 10 körül értek oda. Fél 9 körül kezdett a Fuseism, múltkor jobban bejött, de most sem volt rossz. Ha tényleg próbálnak majd, akkor talán még jobb lesz, mindenesetre én mindig csak a delay-es gitárt hallom, a másik nekem mindkét alkalommal nagyon halk volt, ezt leszámítva a hangosítás is rendben volt.

A Dance Or Die nagyon király volt, mint szinte mindig. És igen, ehhez lassan már hozzá kell szokni, mert szerintem 2010 legjobb bandája Magyarországon. A lemez is nagyon jól sikerült és élőben is mindig nagyon fasza az egész. Bár lehet, hogy csak mindig jókor látom őket... Annyit megjegyeznék mondjuk, hogy viszont sosem volt még, hogy Fater mikrofonja és gitárja jól szólaljon meg, mindig elnyomja a többi hangszer. Bár ha ez a koncepció, akkor nem szóltam... :)

Következett a New Dead Project, akiket már szintén láttam párszor, de az az igazság, hogy most ütötte be először igazán. Nekem a zenéjük a punkhoz túl hardcore, a hardcore-hoz pedig túl punk, és nem igazán tudtam mit kezdeni vele. Bár valószínűleg pont ez a lényege. Mindenesetre itt az idő, hogy újra elővegyem azt a 2 albumot.

Végül következtek a késők, a szerb Reflections Of Internal Rain. A februári buli óta kicsit változott a felállás, de szerencsére a zene egyáltalán nem változott. Élőben még jobbak és dallamosak a számok, eljátszották szinte az összes "slágert", zárásként természetesen a ROIR Barmy Army-t. A probléma talán csak azzal volt, hogy a nagyobb terem megölte a hangulatot, nem volt olyan megőrülés - sőt, semmilyen nem volt -, mint anno a Pogo Loco-ban. Pedig amúgy egész sokan voltak, szerintem 60-70 ember is lejött. Ettől függetlenül élvezték a srácok, és a lényeg, hogy mi is élveztük.

Koncertajánló: Reflections Of Internal Rain (SRB) @ Dürer-kert, Budapest

Csütörtökön a Dürer-ben újra fellép a szerb ROIR. Aki februárban ott volt a Pogo Loco-ban, az pontosan tudhatja mire számíthat, úgyhogy most se hiányozzon a pingvinpitből. Aki meg nem volt ott, most bepótolhatja, amit februárban kihagyott. És persze az is jöjjön, aki csak szimplán szereti a dallamos neocrustot. Magyar részről pedig talán a 3 legjobb magyar banda nyitja az estét, név szerint a New Dead Project, a Dance Or Die és a Fuseism. Részletek a flyeren!

http://www.myspace.com/reflectionsofinternalrain
http://www.myspace.com/newdeadproject
http://www.myspace.com/cschc
http://www.fuseism.blogspot.com

Az előző poszt segítségével letöltheted a Reflections Of Internal Rain kiadványait!

Beszámoló: Hammers @ DöD próbaterem, Budapest

Ugyan ez a "koncert" már több, mint 1 hónapja történt, mégis megpróbálok visszaemlékezni valamelyest, ha már én "szerveztem". Az idézőjelek nem véletlenek, hiszen több probléma miatt végül a Dance Or Die privát próbatermében kellett megtartani a bulit, ami így szó szerint buli volt. Épp ezért az este kőkemény promózása is kimaradt, csak ismerősök jöttek/jöhettek, és a fix belépő helyett is becsületkassza működött, amelybe az 5 Ft-tól kezdve a ropogós ezresig egyaránt érkeztek támogatások.

Na de vissza az elejére. Kora délután megérkeztek az angol úriemberek, mentünk is egyből a városba. Megvolt a klasszikus Parlament-Lánchíd-Vár kombó, elszaladt az idő is, úgyhogy visszasiettünk haza kajálni. Aztán el is indultunk a próbaterembe, útközbe majdnem elütöttünk egy embert, bár Daniel mentségére szóljon, hogy biztos nem könnyű neki a jobb oldalon közlekedni. Főleg nem egy olyan autóval, amiben jobb oldalt van a kormány. Mindenesetre nem sokkal 8 után már kezdett is a Young Arsenal, amelynek tagjai olyan bandákban zenélnek/zenéltek, mint a Saw, Fuseism, Formyfriends, Ashes Of Atlantis, Karak, még sok stb. Még nagyon friss a zenekar, ehhez képest már egy elég ütős szettel rendelkeznek, ügyesen is játsszák ezt a Dischord és Mike Kirsch-bandák által ihletett punkot. Ráadásul bugyuta maszkokat is hordanak. Hamarosan megjelenik az első kiadványuk, ami egy split lesz a Pusztával, mindenképp legyetek résen (még akkor is, ha ez nagyon buzisan hangzott).

Utánuk jött a Nyűg & Savó, Csepel rémei. Zenéjük dallamos punk/hardcore talán, de ők lehet, hogy a crust megjelölésnek jobban örülnének. A közönség meg szerintem annak, ha a többet próbálnának, mert függetlenül attól, hogy nem élem az ilyen zenét, attól még elég idegesítő volt a pontatlanság, bár persze a punk ettől lesz true. És amúgy is, hol játsszon egy kezdő pankzenekar, ha nem egy ilyen próbatermes bulin?

Következett a Dance Or Die (tudjátok, a legmenőbb zenekar), akik eredetileg nem is akartak játszani az egyik gitáros hiányában, de aztán végül mégis lenyomtak pár számot a "közönség" unszolására. Az, így trióvá csonkult DoD alatt pedig már a mozgás is beindult, persze amennyire ezt egy ekkora helyiségben lehetett. A dalok főleg az új albumról kerültek ki, de lejátszották pl. a legendás sláger Slágert, aminek ugyan van címe az első EP-n, de az úgyis mindig csak Sláger lesz mindenkinek :) . Illetve az utolsó szám egy Black Flag feldolgozás volt, ami alatt Fatert öccse váltotta a gitár poszton, ő pedig mikrofont ragadott a kezébe. És az alábbi jelenet még mindig a fejemben van: természetesen erre már ment a singalong, és mikrofon valahogy elkerült Fater kezéből, majd amikor visszavette volna, talán a földön volt azt hiszem. Mindegy is, a lényeg, hogy amikor látta, hogy a mikrofont már nem tudja az utolsó sorokhoz újra kézhez venni, megrántotta a vállát, vágott egy "najó, akkor nekem mindegy"-grimaszt és ráugrott a "békésen" álló emberekre :D . Tökéletes befejezés.

Végül a brit d-beat/crust szörnyetegek (vagyis inkább Kalapácsok) csaptak a húrok közé. A saját magukat inkább dark hardcore bandaként aposztrofáló Hammers egy személygépkocsival indult EU-turnéra, ezért is kellett egy próbateremben tartani a koncertet, hiszen nem rendelkeztek teljes backline-nal. A gitáros, Sacha ki is használta a DoD-terem adottságait és két ládáról szólt a gitárja, így keltve teljesebb és brutálisabb hangzást. Sikerült olyan hangosan beállítaniuk az erősítőket, amennyire az ilyen zenéhez az szükséges, ami egy klubbulin profi hangosítás mellett sokszor nem is sikerül. Így aztán tényleg sikerült leszakítaniuk a bőrt az ember arcáról és a kis teremben ez elöl senki sem menekülhetett (kivétel az, aki tudott kinn aludni a fotelban). Sajnos az ének viszont nem tudott elég hangos lenni, hiába volt maxra állítva, ettől függetlenül a kábé fél termet elfoglaló Daniel és Sacha is lelkesen üvöltötte a sorokat a mikrofonba. Callumtól pedig szabályszerűen féltettem a dobot, olyan intenzitással püfölte a bőröket, emellett repkedtek a dobverők is a kezéből. Őt illik megdicsérnem, hiszen a turné előtt 1 hónappal szállt be a bandába a távozó dobos helyére, úgy hogy a turné már meg volt szervezve. Ráadásul ebben a 4 hetes periódusban éjszakai műszakban dolgozott, emiatt csupán 7-8x próbájuk volt így hármasban. Viccesen mesélték, hogy többet léptek már fel, mint próbáltak. A szett második felére ahogy lenni szokott, a mozgás beindult ide-oda tolongtunk a teremben, építettünk piramist is, az "óriási stagedive-oknak" meg az lett az eredménye, hogy a terem tetejét befedő tojástartók a koncert végére már mind a földön hevertek. Nagyon király lett a hangulat a végére.

Az a néhány ember (szerintem olyan 20-25-en lehettünk összesen) szerencsére még vásárolt is, volt is mit, hiszen kb. 7-féle póló közül lehetett válogatni, és sikerült viszonylag olcsó árakat diktálnom a srácoknak. 3200 Ft-ért már egy póló + 7"+ 12" kombót lehetett venni, ami igencsak baráti. Otthon még a beszélgetés mellé megittunk egy üveg bort a csillagos ég alatt (ez már megint buzis, nem?), aztán mindenki lefeküdt aludni.

A véleményem az, hogy kéne több ilyen próbatermes buli... :)