Beszámoló: 2 nap a Punch-csal

Már több, mint egy fél éve írtam beszámolót, pedig már csak azóta is, mióta "újraéledt" a blog jobbnál jobb koncertekről maradt el mese. Kimaradt az isteni, de nagyon rövid Beau Navire koncert méltatása vagy épp a "közönség" által számomra elcseszett Raein elmarasztalása, a jobbnál jobb színtérbulikról már nem is beszélve. De beszámolni a Punch-csal töltött két napról nem vagyok hajlandó megfeledkezni, még ha 1 hét elteltével nem is olyan friss az élmény.

2011. 07. 05. Budapest, Szabad Az Á

Tehát múlt hét kedden Dömével közösen szerveztük le a San Fransisco-i ötöst. Még itt az elején emlékezzünk meg még egyszer arról, hogy eredetileg a "testvérbanda" Loma Prieta-val közösen jöttek volna, de a mindkét bandában tevénykedő dobos egyetemi záróvizsgái miatt ők csak néhány fellépés tudtak végül vállalni. Jó magyar szokás szerint - najó ez az általánosítás túlzás - nem sikerült a hirdetett időpontban elkezdeni a koncertet, de végül minden és mindenki megérkezett, és fél 9-kor a Boz Cordolla nyitotta az nyár általam legjobban várt estéjét. A frappáns névvel rendelkező banda Human Error, Another Way, Wasted Struggle, Harvester, stb. tagokból áll, így habár zeneileg eléggé messze állok a brigádtól, de nem véletlen a nagyon jól összerakott grindmészárlás, amire itt-ott heavy metal-os énektémákkal segítenek rá. Múltkor Győrben jobban oda tudtam figyelni és ezáltal jobban is élveztem a produkciót, ami főleg a frontember érdeme, aki szerintem úgy képes vicces lenni, hogy nem lesz nevetség tárgya. Legalábbis nekem nagyon bejön ez a marhulás, amivel feldobja a koncertet. Valószínűleg, ha teljes, metálos komorság adnák elő a számok, nem lennék képes végig odafigyelni, de szerintem ez így volt király és kész. Mindez részemről inkább a győri koncertre igaz, mert legutóbb csak hátulról füleltem, de emlékeim szerint hasonlóan ugyanaz játszódott le, mint két héttel korábban.

Utánuk a PFA következett, sajnos rajtuk sem voltam benn túl sokat, de amennyit láttam az a szokásos királyság volt.

Harmadiknak mi játszottunk a Wolf Shaped Clouds-zal. Belülről korrektnek tűnt, talán túl hosszú volt, de most egyszer csak megengedhettük magunknak a "maratoni" szettet. A színpadról jut eszembe, hogy ugyan a diszkófényéket sikerült lekapcsoltatni, de még így is nagyon meleg volt a teremben, talán csak ez volt az egész este negatívuma.

A Dance Or Die is a tőlük megszokott színvonalat hozta, bár sajnos itt sem tudtam végig benn maradni, hogy stílusosan fejezzem ki magam, az járt végig a fejemben, hogy "Levegőt! Levegőt!", haha.

Végül aztán színpadra lépett a Punch. Szerencsére egyből ment rá a mozgás, féltem, hogy túlságosan is "karbatett kezes" buli lesz, nem lett az. A srácok egy kifejezetten gyors setlist-tel készültek, körülbelül hasonló arányban szólaltak meg dalok minden kiadványról. Elől, ahol mi mindent a gitárcuccokból hallottunk nagyon kemény szólalt meg az egész. Ahogy hallottam, hátrébb a hangfalakból már nem ugyanazt

hallhatták a többiek, a buli után a hangosító meg is jegyezte Dan-nek, az egyik gitárosnak, hogy ő volt az eddigi leghangosabb gitáros, akivel dolga volt, és hogy 20 dB-lel lejjebb kellett vegye az ő gitárját... A koncert előtt pont a hangosítókról panaszkodtak, sajnos itt sem sikerült olyan zajosnak és hangosnak lenniük, amennyire szerettek volna, de szerintem itt még konszolidáltabb volt a helyzet, mint a korábbi állomásokon, már persze azok alapján, amiket meséltek. A magyar közönség megtapasztalhatta azt is, hogy milyen kegyetlen hangja van Meghan-nak. A dobok mögött egyébként az ő testvére ült, aki többek közt az ON!-ban, a Ceremony-ban és a Devotion-ben is dobolt/dobol. A visszatapsolás után pedig még egy saját számmal és a Minor Threat Seeing Red-jével tértek vissza és fejezték be ezt a szerintem nagyon jól sikerült pesti bulit.

A koncert után még kilátogattunk a Hősök terére, ahol a Városligeti tóra elhelyezett konstellációk és a Vajdahunyad vára megcsodálása mellett megtudtuk, hogy a másik gitáros, Keith vámpírmániás és mindent tud Dracula-ról és Bathory-ról, továbbá szembesítenünk kellett Dan-t, hogy nem lehet 100%-ig biztos a magyar tudásában, hiszen a szinte tökéletes kiejtéssel elmondott "hello, mi van magyar picsák?" az ő szótárában a "hello, what's up friend?"-et jelentette, volt is nagy nevetés, amikor megtudták a valódi jelentést.

Másnap az előttük álló rövid útnak hála újra kimehettünk a városba, még ha nem is úgy sikerült ahogy terveztük, mert amíg a társaság egyik felével körbejártuk a Parlamentet, addig a többiek szervízbe vitték a turnébuszt. Mint kiderült, szerencsére nem volt semmi baja a járgánynak, így a várban már újra együtt volt a teljes csapat. 1 óra alatt letudtuk a kötelező látnivalókat, a teljes tagság kihasználta a lehetőséget, hogy új Facebook profilképet lőjön. Fél 5 körül aztán el is indultunk Szegedre, a közel 2 órás utat pedig a sofőrlány kivételével mindenki alvásra használta.

2011. 07. 06. Szeged, Garaboncziás

Az előző nappal ellentétben itt sikerült betartani a kb. 9 órás kezdést, így mi nyitottunk a néhány érdeklődőnek egy rövidítettebb dalcsokorral. Szerintem körülbelül ugyanazt nyújtottuk, mint Pesten, de persze ezt csak belülről tudom mondani. Illetve annyiban jobb volt a helyzet, hogy itt sokkal jobban szólt a kölcsönkapott gitárcucc, mint a sajátom, ezért ezúton is köszönet.

Utánunk a helyi Kemény Henrik következett, akik noha állításuk szerint nem voltak toppon, engem mindenképp meggyőztek. Remélem minél hamarabb lesz valami hanganyag, mert ezt mindenkinek hallania kell, hiányzott már egy ilyen dallamosabb, de mégis tökös zenekar itthonról. Tudom, hogy főleg a Hot Snakes-t emlegetik a bandával kapcsolatban - nem hiába a feldolgozás is -, de nekem inkább a Haram jutott eszembe róluk, ami meg ugyebár csak jót jelent.

Aztán újra DoD állt a színpad elé, ők is egy az előző naphoz képest rövidebb szettel készültek. Sajnos a hangzás nem volt a legjobb, a gitárok kicsit halkak voltak, de ettől függetlenül hozták a kötelezőt. Egyébként szerencsére megérkeztek közben az emberek, és már a KH alatt is egész szép számú emberből állt a bandák előtt félkörben a közönség.

Itt nem volt hangosító, aminek az lett az eredménye, hogy a Punch olyan kikúrt hangos tudott lenni, amilyen szeretett volna, bár sajnos ez az ének hallhatóságának rovására ment, de azt meg oda tudtuk képzelni szerencsére. Ahogy belekezdtek a Stay Afloat-ba szerintem mindenki azt hitte, hogy ez valami beállás, de nem ez már a megváltozott szett része volt. Kérdeztem is tőlük viccesen, hogy minden este más számokkal és sorrenddel készülnek, és valóban, van egy csomó variáció és a koncert előtt kvázi húznak egyet. Ennek így utólag nagyon örülök, mert sokkal több szám volt a Push, Pull-ról és a Self-Titled-ről is a jobb számok voltak, így többek közt felcsendült a személyes kedvenc Let Me Forget, a sláger Not So Posi After All, illetve ráadásként Fefinek kérhettem a Positively God Free-t is. Ahogy említettem, a hangzás nagyon bika volt, a számok is királyabbak voltak, így talán még azt is mondanám, hogy egy hajszálnyival, de jobb volt a szegedi produkció.

A koncertek után pedig bömbölt az All Shall Perish, a Pantera, a Madball a zenegépből, közben pedig jól szarrá vertek minket csocsóban Punch-ék... A Loma/Beau Navire gitáros Sean-nal pedig nem sikerült megkóstoltatni a punksört, de igaza is van, hehe. A szállásunk ugyanaz volt, így a búcsúzkodás reggelre tolódott a közös görögdinnyézés és személyes kontaktcserék utánra.
Összefoglalva, én nagyon örültem ennek a két napnak, és ahogy rajtuk láttam ők is. Remélem, hogy minél hamarabb visszatérnek felénk, és remélhetőleg most nem hagyják otthon a Loma-t.



ui: Egyébként szegények 3 különböző határátkelőhelyen sem tudtak átjutni Horvátországba, így másnap Szlovéniában day-offoztak.

Videók a pesti koncertről
Képek Pestről/városnézésről/Szegedről
Képek a pesti koncertről