Tegnap a bekecsi búcsúból visszaérve siettem a Szabad Az Á-ba, azonban a nyitó és visszatérő Think Again-nek így is csak az utolsó két számára értem be. Ezek alapján csak annyit tudtam levonni, hogy jobban tetszett élőben, mint lemezen, de azért még mindig nem az én zeném.
Most direkt ügyeltünk fenn arra, hogy hiába nem hallani semmit, mégse késsük le a Rosa Parks-ot. Az egyébként sajnos csekély létszámú közönség centrumában állva szinte tökéletesen szóltak a győri srácok, a tiszták mindenesetre tényleg nagyon jól be voltak lőve, viszont a váltásoknál a torzított részek kicsit erőtlennek tűntek. Egyébként jó volt látni, hogy a tegnapi hangosító srác tényleg a munkáját végezte, látszott rajta, hogy nem szarja le a dolgot és rak Darth Vader-effektet az énekre unalmában, mint ahogy már volt rá példa. Az Only The Lights volt szerintem megint a szett csúcsa, persze a többi EP-s szám is nagyon jó volt, most már kíváncsi leszek az új számokra. Ezzel kapcsolatban pedig olvassátok a zenekar blogját, ahol a jövőbeli kiadványok mellett az őszi naptárukat is, mert annyi koncertjük lesz, hogy kb. "hivatásos zenész" módba fognak kapcsolni a srácok.
Utánuk a francia Geraniüm következett. Csak kicsit hallgattam bele a koncert előtt a zenéjükbe, de azt leszűrtem, hogy ez az a fajta neocrust lesz, amit nem unok meg 1 szám után. És ez így is lett, magam is meglepődtem, hogy milyen lelkesen bólogatok. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy nem a d-beat-es részek voltak többségben, vagy legalábbis egyensúlyban voltak a belassulósabb részekkel. Egyébként tele volt az egész tipikus francia riffekkel, 3 ének volt, így nem vált monotonná a mély crust-hörgés, néhol pedig kifejezetten szkrímós volt az összhatás. Azért a szett 3/4-énél már nem igazán bírtam a meleget, amit a fények ontottak magukból. Mellesleg szerintem a Szabad Az Á egyetlen (na jó nem, de az egyetlen igazán zavaró) gyengesége a fény, ami szerintem sokszor megöli a hangulatot, főleg az elszállósabb zenekaroknál.
Végül a belga Isaïah rendezkedett be a színpad elé a dobos kivételével. Nem volt basszer, viszont két gitár volt, örülök, hogy legalább ennyire sikerült összeszedniük a felállást azok után, hogy mint már említettem, tavaly majdnem feloszlottak a taghiány miatt. Amíg a franciáknál kicsit gyengébben szólalt meg a produkció, ez most kifejezetten hangos volt, aminek nagyon örültem, mert a lemezeikből készült rip-ek viszont kifejezett halkak és rossz minőségűek, ezáltal nem is jön át annyira a zene. Tegnap pedig mindent lehetett hallani és érteni szerencsére. Egyébként teljesen evidens screamo-t játszottak, oktávozós káosz részek és reverb-delay pedálokkal segített post-rockos dallamok váltakoztak, sokszor mikrofon nélkül énekléssel, ami szerintem sokat dob ilyenkor. Élőben megértettem, hogy miért June Paik-rajongóknak ajánlják zenéjüket, néhol tényleg túl német volt. De ez nem jelenti azt, hogy rossz lett volna, sőt, nagyon is élveztem az előadásukat, szerencsére nem is játszottak túl sokat, vasárnap estére tökéletes volt. Kár, hogy ilyen kevesen voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése