Nekem mindig fura volt, hogy az alábbi kaliforniai bandát a legnagyobb nevek között szokták említeni. Ebben valószínűleg közrejátszott minden idők talán legelcseszettebb/furább/bugyutább zenekarneve, de még inkább az a szenvedély, ami áthatja zenéjüket. A frusztráltság és a káosz nem úgy jelenik meg a számokban, mint amihez hozzászokhattunk, hanem egy fajta rendszertelenség jellemzi a legjobban őket. Mindehhez még hozzáadódnak a - jelen esetben tényleg használhatjuk ezt a jelzőt - jó értelemben vett emós szövegek, természetesen kb sírva előadva. Inkább nem szaporítom a szót, hallgassátok meg. Ha már másért nem is, de azért mindenképp megérdemlik, mert olyan bandákat hagytak az utókorra, mint a Punch, a ...Who Calls So Loud és a Beau Navire.
Mindkét "albumot" érdemes leszedni, mert ugyan a Discography-n főleg a kultikus S/T számai találhatók, de kicsit átalakítva.
Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: Beau Navire, Neil Perry, I Hate Myself, The Kodan Armada, Suis La Lune
myspace
Self-Titled - 2006 (scene)
Discography - 2010 (scene)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése