Pénteken volt az első napja a szintén kétnapos Defekt Weekend-nek, ami másodszorra került megrendezésre a tavalyi év után. A helyszín nagyon király volt, éjfélig nyitva tartó CBA 2 percre, Balaton 5 percre, (az átlagos bulikhoz viszonyítva) rengeteg ember és természetesen király zenekarok. Egy ilyen eseményen pedig sajnos lehetetlenség minden bandát megnézni, úgyhogy tényleg csak azokról írnék, akik alatt a koncertteremben tartózkodtam.
The Tartuffe Plan: Ahogy várható volt sajnos, az 5 órás kezdésre még nem igazán érkezett meg senki, vagy nem akart bejönni, így kb tized magammal néztük meg Fefiék második koncertjét. Pedig mindenki sajnálhatja, mert nagyon, de nagyon jó volt, és most nem a menedzseri elfogultság beszél belőlem, haha. De most komolyan, ha többet koncerteznek (és próbálnak), illetve néhol kicsit változatosabbá faragják az egyébként remek, itthon meg aztán tényleg egyedüli témákat, akkor az ország legjobb INDIE bandája lehetnek. Meg persze, ha Fefi megtanul a mikrofonba énekelni :)
Plan Beer: Sajnos az első két számról lekéstünk, így lemaradtam a személyes kedvenc Sétáról. A többi szám király volt, egyébként csodálkoztam az ő korai kezdésükön, gondolom másnap hazai pályán sokkal nagyobb megőrülés volt rájuk. Kár, hogy ilyen keveset játszanak amúgy, és akkor is főleg csak otthon.
Tyrell's Owl: Nekik is a második koncertjük volt, és amíg múltkor a Raein előtt nekem kicsit szétesőnek tűnt, most iszonyatosan egyben volt az egész. Ebben nagy szerepe volt a hangzásnak, pont olyan hangos és a terem adottságai miatt megfelelően visszhangos volt, amit nekem találtak ki. Igaz, hogy ez például náluk egy kicsit az ének rovására ment, de azt meg bele lehetett azért hallani. Nagyon profi produkció volt, nálam az már mindenképp dicséretes, ha egy neocrust zenekar nem unok meg 2 szám alatt, hogy ennyire tetsszen, arra meg én sem számítottam.
Szexhead: Tőlük bevallom őszintén többet vártam, mind a Szextank-os nyitástól, mind a Lömbihead-től. Kicsit fáradtnak tűnt a dolog, hiányoltam a nihilt, amit vártam. Bár ebben közrejátszott az is, hogy nekem megtörte a felénél bekövetkezett bandaváltás a dolgot, illetve a Szextank alatt a technika is kibabrált a zenekarral.
Kemény Henrik: A múltkori szegedi koncertjük hatására most az ő koncertjüket vártam a leginkább. Igazából ugyanazt a faszaságot kaptam, mint akkor, talán az a múltkori kicsit erőteljesebb volt, de most sem csalódtam. Várom már nagyon a hanganyagot.
Dance Or Die: A DoD bulikon szokásos őrületből kiindulva arra számítottam, hogy itt fokozottan nagy buli lesz a bandára, de sajnos ez most elmaradt, nem is értem, miért. Így csak egy simán okés koncert volt, remélem azért másnap Tapolcán jobban megmozgatták a népet.
A második napra sajnos nem sikerült eljutnom, úgy látszik, hogy ezeknek a kétnapos megmozdulásoknak csak az első napjára tudok eljutni, jövőre remélhetőleg pótolom.
Plan Beer: Sajnos az első két számról lekéstünk, így lemaradtam a személyes kedvenc Sétáról. A többi szám király volt, egyébként csodálkoztam az ő korai kezdésükön, gondolom másnap hazai pályán sokkal nagyobb megőrülés volt rájuk. Kár, hogy ilyen keveset játszanak amúgy, és akkor is főleg csak otthon.
Tyrell's Owl: Nekik is a második koncertjük volt, és amíg múltkor a Raein előtt nekem kicsit szétesőnek tűnt, most iszonyatosan egyben volt az egész. Ebben nagy szerepe volt a hangzásnak, pont olyan hangos és a terem adottságai miatt megfelelően visszhangos volt, amit nekem találtak ki. Igaz, hogy ez például náluk egy kicsit az ének rovására ment, de azt meg bele lehetett azért hallani. Nagyon profi produkció volt, nálam az már mindenképp dicséretes, ha egy neocrust zenekar nem unok meg 2 szám alatt, hogy ennyire tetsszen, arra meg én sem számítottam.
Szexhead: Tőlük bevallom őszintén többet vártam, mind a Szextank-os nyitástól, mind a Lömbihead-től. Kicsit fáradtnak tűnt a dolog, hiányoltam a nihilt, amit vártam. Bár ebben közrejátszott az is, hogy nekem megtörte a felénél bekövetkezett bandaváltás a dolgot, illetve a Szextank alatt a technika is kibabrált a zenekarral.
Kemény Henrik: A múltkori szegedi koncertjük hatására most az ő koncertjüket vártam a leginkább. Igazából ugyanazt a faszaságot kaptam, mint akkor, talán az a múltkori kicsit erőteljesebb volt, de most sem csalódtam. Várom már nagyon a hanganyagot.
Dance Or Die: A DoD bulikon szokásos őrületből kiindulva arra számítottam, hogy itt fokozottan nagy buli lesz a bandára, de sajnos ez most elmaradt, nem is értem, miért. Így csak egy simán okés koncert volt, remélem azért másnap Tapolcán jobban megmozgatták a népet.
A második napra sajnos nem sikerült eljutnom, úgy látszik, hogy ezeknek a kétnapos megmozdulásoknak csak az első napjára tudok eljutni, jövőre remélhetőleg pótolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése