Ennek a posztnak a megírását rá akartam tukmálni Fefire, de ő ugyanazon ok miatt adta vissza az írás jogát, mint amiért én átadtam volna. Ugyanis nem igazán tudom, hogy mit írjak egy ilyen alap bandáról, vagy hogy Fefi szavait idézzem: default screamo-ról, mint ez az olasz csapat. Dallamos, zseniális és kész. 2002-ben alakultak, jó sokat játszottak, volt, hogy a banda volt a "munkájuk", aztán 2005 végén feloszlottak. Szerencsére 2007-ben újra összeálltak, azóta kevés aktivitással, de legalább együtt vannak. Kb ennyi :) Ha másra nem, arra jó a poszt, hogy összeszedd a diszkográfiát scene-ben.
Rövidke interjú magyar nyelven!
Azoknak, akik szeretik az alábbiakat: La Quiete, Suis La Lune, Funeral Diner, Amanda Woodward, Daitro
myspace
Self-Titled - 2002 (scene)
Il N'y A Pas De Orchestre - 2003 (scene)
Döden Marscherar At Vast - 2004 (scene)
Split with Phoenix Bodies - 2004 (scene)
Split with Funeral Diner - 2004 (scene)
Split with Daitro - 2004 (scene)
The Harsh Words As The Sun: Split with Daitro and Lhasa - 2004 (scene)
Remixes - 2004 (scene)
Ogni Nuovo Inizio - 2008 (scene 1: cd rip, 6 szám külön-külön , scene 2: vinyl rip, 1 szám, az egész egyben)
köszi a diszkót. a Il N'y A Pas De Orchestre nagy-nagy kedvenc.
VálaszTörléshát nekem konkrétan az a kedvenc screamo albumom :)
VálaszTörlés