Ha már a visszatéréseknél tartunk, gondolom időszerű megfogadnom, hogy ezentúl én is fogok rendszeresen ide posztokat írni, ahogy eddig még nem igazán tettem. Azt hiszem Geri már felvázolta a kortárs francia emo-színteret (sajnos nem :D - geri), vagy legalább annak krémjét a posztjaiban, úgyhogy gondoltam majd én megmutatom a Daitro és az Amanda Woodward bájos nagynénikéjét, az Anomie-t. Na jó, talán ez így egy kicsit túlzás, de a hatások nyilvánvalóan érződnek, az utódok tipikus vonásai pedig már az 1994-ben alakult zenekarnál is megjelennek, amit csak még izgalmasabbá tesz a női énekes jelenléte. Ez a félig beszélő, félig kiabáló ének amúgy is a kedvencem az ilyen zenében, úgyhogy ez már csak hab a tortán a feszes tempók és a "franciás" riffek mellett. A lényeg, hogy ha egy seggfej zenekritikus okostojás lennék, azt mondanám "kultikus" zenekarról beszélünk, de szerencsére nem vagyok, így csak azt mondom, hogy az Anomie klasszabb, mint amennyire ismert, és bár a három éves fennállásuk a kilencvenes évek kellős közepén volt, simán megérdemelték volna a nagyobb figyelmet. Küldjétek!
Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Daitro, Jasemine, Sed Non Satiata, Amanda Woodward, Belle Epoque
Discography (scene)
Split with Peu Etre - 1995 (scene)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése