Neil On Impression

A tavalyi Bye Horus koncert után minden korábbi a post-rock iránti lelkesedésem elszállt. Egyszerűen már nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy a gitáros srác harmadszorra is előkap egy csavarhúzót, 2 delay-pedált bekapcsol, majd megy rajta a sikálás. Számomra itt elveszett a kreativitás.

Ezek után, ha egy post-rock igazán banda be akar jönni nekem, akkor mindenképp valami átlagon felülivel és/vagy egyéb érdekességgel kell szolgálnia. Nos, az olasz, Raein/La Quiete-tagot is magába foglaló Neil On Impression pedig egy tökéletes példa erre. Nagyszerűen pedzegetik a műfaj határait, ebben olyan plusz hangszerek vannak segítségükre, mint a trombita, vonósok, ügyesen használt szintetizátor. Kár, hogy csak 3 évente jelentkeznek új anyaggal, de ha folytatják a tendenciát, akkor hamarosan talán új dalokat is hallhatunk tőlük.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Yndi Halda, Gifts From Enola, Eno, Les Fragments De La Nuit, September Malevolence

myspace

For New Grammar Of Feelings - 2003 (scene)
The Perfect Tango - 2006 (scene)
L'oceano Delle Onde Che Restano Onde Per Sempre - 2009 (scene)

Deafheaven

3 napja ajánlották nekem ezt a bandát, és azóta nem tudok leállni az idén megjelent demo-juk hallgatásával, amely révén gyorsan le is csapott rájuk a Deathwish Inc., így a jövőre megjelenő nagylemez, már mindenki kedven Jákob bácsijánál fog napvilágot látni. El is lopom a promószövegüket és nem küszködök azzal, hogy magamtól definiáljam a zenekart: "Their hybrid musical approach is outright stunning. A melding of epic Post Rock leanings (Envy, Godspeed You! Black Emperor) with experimental Black Metal (Xasthur, Weakling, Leviathan), and classic era "Screamo" (Orchid, Crimson Curse) into something never successfully experienced before." Aki nem tud angolul, az is észreveszi, hogy egy mondatban szerepel a post-rock, a black metal és a screamo. És akkor már ő is tudja, hogy ez csak is érdekes lehet.
UPDATE: Azóta megjelent a Roads To Judah címre hallgató nagylemez, amely letiszultabb lett, mint a demo. Hogy ez jót tett-e a zenéjüknek vagy sem, mindenki döntse el maga, az biztos, hogy a lemezzel rengeteg új rajongót szereztek a srácok és lassan akkora hype alakul ki a zenekar körül, mint anno a Touché Amoré kapcsán.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Wolves In The Throne Room, Ash Borer, Altar Of Plagues, Celeste, Panopticon

myspace | bandcamp | tumblr

Demo - 2010
Libertine Dissolves - 2011 (scene)
Roads To Judah - 2011 (scene)

Heaven In Her Arms

Marci barátom nemrég kifakadt, hogy mindegy, mit csinál az ember, jönnek a japánok, és ők úgy is jobban csinálják majd. A post-rock/screamo egy jó példája ennek, hiszen a ma legmagasabban jegyzett és legismertebb zenekar, akinek tényleg köze van/volt az igazi screamo-hoz, nem más, mint az Envy. Csakhogy ez a poszt nem róluk szól, hanem a sokak által csak Envy-kópiának csúfolt, 2004-ben alakult Heaven In Her Arms-ról. Igazság szerint a korábbi anyagok, és főleg a 2009-ben megjelent EP valóban rászolgáltak a túlzott hasonlítgatásra, viszont az idén megjelent Paraselene-nel a banda nálam végleg elszakadt a nagytestvértől. Az eddigi legérettebb korongjuk, amiben mertek nyitni más experimentális vonulatokhoz, így sokkal kevesebb unalomba fulladó poszt-rock csilivili témát hallhatunk. Helyettük pedig sötét sludge, post-metal és post-black metal riffeket kapunk az arcunkba (vagyis inkább a fülünkbe). Egyébként zseniálisan van összerakva a lemez: az első 3-4 tételre inkább a már említett sötét, pokoli hangulat a jellemző, majd az utolsó 3 számban pedig visszatérnek a dallamossabb, szép témák.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Envy, Sed Non Satiata, Funeral Diner, Daitro, Suffocate For Fuck Sake

myspace

Demo - 2005 (scene)
Self-Titled - 2006 (scene)
Split with Tomato Steal - 2006 (scene)
Erosion Of The Black Speckle - 2007 (scene)
Split with Killie - 2007 (scene)
Duplex Coated Obstruction - 2009 (scene)
Paraselene - 2010 (scene)

Championship

Ugyan az előző poszt segítségével már meg is ismerhetted volna ezt a remek bandát, azonban megérdemlik a saját, külön bejegyzésüket. Pedig tényleg csak az az 5 számuk jelent meg, ami megtalálható a HBOG spliten, ráadásul ezen az 5 számon és kb. 3 képen kívül semmi mást nem maradt fenn ebből a zenekarból. Balszerencsénkre. Ugyanis ez az 5 dallamos-matekos-indie-s-instrumentális dal annyira, de annyira magával ragadó... Nagyon nagy előnyük, hogy nem vesznek el az elnyújtott poszt-rockos buzulásban, de mégis egy hamisíthatatlan instrumentális (post-rockközeli) zenekar, tele melódiákkal, dinamikával és ügyes megoldásokkal.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Karate, ...And So I Watch You From Afar, The Caution Children, Giraffes? Giraffes!, LITE

myspace

Split with Her Breath On Glass - 2006 (scene)

Sleeping In Gethsemane

Amerikai post-rock trió, akik nem váltják meg a stílust, még csak nem is próbálják, de kellemesen vegyítik a hosszabban felépített dalokban a már megszokott epikus post-rock riffeket prog-rock és matek témákkal. Ráadásul egy-két helyen jól bepörgetik a dalokat, így szerencsére elaludni biztosan nem fogunk. Sőt, néhol még vokál is van.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beware Of Safety, Followed By Ghosts, LITE, Tortoise, L'Homme Puma

myspace

Burrows - 2009 (scene)

Gifts From Enola

Igen kellemes post-rock az USA-ból, amiben szerencsére több a rock, mint a post. Persze ettől függetlenül az effektezett hullámzások és epikus hosszúságú számok nem maradnak el, de tényleg örülök, hogy a lényegi részre inkább az indie rockos riffek és témázgatások a jellemzők. Ráadásul még az 1-2 jó helyen becsempészett vokáltémák is megfelelően érzelemdúsak és dobnak az összképen.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: And So I Watch You From Afar, Russian Circles, Caspian, Moving Mountains, Beware Of Safety

myspace

Local Eyes Betrayed The Mind - 2006 (scene)
Split with You.May.Die.In.The.Desert - 2008 (scene)
From Fathoms - 2009 (scene)
Self-Titled - 2010 (scene)

Eno

Az Eno név hallatán mindenkinek logikusan az ambient atyja jut eszébe, de ugyanezen név alatt tevénykedik ez a svájci post-rock duó. Ugyan nem hallgattam bele a világ összes post-rock zenekarába, de azt hiszem, a világon ők játszák az egyik legszebben ezt a műfajt. Vagyis hát valószínűleg csak nekem állnak túlságosan közel a szívemhez, de akkor is... :) Az biztos, hogy olvasáshoz az egyik legjobb választás, bár vannak pillanatok, amikor elvonják a figyelmemet és néhány oldal kimarad. Ez is jelzi zsenialitásukat. Mellesleg a dobos korábban a Mr. Willis Of Ohio-ban ütötte a bőrt. És azok számára, akik nem hinnék el, hogy lehet ezt a zenét ketten is játszani, íme az alábbi videó:



Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Mono, Ef, I Hear Sirens, The Evpatoria Report, Followed By Ghosts

myspace

Stea. Alto - 2008 (scene)
Must Correspond In Pattern - 2009 (scene)

Sed Non Satiata

A Sed Non Satiata több, mint 5 éve halad a már több francia banda által (pl. Gantz, Daitro, stb.) kitaposott, rájuk jellemző emo/post-rock ösvényen. Még hozzá azt kell, hogy mondjam, hogy egyre ügyesebben, hiszen a korábbi anyagaikat - amellett, hogy remek hallgatnivalók - nyugodt szívvel hívhatjuk Daitro-kópiáknak, de az idei új lemezzel a banda felért eddigi pályafutása csúcsára. Az év eddigi egyik legjobb albumát sikerült összehozniuk, aminek szerintem talán legnagyobb erőssége a dallamos ének, amelyet ugyan már korábban is bevetettek, de mégis most, hogy több hangsúlyt fektettek rá, lett igazán a zenekar jellemzője.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daitro, Gantz, Envy, Le Pre Ou Je Suis Mort, Aussitot Mort

Split with Aghast - 2005 (scene)

Le Ciel De Notre Enfance - 2005 (scene)

Split with Daitro - 2008 (scene)

Self-Titled - 2010 (scene)

Piglet

Szintén egy banda, akik kiadtak egy 5 számos EP-t, majd feloszlottak, és a világ ment tovább, anélkül, hogy bármi is változott volna. Persze ez elég szentimentálisan hangzik, azonban iszonyúan alulértékelt és ismeretlen zenekarról beszélünk, pedig műfajon belül az egyik legtechnikásabb. Nekem, mint gitáros, külön élvezet, hogy ide-oda kapkodom a fülem a gitártémák után. Talán 3 szám után már kicsit sok és unalmas is már a komplexitás a zenéjükben, azonban azok, akik szeretik a matekos, jazzes instrumentális dolgokat, mindenképp hallgassák végig a 2005-ös Lávaföldet..

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Tera Melos, Pele, Ghosts And Vodka, Sharks Keep Moving, Don Caballero

myspace

Lava Land - 2005 (scene)

Single State Of Man

Bevett szokás manapság post-rock ihlette screamo-t játszani. Viszon annál ritkább, hogy valaki screamo ihlette post-rockot játszik. Ennek a vonalnak példája a tavaly Men As Trees-zel nálunk is megfordult Single State Of Man. Aki ott volt, láthatta-hallhatta, hogy az epikus, hosszan felépített post-rock mellett ez a fajta felfogás milyen új ízt adhat a stílus kedvelőinek. Aki azonban sajnos nem tudott jelen lenni, az minél hamarabb hallgassa meg otthon, szerintem nem senki sem fog csalódni.

Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: eno, And So I Watch You From Afar, Maserati, Dominic, Men As Trees

myspace

Split with Kontrapunkt - 2007
Self-Titled - 2008 (scene; nem scene, de jobb rip, csak hiányzik az 5-ös szám)
Split with Men As Trees - 2009 (scene)