Nagy a kontraszt a mai posztok között, hiszen a CR mocska után most bemutatnám nektek a folk(-punk) színtér legeredetibb és legőszintébb figuráját. Paul pedig nem csinált mást csak előkap egy gitárt, fogja a legalapvetőbb akkordokat, amik az amerikai folkhoz kellenek, kicsit gyorsít a tempón és olyan szívfacsaróan énekel-kiabál-beszél, hogy az embert nem érdekli, mennyire hamiskás, hanem pont egyszerűsége és emberközelisége miatt egyből rabjává válik ennek a szakállas fickónak. Másik nagy erőssége a szövegei, amelyekben általában személyes jellegű dolgokról énekel köntörfalak nélkül. Így 2-3 album alatt megismerhetjük az egész, amúgy sajnálatosan nem túl boldog életét. A Never Get To Know-t hallgatva aki nem kezdi el őszintén, szívéből sajnálni a srácot, annak nincsen lelke. És így könnyen megértjük, miért is választotta a straight edge-et.
Ha még mindig nem hiszel nekem, csekkold ezt a videót!
Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Eric Ayotte, Ghost Mice, Andrew Jackson Jihad, Defiance Ohio, Nana Grizol
myspace
Self-Titled - 2005
25 - 2006
Split with Ginger Alford (Bruce Springsteen covers) - 2006
Split with Ghost Mice - 2006
Split with Your Heart Breaks - 2007
Grand Ledge - 2007
Demo Tape - 2009
Unbearable - 2010 (scene)
tudom, hogy az unbearable-ből van scene és hogy az a legújabb, de én inkább a s/t-ot és a grand ledge-et ajánlanám első körben.
VálaszTörlésmondjuk jobban bírom, ha "ex-hardcore" énekesek singer-songwriterkednek (ragan, turner, schreifels mondjuk), de nyáron eric ayotte miatt őt is sokat hallgattam.
VálaszTörlés