A tavalyi Bye Horus koncert után minden korábbi a post-rock iránti lelkesedésem elszállt. Egyszerűen már nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy a gitáros srác harmadszorra is előkap egy csavarhúzót, 2 delay-pedált bekapcsol, majd megy rajta a sikálás. Számomra itt elveszett a kreativitás.
Ezek után, ha egy post-rock igazán banda be akar jönni nekem, akkor mindenképp valami átlagon felülivel és/vagy egyéb érdekességgel kell szolgálnia. Nos, az olasz, Raein/La Quiete-tagot is magába foglaló Neil On Impression pedig egy tökéletes példa erre. Nagyszerűen pedzegetik a műfaj határait, ebben olyan plusz hangszerek vannak segítségükre, mint a trombita, vonósok, ügyesen használt szintetizátor. Kár, hogy csak 3 évente jelentkeznek új anyaggal, de ha folytatják a tendenciát, akkor hamarosan talán új dalokat is hallhatunk tőlük.
Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Yndi Halda, Gifts From Enola, Eno, Les Fragments De La Nuit, September Malevolence
myspace
For New Grammar Of Feelings - 2003 (scene)
The Perfect Tango - 2006 (scene)
L'oceano Delle Onde Che Restano Onde Per Sempre - 2009 (scene)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése