Szerdán egy nagyszabású DIY koncertre voltak hivatalosak a punkok a főváros szívében. Vagyis hát a nagyszabású jelző inkább a zenekarok számát hivatott hangsúlyozni, hiszen 5 külföldi és 1 magyar, tehát - gyors fejszámolás - összesen 6 banda váltotta egymást a színpadon.
A helyszín a 8. kerületi Roham bár, amely friss áldozata a hazai undergroundnak. Hangulatos hely, király kiülős résszel, a koncertterem is pofás, egy egész falat beborító tükör van a színpad mögött, így a karatekirályoknak nem kell a youtube-os bootlegekre várni, hogy csekkolhassák improvizált koreográfiáikat. Az egyetlen negatívum az énekcucc, mert kettő kb. 20 wattos hangfalról szól az ének, és ez tegnap este sikeresen meg is ölt 1-2 produkciót...
Eredetileg a kezdés 19:30-ra volt kiírva, gondoltam 6 zenekar esetén hétköznap még akár talán be is tartják. Azonban most már csak nevetek magamon, hogy mikor elindultam fél 8 körül, arra gondoltam, hogy lekésem a nyitóbandát. Körülbelül 1 órás késéssel indult a buli, még pedig a Wasted Struggle fellépésével. Ilyen jóféle döngölős hardcore-t nyomnak (nem, nem a Hatebreedre gondolok...), mocskos, sötét riffekkel és masszív leállásokkal. Már láttam őket 2x korábban, és eddig mindig elment mellettem a produkció, viszont tegnap sikerült olyan súlyosnak hatnia, mint amilyennek lennie kéne, és még az sem zavart (najó, egy kicsit azért igen), hogy azért elég öcsi a zene. Viszont hiányzott az ének, és nemcsak azért mert elbaszódott a hangcucc, hanem maga a kraft hiányzik nekem a vokálból, mert ehhez a zenéhez kötelező egy tökös ének szerintem.
Utánuk a török Never Reach Home következett, akik az este kakukktojása voltak, hiszen a sok grind/thrash/crust között ők a Daggermouth-régi Set Your Goals vonalon mozgó pop-punkot játszanak. Ráadásul elég ügyesen, csak sajnos az énekből semmit (de tényleg semmit) nem lehetett hallani... Így hát ez eléggé lehúzta az összképet, pedig én esküszöm a fejemben külön énektémákat találtam ki a számok közben, de azért jó lenne őket rendesen is látni egyszer.
Jött a görög Ruined Families, akik indie/black metalként voltak hirdetve, így kiváncsian füleltem bele myspace-en a dalokba. Hát a black metal és az indie csak a myspace-es stílustagek közt volt ott, a zene viszont inkább az egyre divatosabb dark hardcore bandákat idézte. Sebaj, szeretem én az ilyet, és kellemes meglepetést is okoztak az este legjobb koncertjével. Az éneket a szervezők igyekeztek megjavítani, és a házimozi hangfalak helyett egy gitár fej+ládáról szólt az est hátralevő részében. A szett első felében még el-eltűnt az ének, azonban a második felében már konstans működött minden. Kár, hogy nem volt tökéletes a hangosítás, mert ez a fajta zene, mint ahogy az énekesük is mondta, akkor jó igazán, ha hangos. De azért így is teljesen pozitív összképet alkotott ki bennem a fellépésük, a számok között mikrofon nélkül, a termet túlkiabálva nyílvánított köszönetet az énekes több alkalommal, ami nem tűnt erőltetettnek sem, mint sokszor szokott. Tényleg egy ígéretes banda szerintem, mindenképp nézz utánuk.
A negyedik fellépő az este folyamán a spanyol Disturbance Project volt, amiben "2 DENAK TAG JÁTSZIK!!!". Akik otthon vannak a grindcore-ban, azoknak ez sokat jelentett, mint maga a koncert is, de mivel én nem igazán élem ezt a fajta zenét, főleg nem itthon hallgatva, inkább csak nyugisan figyeltem az előadást. Maga a koncert egyáltalán nem volt rossz, sőt, lebaszta az ember fejét, úgy ahogy egy ilyen zenekarnak kell, ment rá a mozgás is elöl. Viszont túl sokat játszottak, szerintem ha 4-5 számmal kevesebbet játszottak volna (ami kb. 6 percet jelent), akkor nem fulladt volna unalomba a vége.
A Never Reach Home 3 tagja ezután újra elfoglalta a színpadot, de most az Ultimate Blowup-ként, így egy rövid, de annál intenzívebb hardcore szett volt kilátásban. És ez így is lett, nagyon jól működött a powerviolence így az este vége felé is, a fáradtságnak semmi jele nem mutatkozott sem a közönségen, sem a zenészeken, és a végén a pitben már repültek a ruhadarabok, ment a singalong és a mozgás.
A záró zenekar a svéd Fredag Den 13:E volt, akik dallamosabb d-beat/crustot játszottak. Itt már egyre többen váltak meg ruhájuktól és rajtuk volt a legnagyobb megőrülés, a zene tökéletesen passzolt a közönség hangulatához. Viszont nekem 15 perc alatt kissé unalmassá vált már a zene, túl sok volt benne a "rock'n roll-os" elem, jobban szeretem az epikusabb crust-ot. Így aztán kb. fél 2-kor elindultam haza, mint kiderült, távozásom után már teljes volt a pucérság, nudista strandot megszégyenítő pit alakult ki. Hát az a helyzet, hogy azért még így sem bánom, hogy eljöttem :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése