Már nem épp a legfrissebbek az emlékek a múlt heti Szabad Az Á-s mókáról, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Szóval szerdán a Chromechoes egy újabb remek zenekart hozott el, még pedig a Gifts From Enola-t. 8-ra volt kiírva a kezdés, ráadásul szerettem volna szórólapozni is, úgyhogy már fél 8-kor ott voltam. 8 körül még csak épp, hogy szállingóztak az emberek a koncertterembe, így meg is untam az egy helyben álldogálást, és kimentem... Hiba volt, ugyanis mire a fél 9-es Rosa Parks kezdésre visszamentem, már majdnem tele volt a terem, nekem meg a mappámban volt egy csomó szórólap. Nah mindegy, ez az én problémám, valószínűleg úgysem emiatt lesznek kevesen az októberi I Not Dance-en.
Tehát a Rosa Parks kezdte az estét, és nagyon király volt. Ugyan még csak harmadszor láttam őket, de mindig jobbak és jobbak. Ráadásul az új számok matekos betétei is nagyon megfogtak. Novemberben vonulnak stúdióba a srácok, hogy felvegyék ezeket az új szerzeményeket, remélhetőleg minél hamarabb a lejátszóinkba is bekerülhetnek ilyen-olyan formátumokban. Volt egy szám, amiben ének is volt - természetesen mikrofon nélkül -, no ott nem tudtam eldönteni, hogy csak én képzeltem-e oda az éneket, vagy valóban volt, mint utólag kiderült volt. :) Arra a számra meg még inkább kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz felvételen.
Következett a Marionette ID, akik április óta először játszottak Pesten, ráadásul itt mutatkozott be a zenekar új basszusgitárosa, akit a nyáron feloszlott nyíregyházai Rushworms-ből ismerhettek. Ekkora már annyira tele lett a hely, hogy a koncertterembe alig tudtam visszamenni, sajnos meg is kellett állnom hátul. Innen pedig borzalmasan erőtlenül szólt az egész, nem tudtam, hogy miért nem lehet rendesen belőni egy ilyen zenekart a hangosítónak. Olyan érzésem volt, mintha egy No Thanx CD-t hallgatnék élőben: dob és ének hallatszódik, a basszus is, a gitárokból meg pont annyi, hogy ki tudod találni, mi lehet... Az elöl állók viszont azt mondták, hogy ott fasza volt, hát akkor viszont a terem akusztikája szar. Mindenesetre voltam már sokkal jobb Marionette koncerten is, de majd legközelebb biztosan előre állok.
Végül a virginiai Gifts From Enola foglalta el a színpadot. Igazából a koncert előtti napokban csak épp-épp belehallgattam az albumokba, így mondjuk tudtam, hogy szerencsére nem a már agyoncsépelt epikus post-rockban utaznak a srácok, de mélyebb ismertséget nem kötöttem a zenekar dalaival kapcsolatban. Fasza is volt, igazából nem tudom, hogy mit írjak részletesebben. Voltak király zajolós, matekos és dallamos témák is, a néhol fel-felbukkanó, Men As Trees-t idéző énekek is sokat dobtak a produkción. Így a hét közepére nagyon jól esett ez az este, mondjuk a végére eléggé elfáradtam, és már a ráadást is túlzásnak tartottam. Szerencsére még egyszer már nem sikerült visszacsalogatni őket a színpadra. Bár tény, hogy az igazi fanok megérdemeltek volna még egy számot, mert a bandának is nagyon tetszett, hogy ennyien gyűltek össze így szerda este - amikor a középső gitáros szerint Amerikában 2-en vannak egy ilyen koncerten -, nem győzték fotózni a színpadról az embereket.
Tehát a Rosa Parks kezdte az estét, és nagyon király volt. Ugyan még csak harmadszor láttam őket, de mindig jobbak és jobbak. Ráadásul az új számok matekos betétei is nagyon megfogtak. Novemberben vonulnak stúdióba a srácok, hogy felvegyék ezeket az új szerzeményeket, remélhetőleg minél hamarabb a lejátszóinkba is bekerülhetnek ilyen-olyan formátumokban. Volt egy szám, amiben ének is volt - természetesen mikrofon nélkül -, no ott nem tudtam eldönteni, hogy csak én képzeltem-e oda az éneket, vagy valóban volt, mint utólag kiderült volt. :) Arra a számra meg még inkább kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz felvételen.
Következett a Marionette ID, akik április óta először játszottak Pesten, ráadásul itt mutatkozott be a zenekar új basszusgitárosa, akit a nyáron feloszlott nyíregyházai Rushworms-ből ismerhettek. Ekkora már annyira tele lett a hely, hogy a koncertterembe alig tudtam visszamenni, sajnos meg is kellett állnom hátul. Innen pedig borzalmasan erőtlenül szólt az egész, nem tudtam, hogy miért nem lehet rendesen belőni egy ilyen zenekart a hangosítónak. Olyan érzésem volt, mintha egy No Thanx CD-t hallgatnék élőben: dob és ének hallatszódik, a basszus is, a gitárokból meg pont annyi, hogy ki tudod találni, mi lehet... Az elöl állók viszont azt mondták, hogy ott fasza volt, hát akkor viszont a terem akusztikája szar. Mindenesetre voltam már sokkal jobb Marionette koncerten is, de majd legközelebb biztosan előre állok.
Végül a virginiai Gifts From Enola foglalta el a színpadot. Igazából a koncert előtti napokban csak épp-épp belehallgattam az albumokba, így mondjuk tudtam, hogy szerencsére nem a már agyoncsépelt epikus post-rockban utaznak a srácok, de mélyebb ismertséget nem kötöttem a zenekar dalaival kapcsolatban. Fasza is volt, igazából nem tudom, hogy mit írjak részletesebben. Voltak király zajolós, matekos és dallamos témák is, a néhol fel-felbukkanó, Men As Trees-t idéző énekek is sokat dobtak a produkción. Így a hét közepére nagyon jól esett ez az este, mondjuk a végére eléggé elfáradtam, és már a ráadást is túlzásnak tartottam. Szerencsére még egyszer már nem sikerült visszacsalogatni őket a színpadra. Bár tény, hogy az igazi fanok megérdemeltek volna még egy számot, mert a bandának is nagyon tetszett, hogy ennyien gyűltek össze így szerda este - amikor a középső gitáros szerint Amerikában 2-en vannak egy ilyen koncerten -, nem győzték fotózni a színpadról az embereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése