2010. július 10., szombat

End of a Year



Hogy ne legyen vége ilyen hamar az időutazásnak: itt a dischord-hangzás egy másik pionírja, a new yorki End of a Year. Amióta láttam őket élőben, kirobbanthatatlanul befészkelték magukat a lejátszómba, nyilván nem véletlenül. A magát egy Embrace szám címéről elnevező bagázs tökéletesen modernizálja keresztelőjének hangulati és zenei tulajdonságait, szívszaggató eposzok, az egyeseknek talán túl "unalmas" 90s emo/poszt-hardcore hangzás náluk teljesen felfrissül, aktualizálódik. Annyira fogós, őszinte és szenvedélyes az egész, hogy az ember alig bír szabadulni tőle, az új lemezzel pedig még az eddiginél is magasabbra helyezték a lécet.

Azoknak akik szeretik az alábbiakat: Brainworms, Fugazi, Mouthbreather, Embrace, Rites of Spring

Myspace

Disappear Here (2005)
Sincerely (2006)
We Understand Europeans Are Sexual People 7" (2007)
Self Titled 7" (2009)
You Are Beneath Me (2010)
Split with Three Fifteen (2005)
Split with Kids Explode (2007)
Split with Fire Team Charlie (2007)
Split with Adorno (2008)
Split with Shook Ones (2008)
Split with Segwei (2009)
You Are Beneath Me - 2010
The Sorrowful And Immaculate Heart Of Emanuela Orlandi EP - 2011
(minden scene)

2 megjegyzés:

  1. tényleg, ha már az utóbbi időben az egyik új kedvencem lett a banda: valami mini beszámolót kaphatnék a koncertről? :)

    VálaszTörlés
  2. hát kicsit belepofátlankodok fefi bejegyzésébe, szerintem ha várnánk, hogy ő válaszoljon, az még sok időbe telne :)

    röviden és tömören király volt nagyon, olyan nem megőrülős, de végig mosolygós koncert volt, nekem fülig ért a szám végig :) az énekes, meg úgy az egész banda pedig teljesen közvetlen volt. azért kezdtem az énekessel, mert hát mégis csak ő érintkezett a közönséggel, számok között sok átvezető, a számokról, poénkodás, budapestről. mondta, hogy amikor legutóbb itt játszottak, akkor az egy szar koncert volt, és azért is vissza akart ide jönni (mondjuk ez picit fals, ha nem hívja őket senki, akkor nem jöttek volna), hogy megmutassák, hogy jó zenekar. a kedvencem meg az volt, amikor az alábbi párbeszéd zajlott le az énekes és a közönség között:

    - Úgy hallottam, hogy van valami italotok, amiből ha iszik az ember, úgy érzi, hogy egy állattá tud átalakulni. Mi is a neve, valami "p" betűs...
    - PÁLINKA!
    - Igen az! Én ugyan nem iszok, de ha innék, akkor mégis milyen állattá tudnék változni?
    - Amivé csak akarsz!
    (angolra váltok)
    - Then can i be an elephant? Or what if i wanted to be a bird? Is it possible? If i just wanted grow wings and fly high above the sky...
    - Then you have to smoke weed!

    és közös röhögés mindkét oldalról :)

    VálaszTörlés