A Nashville-ből származó trió a már jól bejáratott úton kezdte pályafutását az előző évtized közepén, ez a "szokásos" kaotikus, de dallamokban is bővelkedő amcsi screamo-t jelenti. Aztán a vége felé rátaláltak a delay pedálra. Szerencsére nem kell azonban 7-8 perces epikus felvezetőkre gondolni, sőt a számok csak rövidebbek és még velősebbek lettek, ráadásul a második Self-Titled (szokás szerint természetesen a legjobb kiadványból nincs meg a scene rip) lemezükön képesek voltak olyan atmoszférát teremteni, amiről a legtöbb post-rock banda csak álmodni mer. Sajnos pont a csúcson fejezték be, de...
Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Dolcim, Funeral Diner, June Paik, Men As Trees, Raein
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése