Szülinapom alkalmából gondoltam megengedhetem magamnak, hogy kidobjak egy ezrest egy olyan koncertre, amit az év többi 364 napjában nem néznék meg. Így látogattam el a héten a Tűzraktérbe, ahol az izlandi Mammút lépett fel. Igazándiból, amikor először olvastam erről a buliról, úgy voltam vele, hogy nincs az az isten, hogy én erre elmenjek, és ez a promószöveg első mondatának volt köszönhető: "Az izlandi gitárzene egyik legígéretesebb jelensége, a három hölgyből és két úrból felépülő MAMMÚT csapata." (Természetesen, ezután nem is olvastam végig a promót...:) ) Na mondom, biztos egy százezredik Sigur Rós-koppintás, tipikus hipster post-rock, ami se nem elszállós, se nem katartikus, se nem matekos, csak rádióbarát. Aztán mégiscsak belehallgattam myspace-en, és kénytelen voltam kellemesen csalódni ebben a bandában. Semmi cipőbámulós, vontatott téma, ez egy tökös, rádióbarát rockzene. Már-már rásütném az indie jelzőt, de azért az szerintem túlzás lenne.
Az estet fél 10 körül az elvileg feltörekvő és tehetséges (?) I Scream At You (valami "indie" zenekar, amiről még semmit sem hallottam...) gitáros-énekese nyitotta saját singer-songwriter projektjével. A srácot Magyar Máténak hívják, és szegényt konkrétan 1 ember volt hajlandó a színpad közeléből nézni. Oké, nekem sem tetszett, pedig az első szám egész biztatóan nyitott, de aztán ilyen tipikus hipster dolog lett belőle. Mégis, ha már kiállt oda a színpadra, hogy előadja kétes őszinteséggel a saját maga, illetve az Iron & Wine által írt számait, szerintem megérdemelné, hogy a "közönség" odaálljon elé.
3 szám után elhagytuj a termet és már csak a következő fellépőre tértünk vissza. Ez nem más volt, mint Failotron Áron új (vagy inkább újrakezdett) 2 személyes projektje, a (The Great Wave Off) Kanagawa. A már megszokott 8-bites prüttyögést élő dob és néha gitár egészíti ki, a "partyhangulat" helyett pedig inkább a shoegaze a jellemző. Vártam a produkciót, mert a facebook oldalukon ott van a math jelző, de sajnos ebből a szempontból csalódnom kellett, mert kb. 3 számban voltak ilyen, vagy inkább ilyennek hitt részek. Ráadásul a hangosítás is szar volt az elején, a gitárral is problémák voltak, pedig a gitáros számok jobbak voltak. Konkrét Failotron átdolgozások is voltak, amúgy meg amikor nem volt gitár, akkor olyan volt, mint a kései Failotron számok, csak élő dobbal. Nem tudom, hogy ennek így mennyi értelme van, persze ha szeretnek együtt dolgozni és élvezik, akkor áldásom rá, én ennél többet vártam.
És akkor jöttek az izlandiak, akiket most próbálok viccesen jellemezni olyan kifejezésekkel, amik az első két szám alatt jutottak eszembe (és amelyek valószínűleg nem is viccesek):
- Buzis zenét játszik 3 lány... és 2 buzi.
- Példa arra, hogy 2 hét hangszertanulás után milyen zenét játssz.
- Játssz zenét olyan embereknek, akiknek már eleve mindegy lenne, mi megy a színpadon, de azért, hogy biztos sikered legyen, vegyél be egy szép csajt is a bandába, adj a kezébe basszusgitárt, az úgysem számít, a fiúkra meg adj csőnaci és biztos a siker.
Hát én mondtam, hogy nem lesz vicces. Mindenesetre itt kb. be is fejezhetném a koncertjük leírását az első néhány szám alapján, de az a helyzet, hogy egyre jobb lett a dolog. A végén már a 2 hét hangszertanulás is hülyeségnek tűnt, mert egyre nehezebb témák szólaltak meg. Meg is voltam először lepődve, hogy ilyen egyszerűek és buták lennének azok a számok az albumról? A közönség nagyrésze táncra perdült, elöl két csaj kb. versenytáncolt, úgy tűnt az emberek élvezik. A basszusgitáros csaj meg tényleg nagyon szép volt, kiváncsi lennék, hogy a turné minden állomásán ennyit fordít-e a megjelenésére. Az énekes csajba azért nehéz belekötni, mert nagyon jó hangja van, és ez feledteti a retardált mozgását, és azt hogy a két "férfi" (najó, a dobos nem volt annyira buzis) taggal egyetemben, Dzsungel könyve-Hair arcfestésben lépett fel. És ha kellett, számok közben leguggolt szintizni, vagy épp felkapott egy tangóharmónikát. Mindesetre egész kellemes volt, azért - szokás szerint - kicsit jobbra számítottam. Nem hiszem, hogy erre elpazarolnék egy külön posztot, úgyhogy akit érdekel, szedje le innen a 2008-as albumukat. És akit nem győzött volna meg a nagyszerű beszámolóm, annak itt a legjobb számuk videóklipje:
Az estet fél 10 körül az elvileg feltörekvő és tehetséges (?) I Scream At You (valami "indie" zenekar, amiről még semmit sem hallottam...) gitáros-énekese nyitotta saját singer-songwriter projektjével. A srácot Magyar Máténak hívják, és szegényt konkrétan 1 ember volt hajlandó a színpad közeléből nézni. Oké, nekem sem tetszett, pedig az első szám egész biztatóan nyitott, de aztán ilyen tipikus hipster dolog lett belőle. Mégis, ha már kiállt oda a színpadra, hogy előadja kétes őszinteséggel a saját maga, illetve az Iron & Wine által írt számait, szerintem megérdemelné, hogy a "közönség" odaálljon elé.
3 szám után elhagytuj a termet és már csak a következő fellépőre tértünk vissza. Ez nem más volt, mint Failotron Áron új (vagy inkább újrakezdett) 2 személyes projektje, a (The Great Wave Off) Kanagawa. A már megszokott 8-bites prüttyögést élő dob és néha gitár egészíti ki, a "partyhangulat" helyett pedig inkább a shoegaze a jellemző. Vártam a produkciót, mert a facebook oldalukon ott van a math jelző, de sajnos ebből a szempontból csalódnom kellett, mert kb. 3 számban voltak ilyen, vagy inkább ilyennek hitt részek. Ráadásul a hangosítás is szar volt az elején, a gitárral is problémák voltak, pedig a gitáros számok jobbak voltak. Konkrét Failotron átdolgozások is voltak, amúgy meg amikor nem volt gitár, akkor olyan volt, mint a kései Failotron számok, csak élő dobbal. Nem tudom, hogy ennek így mennyi értelme van, persze ha szeretnek együtt dolgozni és élvezik, akkor áldásom rá, én ennél többet vártam.
És akkor jöttek az izlandiak, akiket most próbálok viccesen jellemezni olyan kifejezésekkel, amik az első két szám alatt jutottak eszembe (és amelyek valószínűleg nem is viccesek):
- Buzis zenét játszik 3 lány... és 2 buzi.
- Példa arra, hogy 2 hét hangszertanulás után milyen zenét játssz.
- Játssz zenét olyan embereknek, akiknek már eleve mindegy lenne, mi megy a színpadon, de azért, hogy biztos sikered legyen, vegyél be egy szép csajt is a bandába, adj a kezébe basszusgitárt, az úgysem számít, a fiúkra meg adj csőnaci és biztos a siker.
Hát én mondtam, hogy nem lesz vicces. Mindenesetre itt kb. be is fejezhetném a koncertjük leírását az első néhány szám alapján, de az a helyzet, hogy egyre jobb lett a dolog. A végén már a 2 hét hangszertanulás is hülyeségnek tűnt, mert egyre nehezebb témák szólaltak meg. Meg is voltam először lepődve, hogy ilyen egyszerűek és buták lennének azok a számok az albumról? A közönség nagyrésze táncra perdült, elöl két csaj kb. versenytáncolt, úgy tűnt az emberek élvezik. A basszusgitáros csaj meg tényleg nagyon szép volt, kiváncsi lennék, hogy a turné minden állomásán ennyit fordít-e a megjelenésére. Az énekes csajba azért nehéz belekötni, mert nagyon jó hangja van, és ez feledteti a retardált mozgását, és azt hogy a két "férfi" (najó, a dobos nem volt annyira buzis) taggal egyetemben, Dzsungel könyve-Hair arcfestésben lépett fel. És ha kellett, számok közben leguggolt szintizni, vagy épp felkapott egy tangóharmónikát. Mindesetre egész kellemes volt, azért - szokás szerint - kicsit jobbra számítottam. Nem hiszem, hogy erre elpazarolnék egy külön posztot, úgyhogy akit érdekel, szedje le innen a 2008-as albumukat. És akit nem győzött volna meg a nagyszerű beszámolóm, annak itt a legjobb számuk videóklipje:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése